Minden bizonnyal ez a legrövidebb idő alatt legtöbbször ismételt sütemény, ami a konyhámból kikerült. Illetve még csak nem is feltétlenül az én konyhámból, mert sütöttem már a nagyszülőknél is amikor arra jártunk látogatóban.
Ez az a bizonyos recept, aminek az eredetije Latsiától származik, és nálam a múlt héten kezdte pályafutását mogyorós tallérokként. Aztán néhány tőlem nem igazán meglepő változtatást követően a mogyoró lecserélődött mandulára, és került bele némi (igazából elég sok) kávé is. Mert fő a változatosság.
A hozzávalókat jól összegyúrjuk, majd a tésztából kisebb diónyi gombócokat formázunk.
A gombócokat sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük, egymástól nem túl messze, majd villával lelapítjuk.
180°C fokon (gázsütőben) 15 perc, amíg az alja elkezd aranyszínűvé válni. Villanysütőben pedig 170°C fokon 10 perc elég neki.
A kész tallérokat sütőpapírral együtt rácsra emelem, és ott hűtöm ki.
Hasonló receptek:
Hmmmmm, ez mennyire jó lehetett…
A zománcos kis csupor meg nagyon édes :-)
Ez nagyon tetszik, és a csupor is :-)
Köszi, istenien néz ki :-)Épp tegnap sütöttem egy adag karamellizált kukoricapelyhes-csokisat, de amint elfogy, ez fog jönni!!!
Ottis, Viki, örülök hogy tetszik! A keksz is, meg a bögre is. (Az egyébként Férj “hozománya” volt! :) )
Niki, szívesen! Elég gyorsan fogy, úgyhogy kétnaponta meg kell sütnöm, újra és újra! :)
Remélem, ízleni fog! :)
2010. március 15., hétfő