Illatos sült kókusztejberizs epersalátával

2010. június 10, csütörtök | desszert | Szerző: Herczeg Gabriella

P1014418

Az tejberizs sütőben sütésének az ötlete Billtől, Sydney szakácsától származik, bár azóta találkoztam már vele a Casa Moroban is, de ott pont a Bill-féle változat karamellizált, pirított teje maradt el, ami nekem a legjobban tetszett benne. Billnek egyébként nagyon jó receptjei vannak, többet kipróbáltam már, és még egyszer sem kellett csalódnom benne. Több, mint Nigella bumfordi módon bájos ételeinek végtelen egyszerűsége, de kevesebb mint Gordon Ramsay szofisztikáltabb és komplexebb (mind ízben, mind elkészítésben) receptjei, valahol a kettő között van, és én pont ilyesmire vágyom a letargikusabb napjaimon. Azért írok most ennyit Billről, mert nem tudom, ki hogy van vele, de nekem bizony sokáig nem volt bizodalmam az úriemberhez. Azt nem tudom, hogy a tenyérbemászóan nyálas mosolya és a hozzá társuló arcberendezése miatt (elnézést, tudom hogy nem tehet róla, és felületes ember ítél csak a külső alapján), vagy az iszonyatos, kétes nemiséget sugárzó magyar szinkron vette e el a kedvem a műsoraitól, de én sokáig nem bírtam nézni, és nem az ételek miatt. Aztán egyszer végignéztem a műsorát, majd felálltam, megcsináltam a csokifelfújtat a receptje alapján, és azóta nincsenek előítéleteim.

Na ennyit az ausztrál úrról, most jöjjön inkább a tejberizs. A rizs kókusztejben való főzése nem újdonság, többször éltem már vele, amikor Ponty táplálása miatt tejmentes diétára kényszerültem. Finom, ezen nincs is mit magyarázni tovább. A rózsavíz, kardamom pedig még több fantasztikus illatot ad neki, amire még a végén jön a karamellizálódó barnacukor… hát a szimpla tejberizs ily módon elkészítve teljesen átlényegül. Azért én nem teljesen a sütőben puhítottam meg a rizst, mert az jó másfél-két órás program, a sütő pedig ugye melegít, nagyon, és akkor hiába megy a légkondi. Szóval energiatakarékossági szempontok alapján a rizst megfőztem, majd ezután ment a sütőbe pirulni. Lehet készíteni teljes egészében sütőben, a Casa Moro szerint ehhez 3 óra kell 150°C fokon, Bill szerint másfél-két óra, 180°C fokon, a sütés feléig alufóliával lefedve a tálat, utána meg anélkül.

Aztán végül, de egyáltalán nem utolsósorban, ami mellé jár. Az epersaláta. Természetesen Mamma mogyoróolajos és pisztáciás epersalátájáról van szó. Most erről mit is írhatnék többet, az eper, pisztácia, mogyoró együtt eszméletlen finom! Szerintem ez minden eper rajongónak kötelező program, amíg még tart az eperszezon.

  • 6 adag
  • tejberizs:
  • 1 liter kókusztej
  • 2 dl= 17,5 dkg kerek szemű, lehetőleg rizottóhoz való rizs
  • 1 ek rózsavíz
  • 4 zöld kardamomtok magjai
  • 1 citrom reszelt héja
  • 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
  • 2 ek barna nádcukor+ 4 ek a tetejére
  • vaj a sütőtálhoz
  • epersaláta
  • 50 dkg eper
  • 3 ek hidegen sajtolt törökmogyoró olaj
  • 10 nagyobb levél menta
  • 3 ek pisztácia (natúr, pörköletlen)
  • 1/4 citrom leve
  • 2 tk nádcukor

A kókusztejben a vaníliával fedő alatt, kis lángon, időnként megkavarva puhára párolom a rizst.

A kardamomot mozsárban porrá őrlöm, majd a rózsavízzel, a reszelt citromhéjjal, 2 ek nádcukorral együtt a rizshez keverem.

Kivajazott sütőtálba öntöm (én 22 centi átmérőjűt használtam), a tetejét megszórom a maradék nádcukorral, majd 220°C fokon (gázsütőben) 30 percig sütöm.

Közben a megmosott, megtisztított epret félbe vagy negyedekbe vágom, mérettől függően, meglocsolom a mogyoróolajjal, citromlével, megszórom a cukorral és a finomra metélt mentával, összeforgatom. A tetejére durvára aprított pisztáciát szórok.

Címkék: , , , , ,

2 hozzászólás a bejegyzéshez: Illatos sült kókusztejberizs epersalátával

Millie
2010. június 10., csütörtök

Múlt vasárnap véletlenül bekapcsoltuk a tévét és láttam Bill urat. (Idén ez a harmadik alkalom, hogy bekapcsoltam a tévét). Egy annyira jó töltött csirkét csinált, hogy engem azonnal “megfőzőtt”, gyorsan lekarcoltam a receptet, hamarosan elkészítem.
A poszt kapcsán eszembejutott a hármas koli, meg az ott főzött tejberizs…pont a múltkor emlegettük K.-vel. :-D
Régen volt, igaz sem volt…
Szép lett a blogod, remélem benne leszel a Goldenblog első tízben!

killervidra
2010. június 10., csütörtök

Amióta van Comedy Central, azóta mi egész visszaszoktunk a TV-re. Igaz, csak azt nézzük, meg a TV Paprikát, mert az valahogy mindig becsúszik. :)
Bill Úr receptjei tényleg nagyon rendben vannak, én már kipróbáltam párat, és a másik műsorában már nem is annyira idegesítő a hangja, mert a szinkron alatt félig áthallatszik az eredeti. :)
A hármas koli az tényleg régen volt, de abból a mondatból szállóige lett! :)
Kedves, amit a Goldenblogról írtál, de egyfelől ilyen ambícióim nincsenek, másfelől meg annyi szép gasztroblog van már, mint égen a csillag. Nehéz lenne ilyen szempontok alapján választani. :)

Szólj hozzá

(Spamcheck Enabled)