2010. június-i archívum

Aszalt paradicsomos sertéshúsgolyók sárgarépamártásban

2010. június 23., szerda | babának, sertés, tészta | 21 hozzászólás

koko

Végre megint itthon (de nem sokáig) (és persze még ez sem teljesen igaz, hiszen a bejegyzés részben és az étel pedig teljes egészében még anyuéknál készült, de a fotó az már végre-végre itthon ).

Először is bocsánat az elmaradt e-mailekért, igyekszem lassan, aprajával pótolni a lemaradást, másodszor meg egy kép, mintegy kárpótlásul. Nem túl profi, hisz a fényképezőgép szokás szerint a kocsiban maradt, így telefonnal készült, de annyira édes, hogy muszáj idetennem! Falusi a gyerek, mindenki láthatja!

DSC00214

Ha valaki itt már elkezd gyanakodni, hogy ismét babaétel, hát talált, süllyedt, bár galád dolog mindent a gyerekre fogni, még akkor is, ha válogatós. Igen, neki készült, meg nekünk is, mert azért ez iszonyú finom. A paradicsomos húsgolyók mintájára, csak itt most a paradicsom a húsgolyóban, a szószban meg sárgarépa. Szóval tisztára ugyanaz.

A húsgolyók ízesítése itt is lehet változatosabb, lehet bele borsot vagy éppen csilit tenni, meg sok egyéb fűszert, a rozmaring helyett is akár, de nem árt figyelembe venni az olajban eltett aszalt paradicsom fűszerezését, ha az elég gazdag, lehet hogy a húsgolyókba más már nem is kell. Nekem mindenesetre ez így volt tökéletes. Lehet bele tojást is tenni, én jó szabolcsi lévén a inkább az alapos darálásban hiszek, de ez inkább tájegység és megszokás kérdése, ha valaki úgy érzi biztonságosabbnak, hát tegyen bele egy tojást, a massza elbírja. Bár a kohézió tojás nélkül is tökéletesen működni fog.

A gombócok…hát igen.  Kell némi önuralom hozzá, én is halkan mantrázva (igen, egyes szitkozódások mantrának számítanak) mintegy fél órán át görgettem a tenyereim közt a kis gombócokat. Így ami még fontos hozzá, az a megoldott gyermekfelügyelet. Igazából ez az utazgatás nagy előnye. Meg a hagyományos, öntöttvas húsdaráló. A negatívumok: 2×2 méteres teakonyhában 40×40 centis pulton ügyködni (anyu nagy álma vált ezzel valóra, egy miniatűr konyha! Minden könnyen, percek alatt takarítható benne, főzésre meg alkalmatlan, de ez mellékes. Az ő generációjánál többnyire mások voltak még a szempontok.)

Na hát talán visszatérek még egy kicsit a recepthez, hátha valaki ezt is igényli. A sárgarépa mártás az igazából olyan mint egy sűrű főzelék, de nagyon finom, és azzal a jól megfontolt szándékkal készült, hogy a kölök mindent megeszik, amiben sárgarépa van. Meg az apja is. De ez már megint nem ide tartozik. Szóval egy édeskés, sűrű mártás, fokhagymával és petrezselyemmel, amit tapasztalatom szerint a miniatűrök imádnak (ismét megjegyzem: én is). A petrezselyem hőkezelése a végén csak nagyon rövid ideig tart, így még jelentősebb mennyiségű vitamint is sikerült a gyerkőcbe csempésznem vele.

  • 4-5 adag
  • 80 dkg sertéscomb vagy szűzpecsenye (én szűzpecsenyét használtam)
  • 8 dkg olajban eltett aszalt paradicsom lecsöpögtetve
  • 2 ek az aszalt paradicsom olajából
  • 3 gerezd fokhagyma
  • 2 ág friss vagy 1 ek szárított rozmaring
  • olaj a sütéshez
  • a mártáshoz:
  • 50 dkg sárgarépa
  • 5 dl húsleves (vagy csirke alaplé)
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 nagy csokor petrezselyem
  • 1 kis fej vöröshagyma ( 5 dkg)
  • 3 dkg vaj
  • 50 dkg tetszőleges száraztészta

A húst megtisztítom a hártyáktól, zsiradéktól, majd nagyobb kockákra vágom, húsdarálón a fokhagymával és az aszalt paradicsommal átdarálom. Én háromszor daráltam át, mert nagyon élveztem, hogy rendes húsdarálót használhatok, meg hogy van időm főzni, de igazából tökéletesen elég a kétszeri darálás is. Húsdaráló hiányában pedig lehet késes robotgépet is használni, vagy éles késsel aprítani finomra.

A húst összegyúrom a mozsárban szétzúzott rozmaringlevelekkel, a sóval és az aszalt paradicsom olajából 2 evőkanálnyival. Két centi átmérőjű gombócokat gyúrok belőle. Lehet nagyobbakat is, csak akkor a sütés után pároljuk együtt pár percig a sárgarépás szósszal, hogy biztosan teljesen hőkezelve legyenek a gombócok.

