2010. június 3-i archívum

Spárgakrémes penne

2010. június 3., csütörtök | babának, csirke, tészta | 11 hozzászólás

P1014240A spárga az egy olyan dolog, hogy két hete én meg voltam győződve róla, hogy az idén már nem eszem. Mert itt már nem kapni szépet. Aztán Pesten meglepve tapasztaltam, hogy bizony csak errefelé nem kapni már szép friss kötegeket, Pesten még van bőven. Ennek úgy megörültem, hogy elterveztem, hozok magammal néhány csomaggal belőle… majd a zsúfolt program miatt ez elmaradt. Aztán tegnap szembetaláltam magam itt, Nyíregyházán egy egész helyes kis köteggel. Nem mondom, hogy friss és üde volt, azt azért nem, de szép karcsúak voltak a szálak és a minősége még azon a határon belül, hogy én megvegyem. A spárgakrémet már tavaly kinéztem magamnak Mammánál és Beatbullnál is, ez a csökkent víztartalmú, de még használható spárga pedig éppen alkalmasnak tűnt a célra.

A hidegen sajtolt dióolajat persze ne tegyük két évesnél fiatalabb gyerek adagjába, de a felnőtt adagokból ne hagyjuk ki, mert ez teszi majd fel az i-re a pontot. Egyébként egy nagyon finom, gazdag szószos tésztáról van szó, amit a spárga kevésbé elkötelezett rajongóinak is csak ajánlani tudok.

  • 2 (és fél) adag
  • 1 köteg zöld spárga (400 gr)
  • 1 fél csirkemellfilé, csont és bőr nélkül (~15-17 dkg)
  • 1 salotta (vagy más enyhébb ízű hagyma, úgy 4 dkg)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 citrom reszelt héja és felének a leve
  • 1 ek olívaolaj
  • 1 ek vaj
  • 5 dkg mascarpone
  • 3 dkg kéksajt (Danish Blue Cheese)
  • 25 dkg penne (vagy más száraztészta)
  • 2-3 ek hidegen sajtolt dióolaj

A csirkemellet nagyon kicsi, fél centis kockákra vágom. A salottát, fokhagymát hámozás után nagyon apróra vagdosom. A spárgát elpattintom, a felső részét használom csak fel (az alsó részéből lehet főzni krémlevest vagy spárgalét). A csúcsait levágom, a többit nagyobb darabokra aprítom.

A csirkemellet az olívaolaj és vaj keverékében nagy lángon sütni kezdem, ha kifehéredett sózom, hozzáadom a spárgák csúcsi részét is, azzal sütöm még 2-3 percet, amíg a spárga élénkzöld, a csirke pedig aranyszínű nem lesz. Szűrőlapáttal kiszedem a serpenyőből, félreteszem.

A visszamaradt zsiradékban üvegesre sütöm a salottát, majd hozzáadom a fokhagymát és a spárgát is. Felöntöm 2 deci vízzel, hozzáreszelem a citrom héját, belefacsarom a fél citrom levét, majd puhára főzöm a spárgát. Ha ez megvan, hozzáadom a mascarponet, a kéksajtot, majd botmixerrel pürésítem az egészet. Visszaszedem bele a csirkét és a spárga csúcsait, összeforralom (ha túl híg maradt volna a mártás, akkor még sűrítem egy kis főzéssel), majd hozzáforgatom az időközben kifőzött tésztát.

Tálalásnál meglocsolom hidegen sajtolt dióolajjal.

