2010. május 12-i archívum

Túrós, rozsos kiflik köménymaggal

2010. május 12., szerda | babának, kelt tészta | 13 hozzászólás

P1013700

Egyedülálló anyának lenni pedig nehéz, főleg ha van egy férjed is közben, akiről gondoskodnod kell.

Férj ismét egy vasárnapi apuka frekvenciájával látogatja meg a házunk táját, ez elég baj, neki is meg nekünk is, meg aztán még etetni is kell. (de nem bántom többet szegényt, nem tehet róla, meg van neki elég gondja enélkül is)

Szóval a mai ellátmányt részben ez a kifli jelentette, aminek az elkészítésében KicsiCsipesz szintén aktívan közbenjárt (ezért ment olyan lassan), az elfogyasztásáról nem is beszélve (az meg elég gyors volt, in contrast). Egyébként a mai, Metroban lenyomott zenés-táncos akciókomédia után komolyan elgondolkodtam a névváltoztatásán, és olyanok jutottak eszembe, mint az Ördögfiók, Pokolfajzi, vagy nem is tudom, de a csendes és békés élőlény benyomását keltő Ponty Úr név azt hiszem, végérvényesen elavult.

A kifli. Na, hát nem túl szép, mert a sok túró miatt ilyen kis csúfan kel a tészta. De finom. Meg aztán van benne fehérje is bőven a miniatűrnek. Persze lehet, hogy a kiflik formázását meg lehetett volna spórolni, mivelhogy úgyis csúfak lettek, és annak jó a zsemle is (meg akkor lehet, hogy nem bosszan fel a kisember, amiért nem kapta meg a derelyevágót játszani), de csak utólag okos az ember. Legalábbis én. Legalábbis többnyire.

Köménymag: azt meg nem kell egészben hagyni, sőt, szigorúan porrá kell őrölni, ha a pici babának készül, vagy eleve őrölt köményt használni hozzá.  (én két részre osztottam a  tésztát, fele baba, őrölt köménnyel, fele felnőtt egész magokkal)

  • 24 db kicsi kifli/ 2 tepsi
  • 25 dkg sovány túró
  • 25 dkg natúr joghurt
  • 20 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt
  • 30 dkg rétesliszt
  • 3 ek olívaolaj (vagy olvasztott vaj)
  • 2 dkg friss élesztő
  • 2 tk köménymag (egész, babáknak: őrölt)
  • 2 tk só

Az élesztőt elmorzsolom a lisztekkel, majd a többi hozzávalóval együtt közepesen kemény, rugalmas, kéztől szépen elváló tésztává dolgozom össze. Addig kell dagasztani, amíg a tészta felszíne sima és ruganyos nem lesz.

A sovány túró nedvességtartalma elég magas, így a joghurton kívül más “folyadék” nem szükséges s tésztához. De mivel nem minden túró egyforma, így ha túl keménynek, morzsalékonynak éreznénk a tésztát, adjunk hozzá még néhány evőkanálnyi vizet a dagasztás során.

A kelesztőtálat takarjuk le, majd tegyük félre kelni. A rozsliszt+túró miatt ez nem túl gyors folyamat, 2-3 óráig eltart, amíg a duplájára nő.

Ha megkelt a tészta, gyúrjuk át, majd osszuk két gombócra és lisztezett gyúródeszkán nyújtsuk ki 3 mm vastag kör alakra. Derelyevágóval vagy késsel vágjuk hat felé a kört, majd tekerjük fel a cikkeket kifli alakúra az íves külső szélük felől a csúcsok felé. A csúcsoknál én egy kevés vízzel kentem meg a tésztát, kicsit rányomtam a feltekerés után és így rögzítettem.

Sütőpapírral bélelt tepsibe kerültek szépen meghajlítva, és kelés közben kétszer lekentem a tetejüket vízzel. Jó háromnegyed órát pihentek, akkor lehet sütni, ha már legalább a másfélszeresükre megnőttek.