Teflon serpenyőben kevés olajat hevítek, majd a gombócokat mérsékelt láng felett minden oldalukról aranyszínűre sütöm, több részleteben, hogy könnyebben lehessen forgatni. 5-6 perc alatt átsülnek, tovább sütni nem ér, mert kiszáradnak.

Közben a hagymát, répát nagyjából felaprítom, majd a vajon átsütöm kicsit, ha kezd enyhén színt kapni, megy hozzá a felaprított fokhagyma is, sózom, felöntöm a húslevessel és fedő alatt puhára párolom. Ha megpuhult, lehúzom a tűzről, hozzáadom a száráról lecsipkedett zöldlevelet és botmixerrel pürésítem.

A gombócokat a mártásba szedem, kicsit összemelegítem.

Időközben kifőzött tetszőleges durumtésztával tálalom. Elvileg a spagetti illene hozzá, de attól a gyerek újabban ideges lesz, szóval nálunk marad a fussili hozzá egyelőre.

Címkék: , , ,

Kapribogyós borjúnyársak

2010. június 18., péntek | babának, borjú | 4 hozzászólás

P1014637Nyár  van, ilyenkor nem ritkaság, hogy karalábéfőzelék készül nálunk. Én ezt a receptet nagyon szeretem, így nem nagyon akarnék variálni rajta, szóval úgy készült, ahogy eddig is, most petrezselyemmel kapor helyett, tekintettel a borjúra. Mert nekem a karalábé érthetetlen okból kifolyólag a borjút kívánja maga mellé leginkább, így most is azt készítettem. De nem egyszerű sültet, hiszen a gyermekétkeztetési project még mindig tart, sőt, most már tombol (bár kezdünk rájönni, hogy a gyermek akkor eszik, ha ezzel a.) minket beégethet mások előtt, tudniillik idegenek társaságában újabban (két napja) csak úgy habzsol, miután mi előadtuk, hogy köszönjük szépen, de a mi gyermekünk nem eszik egyáltalán b.) nem ADJÁK neki az ételt, hanem ő úgy LOPJA. Na tessék, igazi kis magyar legény, pedig isten bizony nem így neveltük). Szóval nekem ma bevillant a kotlett, de nem az igazi, bordanyeles kis sült borjúfalat, hanem ahogy én azt annak idején, 14 éves koromban elképzeltem Zola Rougon-Macquart regényciklusának olvasgatása közben, ahol úgy rémlik minden egyes részben borjúkotlettet ettek, meg egyáltalán, szinte minden részben folyamatosan ettek csupa elképzelhetetlen finomságot véget nem érő vacsorákon (hisz franciák), különös tekintettel a Nanára, ahol a lépten-nyomon felbukkanó cukrozott mandula, Nana kedvence olyan mély nyomokat hagyott bennem, hogy a hirtelen támadt függőségemet aztán még évekig nem tudtam orvosolni. De a kotlett. Én akkor még nem tudtam főzni, és fogalmam sem volt, hogy ez vajon mi lehet, én olyan hosszúkás, duci fasírtféleségnek gondoltam. Természetesen erről a fajta ételről lesz itt most szó.

Az egyszerűbb kezelhetőség miatt bambusznyársra tapasztva, amolyan kebab formában, az ízesítése pedig a borjúhoz klasszikusan passzoló zsálya-citrom-kapri trió egy kis fokhagymával kiegészítve, hisz még mindig kisdedre való tekintettel a natúr ízek nálunk mostanában szóba sem jöhetnek a húsoknál. Itt egy megjegyzés: a kapribogyót nem találtam egyik hozzátáplálási táblázatban sem, de én az aprómagvas gyümölcsökkel tettem egy kategóriába, így én másfél éves kor fölött adhatónak tippelem. Ezért ennél kisebb babáknak a kaprival és borssal való bekeverés előtt vegyük ki a húsos masszából a megfelelő adagot és abból készítsünk kapri mentes nyársakat.

Természetesen ez is nagyon finom, és a kölök imádta. Bár itthon nem evett belőle egyáltalán, de amikor az apjától kellett ellopni az ügyeleti vacsoráját Ibrányban, akkor bevágott két nyársat (szigorúan az asztal mellett pipiskedve, mintegy észrevétlenül) és egy egész tányér főzeléket is, karalábéstól (amit egyébként eddig soha nem tudott még vele megetetni senki, még a bűvös erejű nagymama sem).

  • 3-4 adag( 10 nyárs)
  • 1 kg borjúcomb
  • 1 fej salotta vagy piknikhagyma (kicsi, édes vöröshagyma, úgy 4-5 dkg)
  • 5 dkg vaj
  • 5 gerezd fokhagyma
  • 5 ek kapribogyó
  • 2 citrom nagyon finomra reszelt héja
  • 5 zsályalevél vagy 1 ek szárított zsálya
  • 1 ek fehérbors

A húst megtisztítom, levágom róla a hártyákat, lemezeket, inakat. Késsel nagyon finomra vágom, vagy húsdarálóval kétszer (inkább háromszor) átdarálom/késes robotgéppel finomra aprítom.

