Kelt almás palacsinta

A duci palacsintáknak bizony nem csak a másik kontinensen van nagy hagyománya.

Csak valahogy a mi kelt palacsintáinkról mindig megfeledkezünk. Pedig, pedig.

Az a vastag kelt tészta, az az utánozhatatlan illat, ezt bizony nem tudja egyik pancake sem.

Igaz, hogy sokkal tovább készül, na persze nem valami bonyolult konyhai mesterkedésre kell itt gondolni, csak hát az élesztő, ugye, azt ki kell várni. Én egyébként nagyon szeretem (mint most kiderült, minimanó is, még jobban, mint a sütőporos amerikai fajtát), de reggelire nem szoktam készíteni, pont a várakozási idő miatt.

Most viszont kihagytam a tejben való felfuttatást (aki jobb szereti látni, hogy miként működik az élesztője, az futtassa fel nyugodtan, de én ennél türelmetlenebb vagyok), a tésztát egyszerűen csak bekevertem, majd egy óra múlva, amikor már tele volt a tál buborékokkal, belereszeltem az almát és kisütöttem.

Bár nagymamám csak fahéjas porcukorral szórta meg annak idején, én most a kultúrák találkozásának jegyében mézes almasziruppal locsolgattam. Isteni volt. De komolyan.

A tésztát szerintem lehetne bekavarni előző este is, és hűvös helyen hagyni lassan kelni, akkor nem kellene várni a reggelire semennyit se, legközelebb ezt is kipróbálom. Főleg azért, mert rengeteg kelt palacsintás receptem, ötletem van (többek között az egyik legrégebben bejegyzésre várakozó vázlat is a blogon), ami szépen lassan előkerül. Lelkes fogyasztó meg éppen akad idehaza.

A recept egy kicsit eltér a legtöbb kelt palacsintás recepttől, de csak azért, mert több tojással szerintem finomabb lesz a tészta. Egyébként a natúr kelt palacsintához is ezt a tésztát használom, ahhoz egyszerűen el kell hagyni belőle az almát, a tésztából a hagyományosnál kicsit vastagabb palacsintákat sütni, majd megtölteni. Lekvárral, párolt almával, túróval, akármivel.

A sütéshez itt is vastag aljú, de teflon serpenyőt használok, mert nem szeretem (sőt, én meg sem bírom úgy enni egyáltalán), ha a zsiradékot magába szívja a tészta. Persze lehet hagyományos palacsintasütőben is sütni, de akkor szükségeltetik zsiradék a sütéshez, minden egyes palacsinta előtt ki kell olajozni a serpenyőt.

• 2-3 adag
• 12 dkg rétesliszt
• 2 dl tej
• 2 tojás
• 4 dkg vaj
• 10 gr élesztő
• 2 ek nádcukor
• 1 tk vaníliás cukor
• 1/2 kk szárított citromhéj
• 2 kisebb alma (~ 25 dkg, tisztítás nélkül mérve)
• fahéjas porcukor, méz, vagy mézes almaszirup a tálaláshoz

A vajat felolvasztom, hozzáöntöm a tejet, majd egy kicsit még melegítem, de épp csak annyira, hogy kézmeleg legyen.

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, majd a vajas  tejet hozzáadva lehetőleg habverővel csomómentesre keverem a tésztát. Hozzáadom a tojásokat, cukrokat, citromhéjat, és alaposan kikeverem.

Félreteszem háromnegyed-egy órára, amíg az élesztőtől buborékos nem lesz a tészta.

Az almát meghámozom, és durvára reszelve a tésztához adom.

Vastag aljú, öntvény teflon palacsintasütőbe kis merőkanálnyi halmokat merek, a palacsinták tetejét elegyengetem, majd azokat mérsékelt lángon mindkét oldalukon pirosra sütöm.

A kész palacsintákat meghintem porcukorral, vagy szirupot, mézet adok melléjük.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Kelt almás lepény sok fűszerrel, mézzel, mákkal
2. Szülinaposok reggelije: almás-zabpelyhes-joghurtos palacsinta mézzel
3. Kelt túrós palacsinta

Címkék: alma, édes, kelt tészta, palacsinta, reggeli

2 hozzászólás a bejegyzéshez: Kelt almás palacsinta

ChefViki
2010. február 17., szerda

De finom lehetett!
Gyönyörű a kép :-) Ilyen tányérja nagyszüleimnek van, nosztalgia fogott el. Csak papa a kocsonyát szokta benne dermeszteni :-)

killervidra
2010. február 17., szerda

Viki, örülök, hogy tetszik! (és a palacsinta is finom volt! :) )
Egyébként talált, süllyedt! Nagyitól kunyiztam el a tányért a hétvégén, régen ebből 12 fős étkészlete volt, most már csak három lapostányér maradt. Én is imádom, nemcsak azért, mert szépnek találom, hanem főleg azért, mert nagyi konyhájára emlékeztet. :)

Szólj hozzá