Előmelegített sütőben 220°C fokon (gázsütő) 20 perc, vagy amíg a tetejük aranyszínű nem lesz.

Megjegyzés:

1.) lehet szórni a tetejére még köménymagot vagy durva szemcséjű sót is az utolsó vizes lekenés után.

2.) lehet kenni elhabart tojással is, de én most olyat akartam, minta “bolti” kifli.

3.) a túró részben helyettesíthető juhtúróval is, és kerülhet bele még fokhagyma is, finomra reszelve. A juhtúró kicsit szárazabb, itt szükség lehet esetleg némi víz hozzáadására a tésztához.

Címkék: , , , ,

Grillezett citromos csirkemell, rebarbara chutney, sült spárga

2010. május 12., szerda | csirke, köret, üveges | 8 hozzászólás

P1013657

Együtt, vagy külön, ahogy tetszik. Természetesen nálunk együtt volt, illetve hát a csatniból csak én ettem (lévén elég csípős egy miniatűrnek).

A csirkemell még nem az igazi, ami csak annyit tesz, hogy grillserpenyőben készült, de ma már kinéztem végre az egér tetemekkel dúsított régi sütőnk utódját (hiába a sok fertőtlenítőszer, a gondolat az, amitől nem tudok szabadulni, mennie kellett a régi jószágnak), így nemsokára már faszénen sül a hús is.

A spárga-rebarbara kombináció meg nem is olyan vad, és már megint nem nekem jutott eszembe, hanem a La Cucina del Corriere Della Serraban olvastam, amit még Gabah volt olyan drága, és ajándékozott nekem amikor húsvét táján itthon jártak (és azóta első kézből származó információm van róla, hogy Anna tündériédes kisangyal! És élőben még inkább! ) Az olasz változat visszafogottabb fűszerezésű, igazából citromhéjon és petrezselymen kívül más nincs is benne, meg eleve párolva vannak benne a zöldségek, nekem az nagyon megtetszett, de mire eljutottam a megvalósításig, akkorára már egy kicsivel több fűszerre és ízre vágytam.

A rebarbara csatni Sajtkukac Niki fűszeres rebarbara mártásának és az én citromos birsalma csatnimnak az összeházasításával keletkezett. Nos, a rebarbara mintha tényleg erre lett volna teremtve, mert ez az egyik legfinomabb csatni, amit valaha kóstoltam. (ez pedig tényleg jelent valamit, mert az idén még édesség nem is készült a friss rebarbarából, pedig nem kicsit vagyunk oda a rebarbarás crumbleért…)

Ja igen, NAGYON csíp. Ez persze engem nem tudott megakadályozni abban, hogy meg ne egyem az egész üveggel csak úgy, magában, még a grillsütő megérkezése előtt…

Spárga. Még mindig sütve, grillen, olaj nélkül, mert szerintem így a legfinomabb. Aztán pici citromlé, nádcukor, és hidegen sajtolt dióolaj, a kötelező kör. Ami most viszont új, az a korianderzöld. Ez nem a boltban kapható csenevész, hullasápadt kis cserepes gizgaz, illetve csak az volt, amíg ki nem ültettem, és szép derék sötétzöld, dús bokor nem lett belőle. Na hát így már azért más az íze, például van neki. Az első szüret után nekem rögtön a sült spárga jutott az eszembe, és tényleg nagyon jól passzolnak, csak nem szabad túlzásba vinni a zöld leveleket, mert a markáns íz még elnyomná a spárgáét.

Aztán hogy még ne legyen vége a logorrhoeas rohamomnak, egy picit büszkélkedem is: az ÍzKép gasztrofotó pályázaton harmadik lett a fotóm a sült retek salátáról. Hát lehet, hogy ez nem akkora nagy fegyvertény, de én nagyon büszke vagyok rá, mert a fotózással a komolyabb kapcsolatunk még igencsak bimbózó (mármint ami nem a véletlenszerű exponálását jelenti egy tányér étel felett), és a új masina is csak három hónapja az enyém. Azt is tudom, hogy van mit tanulnom, van hová fejlődnöm, és rá kellene szánnom az időt a fényképezésre (ha lenne…Tudna valaki szólni a kisembernek, hogy anyu szeretne önkifejezni, úgyhogy addig ne hajigálja dömperrel a macskát? Vagy anyut?), meg úgy egyáltalán, de mostanában néha már sikerül egy-egy olyan képet is készítenem, ami még nekem is tetszik, legalább egy kicsit, a számos hibái ellenére.