A hagymát nagyon finomra aprítom, a fokhagymát és a zsályát szintén (ha szárított a zsálya, akkor mozsárban porrá őrölöm), a kapribogyót lecsepegtetem, átöblítem, leszárítom, majd késsel durvára vágom. A fehérborsot mozsárban porrá őrölöm.

A húst összegyúrom a fűszerekkel, hagymával és a puha (vagy olvasztott) vajjal, majd bambusznyársak köré tapasztom egyenletesen, úgy hogy nagyjából 2 centi vastag rudakat kapjak.

Felhevített grillserpenyőben zsiradék nélkül mindkét oldalukon 3-3 percig sütöm a nyársakat, vagy amíg a hús teljesen ki nem világosodik.

Karalábéfőzelék mellé tálalom.

Megjegyzés: Ha a borjú nem igazán borjú, hanem közelít a növendékmarhához, akkor érdemes a húst felhasználás előtt néhány napig a hűtőben pihentetni, hogy puhább legyen. Rácsra téve, lazán zsírpapírba csomagolva, jól szellőző helyre. Alá kell azért egy tál, ha netán csöpögne a húslé belőle. Ha nagyon nedves, véres lenne a papír, azt időnként cseréljük le, de más teendő nincs vele. Enélkül az eljárás nélkül is élvezhető a hús még növendékmarhából is, de a pihentetéssel puhább, omlósabb lesz.

Címkék: , ,

Túrós áfonyafagyi étcsokival

2010. június 15., kedd | desszert | 2 hozzászólás

P1014624

Mit is csinálhatnék, amíg a gyerek alszik az utolsó tálca hiperszuperakciós áfonyámból?

Fagyit!

Főként azért ebben az időpontban, mert szolidárisak vagyunk kisdeddel, így előtte nem eszünk édességet egy ideig, legalábbis amíg ő egyszerű szénhidrát elvonón van.

A fagyi egyébként megint az az 5 perc munkával elkészülő fajta, mert az igaz, hogy tegnap kinéztem magamnak Niki áfonyagyűjteményéből ezt a fantasztikus cheesecake fagyi receptet, de miután ma beszereztük hozzá miniatűrrel a hozzávalókat, győzött a türelmetlenség, és nem győztem kivárni a az alap elkészítéséhez és kihűtéséhez szükséges időt.(de majd legközelebb!) Addig pedig lett belőle ez, ami eszméletlen finom, csak azonnal meg kell enni, mert a fagyasztást-tárolást kevésbé jól viseli, mint a főzött társai. Bár az azonnali elfogyasztás nálunk igazából egyáltalán nem szokott problémát okozni.

Mit is írhatnék még róla ha az már elhangzott hogy eszméletlen finom? Semmit. Recept.

  • ~750 ml fagyasztandó massza
  • 400 gr natúr joghurt (3,5%)
  • 100 gr tejszín
  • 125 gr sovány túró
  • 125 gr áfonya (egy kis tálca)
  • 25 gr étcsoki (minimum 60% kakaótartalom)
  • 20-40 gr cukor, ízlés szerint
  • Créme de Cassis, reszelt étcsoki a tetejére

A joghurtot, tejszínt, túrót a cukorral csomómentesre keverem, lehetőleg habverővel, hozzáadom a megmosott, villával enyhén összetört áfonyát és a finomra reszelt csokit.

Még egy kavarás, és fagyigépben kifagyasztom.

Tálalásnál mehet rá még több reszelt csoki és esetleg egy kis Créme de Cassis a felnőtteknek.

Megjegyzés: Ez a massza kiválóan alkalmas arra is, hogy jégkrémtartóban kifagyasztva pálcikás hűsítő legyen belőle.

Címkék: , , , , , ,

Sárgarépás vöröslencsefasírt

2010. június 14., hétfő | babának, hús nélkül | 18 hozzászólás

P1014577

Gyermekétkeztetési project, első rész. Jelentem: eddig sikeres.

A sajt nem darabos benne, ergo nem zavarja az állaga (és nem tudja kipiszkálni), a lencse nem látszik, a répát azt szereti, van benne fehérje és zöldség, és úgy tűnik, hogy jó magyar szokás szerint az könnyebben lecsúszik Pontynál, ami panírozva van és bő olajban sütve. Ez van, így jártunk. Ma veszek egy rekesz napraforgóolajat.