Címkék: , , , , , ,

Meggyes-gesztenyés crumble (vagy morzsasüti)

2010. június 3., csütörtök | babának, desszert | 7 hozzászólás


P1014250

Ami csak annyiban szezonális, hogy hihetetlen készleteket találtam belőle a mélyhűtőmben. Közvetlenül három, egy tömbbe fagyott fácán alatt, de arról majd legközelebb. Mivel már megint nem férek a sok fagyasztott cucctól, ezért takarítás címszóval a múltkor sütöttem crumblet a készleteim egy részéből. És isteni finom lett. Mivel még nem sikerült elhasználni mindet az alapanyagokból, ezért most sűrű ismétlések következnek a tartalékaim végéig. Ha esetleg nem lenne otthon mirelit, előfőzött gesztenye, én azért azt is elképzelhetőnek tartom, hogy szétmorzsolt gesztenyepürével keverjük el a meggyet, az állaga rendben lesz, és gyanítom az íze is. Mert a gesztenye meggyel párosítva igen finom, ezt már régóta tudom.

Ha valakiben pedig az merülne fel (megjegyzem, teljesen jogosan), hogy ez nem egy könnyed, nyárias desszert, inkább az a kanapéra kucorodós, téli hangulatú, hát annak igaza van, de csak nézzen ki az ablakon és érteni fogja, hogy miért ragadtatom ilyesmire magam.

  • 40 dkg magozott meggy
  • 25 dkg előfőzött gesztenye
  • 2 ek étkezési keményítő
  • 2-3 ek nádcukor
  • 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
  • vaj a kenéshez
  • a morzsához:
  • 8 dkg vaj
  • 8 dkg zabpehely (finomra hengerelt)
  • 8 dkg rétesliszt
  • 3 ek nádcukor
  • bő csipet sütőpor

A felengedett meggyet és gesztenyét elkeverem a nádcukorral, vaníliás cukorral és a keményítővel, majd kivajazott sütőtálba öntöm.

A morzsa hozzávalóit gyorsan összegyúrom, majd a gyümölcsök tetejére morzsolom. Nem baj, ha maradnak benne nagyobb darabok is.

Előmelegített sütőben 180°C fokon (gázsütő) 45 perc, amíg a morzsa megpirul.

  • 24 cm átmérőjű sütőtálhoz
  • Címkék: , , , ,

    Áfonyás csokoládékrém

    2010. június 3., csütörtök | desszert | 7 hozzászólás


    P1014204Az apropó: a “kedvenc”, azaz a hozzánk legközelebb, alig 7 kilométerre lévő áruházamban (aminek a nevét most juszt sem fogom leírni, reklámoztam én már őket éppen eleget) az áfonya most le van értékelve, de jelentősen. Amúgy meg szép, egészséges és nagyon finom, mézédes. Ergo most tele lett vele a hűtőm hirtelen.

    Eszem én magában, joghurtos turmixban, salátában, de csak nem fogy olyan ütemben, mint ahogy vásárolom (említettem már, hogy vannak kis problémáim az élelmiszerek falhalmozásával?). Így aztán most egy gyors desszert is lett belőle. Nem fagyi, az nem megy nálunk amióta fagypont körül van a hőmérséklet, hanem egy hűvös csokikrém. Igazából végtelenül egyszerű, igazából nem is recept, csak felhasználási javaslat, elkészíteni és megenni is percek kérdése, és a Créme de Cassison kívül még csak nagyobb csavar sincsen benne. Ez csak egyszerűen finom.

    • 4 adag
    • 15 dkg étcsoki (60% kakaótartalom)
    • 2 dl tejszín
    • 2 tálca (25 dkg) áfonya
    • 2 ek Créme de Cassis
    • 3 ek nádcukor

    Az összetördelt csokit a tejszínnel együtt megmelegítjük, amíg a csoki fel nem olvad. Lehúzzuk a tűzről, hozzákeverjük a cukrot és a likőrt.

    Ha a krém kihűlt, alig langyos, hozzákeverjük a megmosott, leszárított áfonyát, 4 evőkanálnyi kivételével, amit félreteszünk a tálaláshoz, majd 4 tálkába adagoljuk.

    Hűtőbe kerül, amíg megdermed a krém.

    Tálalásnál megszórjuk a maradék áfonyával.

