Kamillás panna cotta narancsos, mézes sziruppal

2010. február 19, péntek | desszert | Szerző: Herczeg Gabriella

P1011013

Végre sikerült dűlőre jutni a sütőmmel, és sikeresen elkészült a Gabah féle zselatin nélküli panna cotta. A megoldás rém egyszerű volt: le kellett takarni alufóliával a formák tetejét a gőzölés alatt.

Azért kamillás, mert tényleg finom. Még a trüffelek készítésének idején sikerült megbarátkoznunk a zöldfűszeres, gyógynövényes ízek és a tejszín házasságával, és ez annyira megtetszett, hogy azóta Férj egész kis ötletbörzéket rendez itthon, hogy mibe lehetne még belepakolni például a kamillát ( a kamillás mézes fehér csoki trüffel lett ugyanis a kedvence). Azért ez számomra is meglepő fordulat volt, de nem mondom, hogy nem örülök neki.

A tetejére eredetileg karamellizált mézbe forgatott vérnarancs gerezdeket terveztem, de amikor kifiléztem, meg kellett állapítanom, hogy ez nem vér-, csak narancs. Csalódottságomban nem is szenvedtem vele többet, lett belőle egy sima mézes narancsszirup.

A panna cotta tojásfehérjés változatát -esetleg a “normális”, vaníliás ízesítéssel- meg nagyon ajánlom kipróbálásra, mert tényleg remek!

  • 4 adag
  • 200 gr tejszín
  • 200 gr tej
  • 100 gr tojásfehérje (kb 3 kicsi tojásból)
  • 40 gr méz
  • 20 gr cukor
  • 1 tk kamilla (egész virágfejek)
  • szirup:
  • 2 nagyobb narancs
  • 10 dkg méz

A tejszínt a tejel együtt felforraltam, majd hagytam öt percig hűlni (így kb 80°C fokos lett), ekkor beleszórtam a kamillát. Öt perc pihentetés után hozzáadtam a mézet, cukrot, tojásfehérjét, és habverővel nagyon lazán összedolgoztam. Nem szabad felverni, csak annyira kell elkavarni, hogy a tojásfehérje teljesen egyenletesen eloszoljon benne, ne maradjanak belőle nagyobb darabok. Ha valaki nem tudja megállni a habverést a habverővel, az inkább habarja el villával.

A tejszínes lötyit tűzálló tálkákba szűrtem finom lyukú szűrőn keresztül, és egy mélyebb tepsibe állítottam, majd alufóliával letakartam a tetejüket, olyan szorosan, ahogy csak tudtam.

A tepsit már az előmelegített sütőbe állítva töltöttem fel forró vízzel a formák kétharmad részéig, ez így kevésbé balesetveszélyes.

160°C fokon 90 percig gőzöltem.

A gőzölés végén még cseppfolyósnak tűnik a panna cotta, de nem kell megrémülni, amikor kihűl, megszilárdul.

A narancssziruphoz a narancsok levét a mézzel addig forraltam, amíg sziruposan sűrű nem lett.

Kihűtve tálaltam a narancssziruppal. Ki is lehetett volna borítani a formából, akkor célszerű előtte késsel meglazítani a formák oldalánál körbe a panna cottát, majd néhány másodpercre forró vízbe mártani a formát a kiborítás előtt.

Címkék: , , ,

10 hozzászólás a bejegyzéshez: Kamillás panna cotta narancsos, mézes sziruppal

Beatbull
2010. február 19., péntek

Micsoda panna cotta őrület bontakozott ki Nálatok ;) Izgalmasan hangzik ez a változat kamillával.
Ez a vérnarancsos zsákbamacska probléma ismerős. Van kevésbé véres és nagyon véres változat – általában a héján látható piros pöttyök alapján lehet felismerni a vérnarancsot. Sajnos viszont a héj pirossága egyáltalán nem garancia arra, hogy belül is vérpiros lesz a narancs. Még mindig nem találtam tuti tippet arra, hogy hogyan lehetne kívülről megállapítani, mennyire véres belül a narancs. Marad a lékelés ;)

ChefViki
2010. február 19., péntek

Kamillás cucc… Megőrülök! Csak egy kanálkányit szívesen megkóstolnék belőle!

killervidra
2010. február 19., péntek

Beatbull, örülök, hogy tetszik! :)
Az őrületnek egyébként köze van ahhoz, hogy minden pénteken hoz apu 7 deci házi tejszínt, viszont nincs egy gombostűnyi hely sem a mélyhűtőben a parféknak. ;)
Egyébként annyira nem bánom, mert elég finomak, és nagyon kevés munkával megvannak. Sajnos Ponty most egymás után növeszti a fogacskáit, és ez mindenkit megvisel, bonyolultabb, munkásabb dolgokra most nincs is energiám. (de ma kijött az utolsó darab is az aktuális négyes szériából, szóval most egy nyugi következik!!! :) )
Viki! Egyáltalán nem durva! Tényleg finom, pedig én korábban az egy-egész-virágoskertet-bele-az-édességekbe vonulatnak egyáltalán nem voltam híve, sőt, de a kamilla-méz-tejszín kombó nagyon működőképesnek bizonyult! Mondjuk nem kell túl sok virágot tenni bele (khmmm, rossz tapasztalatok…), és akkor nagyon kellemes, enyhe kamillaíze lesz, és az nagggyon finom! :)))

ottis
2010. február 19., péntek

Nagyon guszta!Ezt a tojásfehérjés variációt nem is ismertem!

angela
2010. február 19., péntek

Ezt most orvosi utasításra szeretném:) Zseniális ötleteid vannak:)
(exhuppancs :))

killervidra
2010. február 19., péntek

Ottis! Örülök, hogy tetszik! :) (lassan a tejfölös is sorra kerül! ;) )
Szerintem nagyon finom, olyan lágyabb, remegős, pudingos állaga lesz így! :)

Angéla! De jó, hogy előkerültél! (bevallom, csúnyarosszgonoszkirekesztő módon többnyire nem is olvasok bele az új blogokba…)
Hát, örülök, hogy tetszik, és már csak azért is megérte megcsinálni, hogy kiderüljön, ki is az az Angela’s taste… :)
(közben eszembe jutott, hogy bejelentetted a költözést, de azt meg jól elfelejtettem… )

angela
2010. február 19., péntek

:D
előkerültem? sunnyogva követem minden lépésedet a képernyőm mögött:)))

Ezt a receptet, most be is tettem a kedvencekbe (mert a felejtés az nálam is nagyon megy), majd csipogok az eredményről:)

killervidra
2010. február 19., péntek

:))))
Irulok-pirulok… :)
Várom majd az élménybeszámolót! :)

nokedli
2010. február 19., péntek

véresnarancs ide vagy oda, ez is egyenesen mesébíllö lett. látom, lesz mire használni a kamilla-virág-készletemet…

killervidra
2010. február 19., péntek

Nokedli, örülök, hogy tetszik! :)

Szólj hozzá

(Spamcheck Enabled)