A sajtról még egy szó: én az ALDIban kapható Weichkäse-t (pontos leírás német billentyűzet hiányában képtelenség), a magyar “fordítás” szerint fehér sajtot használtam hozzá, ez egy sós lében érlelt friss sajt, kemény, zsíros, a legtöbb nálunk kapható fetánál morzsalékonyabb, tömörebb a szerkezete. Hasonló állagú sajtokat a kimérős feták között találtam már, illetve a görög sós lében érlelt, szintén vákuumzacskózott kecskesajt is ilyen, ami a legtöbb hiperben kapható. Bár szerintem egy szilárdabb állagú, semlegesebb ízű akármilyen sajt is megfelel a célra.

Egyébként meg mi is szerettük, a fotózásnál, ami most a sötét (plusz a teraszon lődörgő kisded) miatt kicsit hosszúra nyúlt, egyre kisebb tálkákba kellett pakolni hogy ne mutasson bután, mert mindig “eltűntek” a felső golyóbisok.

A fűszerezésnél persze a döntő a gyerkőc ízlése, nálunk Ponty nagyon szereti a római köményes-fahéjas dolgokat (vagy csak erre lett szocializálva), így én ezt tettem bele, de válogatósabb babáknak a fokhagymán kívül a többi úri huncutság elhagyható. Ha pedig csak felnőtteknek készül, akkor kerülhet bele több fűszer, csili, gyömbér, szegfűbors, kinek mi tetszik.

  • 2-3 adag
  • 15 dkg vöröslencse
  • 15 dkg sárgarépa
  • 1,5 dl víz
  • 20 dkg fehér sajt (sós lében eltett zsíros sajt, jó helyette tömörebb állagú, morzsalékony nem túl sós feta vagy friss típusú sajt)
  • 1 ek paradicsompüré
  • 1 tk római kömény
  • 1 tk szárított oregánó
  • bő csipet őrölt fahéj
  • 2 ek olívaolaj
  • zsemlemorzsa  a panírozáshoz
  • napraforgó vagy szőlőmagolaj a sütéshez

A vöröslencsét átmosom, majd 1,5 dl forróvízbe szórom, és fedő alatt, de gyakran megkeverve 2-3 percig főzöm. A tűzről lehúzom és fedő alatt hagyom kihűlni.

A megtisztított répát késes robotgépbe teszem, összeszecskázom, majd hozzáadom a mozsárban porrá őrölt római köményt és oregánót, fahéjat, a finomra reszelt fokhagymát, paradicsompürét, olívaolajat és a lencsét (ha maradat alatt víz, azt is). Ezzel is összedolgozom, majd megy hozzá az összemorzsolt sajt, és ismét egy-két keverés, nem kell sok, a sajt már nem kell, hogy teljesen pürés legyen. Só nem kell hozzá, legalábbis nekünk, a sajt elég sós hozzá. (robotgép hiányában a lencsét villával összetörni, a répát finomra, a sajtot durvára reszelni, majd kézzel összegyúrni a masszát)

A masszából diónyi centis gombócokat formázok és zsemlemorzsába hempergetem.

Bő forró olajban minden oldalukon pirosra sütöm a gombócokat.

A miniatűrnek magában gondoltam, magunknak mentás joghurttal. De magában is finom.

Címkék: , , , , ,

Ha a gyerek nem eszik rendesen…

2010. június 14., hétfő | más | 41 hozzászólás

PB060008

És akkor most szeretnék egy pici segítséget kérni a nálam tapasztaltabb anyukáktól.

Tamás fiam (közismertebb nevén Ponty Úr) most már több hete azt játssza, hogy nem hajlandó enni húst, de szinte semmilyen más fehérjét sem. A keksz, pékárú, tejberizs, tejbegríz, rizottó, palacsinta, tészta az megy, minden mennyiségben (sőt, talán túl nagy mennyiségben is), de zöldség, gyümölcs, fehérje (hús, sajt, ricotta, amit eddig evett, mert túrót vagy más savanyított tejterméket nem hajlandó megenni) az szinte semmi. Eddig a rizzsel vagy tésztával keverve megette még a paradicsomot, zöldborsót, spenótot, magában vagy húslevesben sütve-főve a krumplit, répát, de újabban ezeket is kipiszkálja az ételből. A húst azt már elég régóta csak darálva, fasírt/kebab/húsgolyó formájában ette, így is csak minimális mennyiségben, de újabban már erről is leszokott. Nagy ritkán lecsúszik egy omlett, jó estben, de ennél többet nem sikerült elérni.