    Ennyi.

    Megjegyzés:

    1.) A díszítésre használt menta remekül passzolt hozzá, már ha valaki szereti a csokit mentával.

    2.) Ez a csokikrém megint elég sűrű (nincs mit tenni, mi így szeretjük), könnyebben kanalazható krémhez még egy decivel több tejszín (azaz összesen 3 deci) hozzáadása szükséges.

    Címkék: , , ,

    Joghurtos lepénykenyér pisztáciával

    2010. június 3., csütörtök | babának, kelt tészta | 16 hozzászólás


    P1014180


    Lassan (nagyon lassan) kezdek magamhoz térni és/vagy már kezdjük unni a paradicsomos húsgolyót. Kivéve Pontyot. Ő egyfelől még nem tért magához, másfelől meg képtelen megunni a darált húsos, paradicsomos ízes gömböcöket, amik -külön öröm-egészben beférnek a szájába. A rágás/nyelés/beszéd így persze kicsit nehezebben megy, de viccesebb. Legalábbis a a miniatűr így gondolja.

    De vissza a kenyerekhez. Ezek is a lapos fajtából valók, én szendvicsekhez ezt szeretem, könnyebb átharapni. Az is igaz, hogy nem ez az első belőlük a blogon, időről időre visszatérnek, és szerencsére még mindig lehet őket variálni.

    Ezeknél most a dagasztáshoz csak joghurtot használtam, cserébe egy sokáig friss, puha tésztát kaptam, a tetejére pedig pisztácia került. Én most natúr pisztáciát használtam, de ez egy olyan étel, ahol a natúr pörkölt sózottal is helyettesíthető.

    Még egy apróság így elöljáróban: a tésztába is szerettem volna tenni a pisztáciából, plusz jó lett volna pisztácia olajat használni a dagasztáshoz is olívaolaj helyett, de csipetke még túl pici, nem kaphat olajos magvakat, így nálam az csak a tetejére került (kivéve a miniatűrnek készült lepényeket). Viszont ahol nincsenek tiltólistán az olajos magvak, ott szerintem érdemes ezekkel a változtatásokkal készíteni a tésztát, mert biztos, hogy különlegesebbé fogja tenni.

    • 6 laposkenyér
    • 400 gr rétesliszt
    • 250 gr natúr joghurt (3,5%)
    • 15 gr olívaolaj
    • 5 gr friss élesztő
    • 1 csapott ek só
    • 1 szűk ek koriandermag
    • 4 ek pisztácia

    Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a joghurtot, olajat, a mozsárban porrá őrölt koriandert és a sót. A tésztát addig gyúrom, dagasztom, amíg sima, fényes felszínű, ruganyos nem lesz, és könnyen elválik a kéztől. Közepesen kemény, de rugalmas, jól formázható tésztának kell lennie.

    A kelesztőtálat letakarom egy konyharuhával és félreteszem, amíg a tészta a duplájára nem nő. Mivel kevés élesztő került bele, ez jó 3-4 óra, ha kevesebb az idő erre, akkor lehet több élesztőt is adni hozzá (1,5 dkg-ot), de a lassabb kelesztés jobb szerkezetű kenyeret eredményez.

    Ha a tészta duplájára nőtt, átgyúrom, hat részre osztom, és azokból egyenként lisztezett gyúródeszkán lapos, 1 centi vastag korongokat nyújtok. Sütőpapírral bélelt tepsibe teszem. A tetejét lekenem vízzel, jó alaposan, majd megszórom a durvára vágott pisztáciával.

    Ismét kelesztés, legalább fél óra, vagy amíg a lepények jó másfélszeresükre (de inkább a kétszeresükre) nem nőnek.

    Előmelegített sütőben 240°C fok (gázsütő)  20 perc, amíg aranyszínűek nem lesznek.

    Rácsra emelve hűtöm ki.

    Címkék: , , ,