2010. április 19-i archívum

Ricottás sóskás lepények eperrel és anélkül

2010. április 19., hétfő | babának, kelt tészta | 14 hozzászólás

P1012865

Nem a lepényen van a sóska, hanem benne, a tésztában. Különben még Ponty lepiszkálná róla…

A történet egyszerű: a kisfiam utálja a sóskát, én meg imádom, ráadásul a szüleimtől kaptunk egy kazallal belőle, nem is akármilyent, hanem amit a Tisza parti töltésről szedtek. Ez pedig vadsóska, tudvalevően a legfinomabb.

Mivel a sóskaszósz, ami nekem gyermekkoromban nyaranta szinte kizárólagos élelemforrásként szolgált (mármint az édes szósz belőle, ahogy anyukám készíti), az Pontynál heves köpködési rohamot vált ki, így szükség van az alternatív megoldásokra. Nekem amúgy is mániám, hogy mindenféle zöldséget, gyümölcsöt belediktáljak a bőszen tiltakozó kisemberbe, ha máshogy nem, hát elbújtatva. Így született az alábbi, meglepően finom péksütemény. (egyébként meg milyen érdekes, hogy szinte semmilyen más recept nem létezik sóskára, csak a sóskaszósz, ráadásul az is többnyire sósan)

És láss csodát. Minimanó zabálja. Meg én is. Meg az apja is…

A tésztáról pár szót: nagyon hálás, könnyen kezelhető, percek alatt kidolgozható még kézzel is, formázni is jól lehet…csak aztán sütés közben amorf pacává válik. Ezért ne készüljön belőle bonyolult építmény, vagy fonott kalács hatos fonással, de ha megelégszünk az egyszerű, lapos alakzatokkal, lepényekkel, pogácsákkal, akkor nagyon finom, hosszú ideig puha péksüteményt kapunk. Amit nem mellékesen a gyerekek is imádni fognak. Hogy mennyire finom, azt az jelzi, hogy a harmadik adag készül belőle. Részben a tengernyi sóskának, részben a nagy sikernek köszönhetően.

Aztán úgy alakult, hogy maradt még egy kis ízetlen eper is, és hát kipróbáltam valami újat: egy lepény tetejére kerültek, cukorba forgatva. Nos, ez is jó döntésnek bizonyult.

Aztán még egy dolog, de tényleg az utolsó: határozottan úgy vélem, hogy sóska helyett spenóttal is kivitelezhető ez a lepény, sósan, kis reszelt fokhagymával. Recept hamarosan!

  • 12 db
  • 50 dkg ricotta (2 doboz 25 dkg-os Óvártej )
  • 50 dkg rétesliszt
  • 20 dkg sóska
  • 3 dkg élesztő
  • 8 dkg nádcukor (vagy fruktóz)
  • tojás a kenéshez
  • eper és nádcukor ízlés szerint (vagy tetszőleges gyümölcs, nagyon finom tud lenni almával és körtével is!)

A sóskát megmosom, a vastag szárakat lecsipkedem, majd késsel nagyon finomra aprítom.

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, majd hozzáadom a cukrot, ricottát, a finomra aprított sóskát és alaposan összegyúrom, kidolgozom. A ricotta miatt nem lesz sosem olyan szép fényes a felszíne a dagasztás végére, minta sima kenyértésztáknak, de ez is egy rugalmas tészta lesz, ami szépen elválik a kéztől. A kelsztőtálat letakarom konyharuhával, majd félreteszem kelni. A ricotta miatt elég lassan kel, jó 3 óra lesz, amíg a duplájára nő.

A tésztát átgyúrom, 12 gombócra osztom, majd lisztezett deszkán kis, 2 centi vastag lepényeket formázok belőle.

Ismét félreteszem kelni, amíg a bucik a duplájukra nem nőnek. Ez sem megy annyira gyorsan, több mint fél óra kell nekik. Sütés előtt még lekenem, lehetőleg kétszer elhabart tojással a tetejüket. Az epresre még került fél maréknyi eper, negyedelve és enyhén a tésztába nyomkodva, mintha focaccianak készülne, amit aztán meg lehet szórni tetszőleges mennyiségű nádcukorral, az eper édességétől függően..

Előmelegített sütőben, 220°C fokon (gázsütő) 20 perc alatt sülnek ki. Akkor jó, amikor a tetejük már kissé aranyszínűvé válik.

Rácsra szedve hűtöm ki.

Megjegyzés: Azon kívül, hogy spanyol import epret lehetőleg egyáltalán ne adjunk kisbabának, 18 hónapos kor előtt az apró magvas gyümölcsök adása sem javasolt (kivéve, ha átpasszírozzuk a húsukat, és mag nélkül adjuk), ezért az epres változatot csak nagyobb babák kapják, majd az eperszezonban.

Egyébként tojásos kenés nélkül 8-9 hónapos kortól, tojással egy éves kortól adható.

Megjegyzés 2.0: Ha nem a műanyag dobozos Óvártej ricottát használjuk, hanem a zacskósat, ami jóval szárazabb, akkor szükség lehet néhány evőkanálnyi tej vagy joghurt hozzáadására a tésztához a megfelelő, gyúrható állag eléréséhez.

Címkék: , , , ,

Miértek és hogyanok

2010. április 19., hétfő | más | 23 hozzászólás

P8300018

Miért van az, hogy Ponty füle ÁLLANDÓAN földes (igen, földes. Újabban kint kertészkedik…), a legalaposabb tisztítási procedúrák ellenére?