Aztán a másik jelentős változás, hogy úgy egy hete nem eszik meg semmit, ami nem édes. Ez Férj szerint akkor kezdődött, amikor ellopta a 7Up-os flakonomat játszás céljából, de kiitta belőle azt a maradék három cseppet az aljáról, majd visítva próbált meg minél több édes lét kinyerni belőle. Szerintem ez azért talán túlzás, de tény és való, hogy akkor kezdődött, és minden természettudományos műveltségünk ellenére hajlamosak vagyunk mindketten a boszorkányüldözésre és a paranoiára, ha a saját gyerekünkről van szó. De nem is ez a lényeg, hanem hogy azóta csak édes dolgokat hajlandó enni. Pedig az ő ételeit fruktózzal készítettem, kivéve a kekszet, abban méz van, vagyis glükóz, és mostanában abból sokat eszik, és az valóban kedvezőtlenül hat a szénhidrátháztartásra (gondolom a vér inzulin és glükóz szintjéről való fejtegetés túl sokat itt most nem adna a témához, plusz jól elterelné a figyelmet e bejegyzés lényegéről). Mert igen, kekszet azt adok neki, mert amikor nem hajlandó megenni semmit, de éhes és visít, akkor megsajnálom, és vagy főzök/sütök valami szénhidrátban gazdag, fogára való dolgot, vagy kap kekszet. Ennyi. Nem jó stratégia, tudom, de kicsit már el vagyok keseredve.

Az egyetlen tanács, amit eddig kaptam, az az, hogy éheztessük ki, és utána majd mindent megeszik. Nos, talán nem kell bővebben kifejtenem, hogy miért nem szimpatikus nekem annyira ez az ötlet.

Amiért most már elkezdtem komolyan aggódni, az az hogy szemmel láthatóan tokát és hatalmas pocakot eresztett, fel van puffadva, és hogy ez most optikai csalódás e egy túlaggódó anyuka részéről, vagy tényleg így van, de mintha lesoványodtak volna a karjai, lábai.

Egyébként a kedve jó, sokat nevet és focizik, folyamatosan fogzik, szóval nem tűnik súlyos betegnek.

Valami ötlet, tanács? Nálatok történt már hasonló? Mit adtatok ilyenkor enni a gyereknek? És mi lett végül a megoldás?

PB170013

Humpty Dumpty napjainkban.

Sajtos fokhagymás perec

2010. június 12., szombat | babának, kelt tészta | 2 hozzászólás


P1014528

Mit érdemel az a 17 hónapos miniatűr, aki este fél óra színlelt alvás után néma csendben kimászik a kiságyából, majd kicsapja az ajtót, feltartott ökölbe szorított kezekkel kiront a szobából teli torokból azt üvöltve hogy “Góóóóóóól!” miközben egy mini focilabdát rugdos, majd lecövekeli magát az Uruguay-Franciaország meccs elé (közben változatlanul üvöltözve azt hogy “Góóól!” illetve időnként felpattanva egy kicsit focizni az apjával)?

A. rengeteg puszit (még akkor is, ha ez hibás nevelési stratégia)

B. perecet a következő meccshez

C. mindkettőt

D. egyiket sem

A helyes megoldás természetesen a C.

(egyébként van e olyan ember kis országunkban aki nem őrül meg a vuvuzela hangjától?

Ha nincs, akkor állítólag itt lehet garantáltan vuvuzeletlenítve hallgatni a meccseket a lenémított tévékészülékek mellé. (bár nekem még nem sikerült))

  • 10 kis perec/ 2 tepsi
  • 30 dkg rétesliszt
  • 20 dkg tejföl
  • 5 dkg kemény, érett juhsajt (vagy pecorino, esetleg parmezán)
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 1 dkg friss élesztő
  • 1 ág oregánó (vagy 1 tk szárított)
  • 1 púpos tk só
  • durva szemű só a tetejére a szóráshoz

Az oregánó levélkéit lecsipkedem és mozsárban a sóval finomra zúzom. A sajtot és a fokhagymát finomra reszelem.

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a tejfölt, a reszelt sajtot és fokhagymát, oregánós sót, majd a tésztát alaposan kidolgozom. Sima felszínű, közepesen kemény, rugalmas, fényes cipót kell kapnunk, aminek a tésztája könnyen elválik a kéztől. A kelesztőtálat nedves konyharuhával letakarva félretesszük kelni.

Ha a tészta duplájára nőtt átgyúrjuk, majd a tésztából zölddiónyi gombócokat szaggatva azokat lisztezett deszkán ujjnyi vastag rúddá sodorjuk. A rudakból perecet formázunk (U alakúra hajlítjuk a tésztát, majd a két szárának a végét megfogva a szárak utolsó egyharmadát egyszer megcsavarjuk egymás körül, a végeket visszahajtjuk az íves rész aljára és enyhén rányomjuk az ívre, így rögzítve azokat)

A pereceket sütőpapírral bélelt tepsibe sorakoztatjuk, a tetejüket megkenjük vízzel, és megszórjuk durva szemű sóval (kivéve ami a miniatűr focistáknak készült).

Félretesszük pihenni legalább 15 percre.

Előmelegített sütőben 220°C fokon (gázsütő) 13-15 perc, amíg aranyszínűek lesznek. (13- világosabb sárga, a mininek, 15 perc-sötétebb, nekünk. De figyelni kell, minden sütő más, és ha megbarnulna az alja, ott könnyen keserű lehet az égett fokhagyma miatt!)