Őszinte részvétem azoknak, akik csak a receptekért olvas(ná)nak.

  • 2 főre a hús és a spárga, 4-6 főre a csatni
  • hús:
  • 2 fél csirkemell filé (csont és bőr nélkül) (~40 dkg)
  • 2 kk szárított reszelt citromhéj
  • 1 citrom leve
  • 3 ek olívaolaj
  • 2 gerezd fokhagyma
  • bors
  • spárga:
  • 1 köteg zöld spárga
  • 1/2 citrom leve
  • 2 ek hidegen sajtolt dióolaj
  • 1 kk nádcukor
  • csipet só
  • 10-12 szál korianderzöld
  • rebarbara chutney:
  • 40 dkg rebarbara (tisztítva mérve)
  • 5 vékonyabb szál újhagyma
  • 2 citrom leve és reszelt héja
  • 5 dkg mazsola
  • 1 ek koriandermag
  • 3 pici szárított csili
  • 5 cm gyömbérgyökér (vagy 2 púpos tk szárított, porított)
  • 4 szem szegfűszeg
  • 1 csillagánizs
  • 5(+5) dkg nádcukor

A megtisztított, lehártyázott csirkemellet éles késsel lapjában 3 szeletre vágom, így kb háromnegyed centi vastag szeleteket kapok. A citromhéjat mozsárban finomra őrölöm, majd megszórom vele a szeleteket.

Egy tálba teszem a kés pengéjével meglapított, 5-6 darabba vágott fokhagymát, erre fektetem a húsokat, majd meglocsolom a citrom levével és az olívaolajjal. 1-2 óra pihenés (vagy még több) jót tesz neki, de ha csak fél óra jön össze, az sem tragédia.

A húsokat sütés előtt közvetlenül sóztam, majd a forró grillen mindkét oldalukon 3-3 percig sütöttem. A sütés végén borsoztam. Csak akkor álljunk neki a sütésnek, ha már minden más készen van.

A csatnihoz a rebarbara fás részeit lenyúztam, majd nagyobb darabokra vagdostam. meglocsoltam a citromok levével és még 2 dl vízzel, hozzáadtam a késsel durvára vágott mazsolát, a mozsárban porrá őrölt koriandert és szegfűszeget, az egészben hagyott csillagánizst és csiliket. Az újhagymákat tisztítás után a zsenge szárának egy részével együtt finomra aprítottam és ez is ment a rebarbara mellé, a lereszelt gyömbér kinyomkodott levével, csipet sóval és a nádcukorral együtt.

Addig főztem erősebb lángon, amíg be nem sűrűsödött majdnem lekvár sűrűségűre. Itt egy kóstolás következik, ha nem elég édes, mehet bele még cukor. Nekem 5 dkg elég volt, de ez nem az a klasszikus, szájat összetapasztóan édes csatni (vagyis amilyen a csatni hagyományosan) lett így. Ezután üvegbe töltöttem (fél literes üveg lett tele vele), és normál estben kihűlés után a hűtőben tároltam volna. Elvileg egy ilyen csatni hűtve jó két hétig eláll.

A spárgákat közben felhevített grillserpenyőben zsiradék nélkül mindkét oldalukon csíkosra sütöttem (úgy 5-5 perc), majd a sóval és nádcukorral elkevert citromlére szedtem. Alaposan összeforgattam, majd meglocsoltam a dióolajjal és megszórtam a finomra vágott korianderrel. Ez langyosan a legfinomabb, nem baj, ha a hús előtt készül el.

P1013685

Címkék: , , ,