Hogyan képes eltörni egyetlen mozdulattal az elvileg törhetetlen műanyag bögréjét is? (és miért ilyen drágák ezek a gyerekeknek készült ronda műanyag étkészletek?)

Hogyan képes megszerezni és el(r)ejteni a lakás legmagasabb pontjain lévő tárgyakat (különösen, ha értékes porcelánok), növényeket (főleg ha nem ehetőek)?

Hogyan képes egyetlen ricottás bucit teljesen egyenletes vastagságban széleszteni 100 négyzetméteren?

Miért érez ellenállhatatlan kényszert arra, hogy megrágott élelmiszer(eke)t ragasszon a hajába?

Hogyan képes számunkra eddig ismeretlen alkalmazásokat és programokat futtatni a számítógépen? (Igen, tudom hogy az új generációnak már kisujjában van a számítástechnika, na de 15 hónaposan?)

Hogyan tud már most is jobb ÉS bal lábbal is korrektül focizni, mikor az apjának egyik lábbal sem megy?

Miért izgalmasabb egy kavics vagy egy vízzel félig teli pillepalack akármilyen Fisher-Price játéknál?

Miért van az, hogy taknyos nóziájának a megtörlésére egyetlen alkalmas helynek a vállamat találja, a zsebkendőtől viszont minden körülmények között visít?

Hogyan lehetséges, hogy egy ilyen pici baba egyfolytában jön, megy, mozog (Ponty tényleg képtelen megállni, akár egyetlen percre is), sohasem fárad el, miközben három-négy felnőtt simán kidől mellőle, és mindezt elenyésző mennyiségű alvás mellett teszi?

Miért tesz sajtos tallért a DVD íróba?

Miért akkora tragédia a ruha és a pelenka viselése, és miért sokkal jobb pucéron szaladgálni a lakásban még akkora hidegben is, amikor én legszívesebben ki sem bújnék a pokróc alól? (és hogyan képes egy 15 hónapos teljesen egyedül levetkőzni meztelenre, amely folyamat természetesen magába foglalja a pelenka önálló lefejtését is)

Aztán még hosszasan sorolhatnám, de inkább megyek és kihasználom Ponty délutáni alvása alatt támadt szabadidőmet, hogy valami olyasmit főzzek ismét, ami a kis herc(z)eg kényes ízlésének megfelel.

P9020008

Duplán kókuszos palacsinta gyömbérszirupos eperrel

2010. április 19., hétfő | desszert | 15 hozzászólás

P1012828

Csupa-csupa kókusz édes, pillekönnyű palacsinták. Nem is tudom, mit írjak még róla… Ez most nem a reggelire készülő fajta, hanem a nagybetűs DESSZERT maga. Valami észveszejtően finom.

A tészta kókusztejjel és sok kókuszreszelékkel készült, ezért lett a neve duplán kókuszos. Ez most ismét a mini, duci, leginkább az amerikaihoz hasonló változat, de ezúttal légiesebben, köszönhetően a sok kókuszreszelék miatt laza, könnyű tésztának és a keményre felvert tojáshabnak.

Eredetileg gyömbérszirupot terveztem mellé, csak úgy, simán, egyszerűen, de aztán a hirtelen elmezavarból kifolyólag beszerzett, tökéletesen ízetlen, de hatalmasra nőtt spanyol eper is belekerült, mert magában valahogy nem csúszott olyan könnyen. Hiába, a szépség nem minden. Az ötletadó természetesen ismét Mamma, és a gyömbéres eperpüréje, melynek hála még ezek a félig érett gyümölcsök is a mennybe mentek. Az éretlen import eper természetesen nem kritérium, a mélyhűtött éppúgy megfelel.

  • 4 adag
  • palacsinta:
  • 25 dkg kókusztej
  • 5 dkg kókuszreszelék
  • 5 dkg simaliszt
  • 3 tojás
  • 2 ek nádcukor
  • 2 ek földimogyoró olaj (vagy ha nincs, valamilyen semleges ízű olaj is megteszi)
  • 1 tk sütőpor
  • gyömbérszirupos eper:
  • 50 dkg eper
  • 2 dl nádcukor
  • 2 dl víz
  • 4 cm gyömbér (vagy 2 tk szárított)
  • 1 lime
  • 1 ek ázsiai citromfű (szárított)

A sütőporral elkevert lisztet és kókuszreszeléket csomómentesre keverem a kókusztejjel, cukorral, földimogyoró olajjal és a tojások sárgájával.Félreteszem 15 percre pihenni. A tojások kemény habbá vert fehérjét csak közvetlenül a sütés előtt forgatom hozzá óvatosan.

A sziruphoz a cukrot felfőzöm a vízzel, a felaprított gyömbérrel, citromfűvel és a lime levével, majd beforralom szirup sűrűségűre. Amikor ez kész, hozzáadom a megtisztított, negyedekbe vágott epret, és azzal is főzöm még fél percig.

Forró vastag aljú teflon serpenyőbe evőkanálnyi halmokat teszek a palacsintatésztából, a kanál hátával kicsit elegyengetem, és mindkét oldalukon aranyszínűre sütöm. Ha teflon serpenyőben készül, akkor már nem kell hozzá további zsiradék, elég ami a tésztában van, a hagyományos serpenyőt viszont minden újabb adag előtt olajozzuk ki.

Címkék: , , , , ,