1 megjegyzés a végére: ez a mennyiség szánalmasan kevésnek bizonyult, érdemes dupla adag tésztával kezdeni.

 

Címkék: , , ,

Citromos bárányraguleves zöldborsóval

2010. június 12., szombat | babának, juh-bárány-birka, leves | 10 hozzászólás


P1014459

Tegnap azért volt nagy meglepetés, amikor a kebabnak tervezett húsról kiderült, hogy zömmel csont és ín, és sok mindenre alkalmas (pl Férj szerint kutyaeledelnek, bár kissé zaklatott és csalódott volt a meghiúsult terveink miatt, amikor ezt mondta), de kebabnak nem. Egyébként nagyon szép, fiatal hús, jó áron, helyes kis egységcsomagban apróhúsként árulják (természetesen a Metroban), és nekem eszembe sem jutott áttapogatni a vákuumzacskózott adagot a csontok után, amikor megvettem (főleg azért, mert nagy gátat tud szabni az alapos és körültekintő vásárlásnak egy 17 hónapos, aki teljes hangerővel csatakiáltva rohangál közben körbe-körbe egy vákuumfóliázott kacsacombbal a kezében a hűtőkamrában). Legközelebb már okosabb leszek, számítok rá, bár kebabot továbbra sem tudok majd előállítani kedvező áron, de levesnek nagyon jó ez a hús is, és a tárkonyos bárányraguleves amúgy is nagy kedvencünk.

És igen, ez mégsem az lett, inkább olyan csajos változat, sok zöldséggel, citrommal, tejszínnel. Ennek oka egyfelől az, hogy a kertben növő tárkony még igen fiatal, nem bírna ki egy ekkora adag leveshez szükséges ritkítást, másfelől meg ez is inkább olyan hűtőkiürítős project lett a végén, ami az értékeiből csöppet sem von le, csak magyarázza az összetételt és az arányokat.

Aztán még mit is írhatnék róla? Nagyon finom, de hát ilyen alapanyagokkal nem lehet hibázni.

  • 6 adag
  • 1,2 kg bárány apróhús (csontos, lapocka, gerinc, lábszárhús vegyesen)
  • 4 szál répa (~ 20 dkg)
  • 1 újzeller (vagy 3 szál angolzeller)
  • 2 fej vöröshagyma (~ 15 dkg)
  • 25 dkg krumpli
  • 40 dkg zöldborsó (tisztíva mérve)
  • 6 gerezd fokhagyma
  • 1 babérlevél
  • 1 kis csokor kakukkfű
  • 4 púpos tk szárított vargánya por (vagy 8 gr szárított vargánya)
  • 2 nagyobb citrom leve (~1 dl)és finomra reszelt héja
  • 1 nagy csokor petrezselyem
  • 2 dl tejszín
  • 2 dl száraz fehérbor
  • 3 ek olívaolaj

A húst konyhakészen vettem, azaz már eleve fel volt kockázva 3-4 centis darabokra, így már nem nagyon tudtam volna eltávolítani belőle a vaskosabb hártyákat, inakat nagyobb veszteségek nélkül, úgyhogy a hosszas főzés mellett döntöttem, igen alacsony láng felett.

Az olívaolajat felhevítem, majd átpirítom rajta a húst nagy láng felett, gyakran kevergetve. A cél a szép pörkös aranybarna szín elérése a hús és a csontok külsején, de vigyázzunk, ne égessük meg. Ha már kezd barnulni, hozzáadom a zöldségeket is: a megtisztított, felkarikázott répát, a kettévágott zellergumót (zöldje nélkül), a finomra aprított hagymát. Addig sütöm, amíg a zöldségek is elkezdenek pirulni, majd felöntöm a borral. Visszaforralom, amíg alig marad már alatta folyadék, majd felöntöm 2 liter vízzel. Hozzáadom a babérlevelet, a szárított vargánya port, az egyik citrom finomra reszelt héját, a kakukkfű ágakat egészben (de csokorba is lehet kötni, úgy könnyebb lesz majd kihalászni), sózom. Fedő alatt igen kis lángon főzöm, épp csak gyöngyözzön a leves.

Ha a húsok már majdnem megfőttek, azaz olyan puhák, hogy villával könnyen kettévághatók, akkor kerül a levesbe a zöldborsó és a felkockázott krumpli is. Fedő nélkül addig főzöm, amíg a krumpli teljesen megpuhul, ízesítem a citromok levével, a maradék citrom finomra reszelt héjával, majd folyamatos kevergetés mellett vékony sugárban hozzácsorgatom a tejszínt is. Egyet forr és kész, tovább főzni már nem kell.

Kihalászom a kakukkfű ágait, a babérlevelet, végül megszórom a levest a nagyon finomra aprított petrezselyemzölddel, majd tálalom.

Címkék: , , , , ,

Pöttyös Guru kehely

2010. június 12., szombat | desszert | 40 hozzászólás

P1014499

A minap beállított az öcsém, kezében egy Pöttyös Guruval, és közölte hogy új feladat van: domesztikáljam a Gurut. Merthogy az asszony (aka keresztanya) rákapott, és hogy nem lehetne házilag is esetleg, ha már a Túró Rudit sikerült.

No jó, hát legyen, szeretem az ilyen projecteket. Aztán ma telefon, és egy rövid értesítés, hogy ma érkeznek kölöklátogatóba. Hát a savó kipréselésre, hosszas pepecselésre nem volt már idő, szóval egy ilyen pohárkrém lett belőle.

(ha valaki úgy látja, hogy mennyi tenger időm van nekem már megint, az nem téved, az egyik fiú alszik, a másik dolgozik (tisztázzuk, a félreértések elkerülése végett, Ponty alszik, Férj dolgozik), én meg beszabadultam a konyhába felügyelet nélkül. Ez van. De szerintem az öcsémék örülni fognak, ha befutnak végre.)

Ja igen, vissza a recepthez. Ez finom! Meg gyorsan készen van, szóval Guru rajongóknak tökéletes.

  • 4 adag
  • túrós réteg:
  • 50 dkg sovány túró
  • 1 citrom reszelt héja
  • 4-6 ek cukor (ízlés szerint)
  • karamellás réteg:
  • 1,5 dl tejszín
  • 10 dkg cukor
  • csokis réteg
  • 8 dkg tejcsoki
  • 8 dkg tejszín
  • 4 dkg törökmogyoró

A túrót kikeverjük a citrom finomra reszelt héjával és a cukorral. Kelyhekbe vagy poharakba kanalazzuk/ töltjük habzsák (kivágott sarkú műanyagzacskó) segítségével.

A cukorból nagyobb lángon, néha rázogatva az edényt világos karamellt készítünk egy kis csipet sóval, majd felöntjük a tejszínnel, és folyamatos kavargatás mellett addig melegítjük, amíg a karamell felolvad. (kitartás, lassan, de menni fog). Ha már kihűlt, a túrókrém tetejére kanalazzuk.

A törökmogyorót kis láng felett megpirítjuk száraz serpenyőben, amíg illatozni kezd, majd ha langyos, ledörzsöljük a héját a teljesség igénye nélkül, és késsel durvára vágjuk. Az apróra tördelt csokit összemelegítjük a tejszínnel, és ha megolvadt (30°C fok körül már megvan, ne melegítsük tovább!), belekeverjük a mogyorót. Ha langyos, a túrós desszertek tetejére kanalazzuk egyenletesen szétosztva.

Fogyasztás előtt célszerű 1-2 órát pihentetni a hűtőben, hogy megdermedjen a tetején a csoki.

Megjegyzés: ha nem sikerül krémes sovány túrót szerezni hozzá, akkor célszerű lazítani a túrós réteget egy kevés tejföllel (50 dkg túróhoz 1,5-2 dl tejföl) és botmixerrel átmenni rajta párszor, amíg sima, krémes lesz.

Címkék: , , , , , ,

Tésztasaláta paradicsommal, fehérbabbal, petrezselyemzölddel

2010. június 10., csütörtök | babának, hús nélkül, saláta, tészta | 6 hozzászólás


P1014407


Mit is írhatnék most róla, a végére mindig elfogy a lendület. Azt hogy finom volt, de tényleg. Ráadásul alaposan be lehet belőle tárazni a hűtőbe, és rájárni ha kitör az éhség.

A tésztasaláta nagy kedvenc nálunk, a blogon is szerepel már több változat, az egyik mozzarellával, paradicsommal, a másik zöldbabbal, kecskesajttal, ez most egy harmadik, és nem ígérem hogy nem lesz belőle több.

Elfogyott a beszélőkém, recept.

  • 4 adag
  • 25 dkg salátának való fehérbab
  • 50 dkg datolyaparadicsom (vagy édes koktélparadicsom)
  • 20 dkg feta
  • 1 gerezd fokhagyma
  • 1 csokor petrezselyem
  • 1 ág oregánó
  • 1 babérlevél
  • 40 dkg orecchiette vagy más salátának való apróbb tészta
  • 1 dl olívaolaj
  • 2 ek fehér balzsamecet (vagy fehérborecet)

Ha nagyobb szemű fehérbabot használunk, azt legalább 12 órával a főzés előtt áztassuk be, különben sosem végzünk. Az apróbb szeműt elég beáztatni úgy 3-4 órára is.

A bab áztatóvizét leöntjük, friss vízben feltesszük főni a babérlevéllel. Félidőben sózzuk. Ha megpuhult, leszűrjük, és még forrón ráborítjuk egy gerezd megtisztított, kés pengéjével meglapított fokhagymára. Meglocsoljuk az olívaolajjal, összeforgatjuk.

Hozzákeverjük a félbevágott paradicsomokat, az ecetet, a kifőtt és hideg vízzel átöblített (így lehűtött), alaposan lecsepegtetett tésztát, finomra aprított petrezselyemzöldet és az oregánó lecsipkedett, finomra aprított levélkéit is.

Végül rámorzsoljuk a fetát, és utánaízesítjük, ha szükséges. Mivel a feta sós, ezért én nem tettem több sót, nekünk így volt jó.

Ennyi.

Hidegen a legfinomabb.

 

Címkék: , , , , ,

Illatos sült kókusztejberizs epersalátával

2010. június 10., csütörtök | desszert | 2 hozzászólás

P1014418

Az tejberizs sütőben sütésének az ötlete Billtől, Sydney szakácsától származik, bár azóta találkoztam már vele a Casa Moroban is, de ott pont a Bill-féle változat karamellizált, pirított teje maradt el, ami nekem a legjobban tetszett benne. Billnek egyébként nagyon jó receptjei vannak, többet kipróbáltam már, és még egyszer sem kellett csalódnom benne. Több, mint Nigella bumfordi módon bájos ételeinek végtelen egyszerűsége, de kevesebb mint Gordon Ramsay szofisztikáltabb és komplexebb (mind ízben, mind elkészítésben) receptjei, valahol a kettő között van, és én pont ilyesmire vágyom a letargikusabb napjaimon. Azért írok most ennyit Billről, mert nem tudom, ki hogy van vele, de nekem bizony sokáig nem volt bizodalmam az úriemberhez. Azt nem tudom, hogy a tenyérbemászóan nyálas mosolya és a hozzá társuló arcberendezése miatt (elnézést, tudom hogy nem tehet róla, és felületes ember ítél csak a külső alapján), vagy az iszonyatos, kétes nemiséget sugárzó magyar szinkron vette e el a kedvem a műsoraitól, de én sokáig nem bírtam nézni, és nem az ételek miatt. Aztán egyszer végignéztem a műsorát, majd felálltam, megcsináltam a csokifelfújtat a receptje alapján, és azóta nincsenek előítéleteim.

Na ennyit az ausztrál úrról, most jöjjön inkább a tejberizs. A rizs kókusztejben való főzése nem újdonság, többször éltem már vele, amikor Ponty táplálása miatt tejmentes diétára kényszerültem. Finom, ezen nincs is mit magyarázni tovább. A rózsavíz, kardamom pedig még több fantasztikus illatot ad neki, amire még a végén jön a karamellizálódó barnacukor… hát a szimpla tejberizs ily módon elkészítve teljesen átlényegül. Azért én nem teljesen a sütőben puhítottam meg a rizst, mert az jó másfél-két órás program, a sütő pedig ugye melegít, nagyon, és akkor hiába megy a légkondi. Szóval energiatakarékossági szempontok alapján a rizst megfőztem, majd ezután ment a sütőbe pirulni. Lehet készíteni teljes egészében sütőben, a Casa Moro szerint ehhez 3 óra kell 150°C fokon, Bill szerint másfél-két óra, 180°C fokon, a sütés feléig alufóliával lefedve a tálat, utána meg anélkül.

Aztán végül, de egyáltalán nem utolsósorban, ami mellé jár. Az epersaláta. Természetesen Mamma mogyoróolajos és pisztáciás epersalátájáról van szó. Most erről mit is írhatnék többet, az eper, pisztácia, mogyoró együtt eszméletlen finom! Szerintem ez minden eper rajongónak kötelező program, amíg még tart az eperszezon.

  • 6 adag
  • tejberizs:
  • 1 liter kókusztej
  • 2 dl= 17,5 dkg kerek szemű, lehetőleg rizottóhoz való rizs
  • 1 ek rózsavíz
  • 4 zöld kardamomtok magjai
  • 1 citrom reszelt héja
  • 1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)
  • 2 ek barna nádcukor+ 4 ek a tetejére
  • vaj a sütőtálhoz
  • epersaláta
  • 50 dkg eper
  • 3 ek hidegen sajtolt törökmogyoró olaj
  • 10 nagyobb levél menta
  • 3 ek pisztácia (natúr, pörköletlen)
  • 1/4 citrom leve
  • 2 tk nádcukor

A kókusztejben a vaníliával fedő alatt, kis lángon, időnként megkavarva puhára párolom a rizst.

A kardamomot mozsárban porrá őrlöm, majd a rózsavízzel, a reszelt citromhéjjal, 2 ek nádcukorral együtt a rizshez keverem.

Kivajazott sütőtálba öntöm (én 22 centi átmérőjűt használtam), a tetejét megszórom a maradék nádcukorral, majd 220°C fokon (gázsütőben) 30 percig sütöm.

Közben a megmosott, megtisztított epret félbe vagy negyedekbe vágom, mérettől függően, meglocsolom a mogyoróolajjal, citromlével, megszórom a cukorral és a finomra metélt mentával, összeforgatom. A tetejére durvára aprított pisztáciát szórok.

Címkék: , , , , ,