Flat-Cat

Kapros juhtúrós palacsinta kukoricával

Bár a hétvégét részben egy vadmalac társaságában, részben pedig a padlón fekve töltöttem, átmeneti, hülyeség okozta nyakmerevedés, idegbecsípődés és részleges kétoldali felkarbénulás miatt, de reggelezni azért ilyenkor is kell.

A juhtúrós, kukoricás lepénykéket Ottisnál láttam nemrég, és annyira megtetszettek, hogy most el is készítettem, csak palacsinta formájában. A juhtúrós tészta sütés közben mennyei illattal árasztotta el a konyhát (ne finomkodjunk, amerikai konyhám van, szóval inkább az egész lakást….), már csak ezért is megérte volna  megsütni, de persze aki ennyivel nem éri be, annak elárulom, hogy ízre is kiváló volt. Köszönöm a remek ötletet!

Azért egy szóra(?) visszatérnék az átmeneti mozgáskorlátozottságom kiváltó okára, nevezetesen megragadnám az alkalmat és óva intsek mindenkit attól, hogy járólapon nekiálljon bukfenceket vetni, csak azért, mert csemetéje ezt viccesnek találja. Ha már mindenképpen elkerülhetetlen ez a tevékenység, akkor kerítsünk magunknak hozzá legalább egy vastag szőnyeget. Vagy matracot. De lehetőleg 30 felett egyáltalán ne csináljunk ilyen botorságot.

3-4 adag

25 dkg juhtúró

10 dkg simaliszt

1,5 dl tej

2 dl kukorica (mirelit, vagy konzerv, lecsöpögtetve)

2 tojás

2 ek olvasztott vaj vagy napraforgóolaj

4 ek finomra aprított kapor (most mirelit)

1 tk sütőpor

1 kk só

tejföl a tálaláshoz

A kukoricát, ha mirelit, kiveszem a fagyasztóból. Mire a palacsintatészta süthető állapotba kerül, akkorára kissé felenged, és a zsenge kukorica meg is fog sülni annyi idő alatt, ameddig a palacsinta sül. Lehet hozzá használni konzervet is, de nekem általában mirelit van csak itthon.

A tojásokat, juhtúrót, vajat, tejet, sütőporral elkevert lisztet, kaprot, sót lehetőleg habverővel csomómentes masszává keverem. Félreteszem pihenni fél órára.

Sütés előtt belekeverem a kukoricát.

Mérsékelten forró teflon serpenyőbe két evőkanálnyi adagokban, további zsiradék hozzáadása nélkül kisütöm a palacsintákat, mérsékelt láng fölött, mindkét oldalukon aranyszínűre. Az adagolásnál ügyeljünk arra, hogy minden palacsintába nagyjából egyformán jusson a kukoricából. Ez a massza kissé sűrűbb, így nem árt a kanál hátával elegyengetni a halmokat. Ha nem teflon serpenyőben sütjük, akkor pedig a sütéshez kell némi zsiradék.

Tejföllel tálalom.

Megjegyzés: 1.) A kapor helyett nagyon finom snidlinggel is.

2.) Ennek a tésztának kifejezetten jót tesz, ha a tojásokat különválasztjuk, a sárgájával keverjük ki a tésztát, a fehérjéket pedig kemény habbá verve csak a sütés előtt forgatjuk óvatosan a masszába. Ez egy kicsit macerásabb, de ha nem reggelire készül, hanem vacsorára, akkor azért még belefér. De egyébként a mezei, tojáshab mentes változata is finom.

Kapcsolódó bejegyzések:

1. Tejfölös/joghurtos almás-diós palacsinta
2. Tortilla helyett “mexikói” palacsinta, azaz csilis, kukoricás mangalica ragu kukoricaliszttel készült palacsintába töltve
3. Krumplis palacsinta snidlinges tejföllel, vagy ahogy tetszik

Címkék: babának, gyors&könnyű, juhtúró, kukorica, palacsinta, reggeli

5 hozzászólás a bejegyzéshez: Kapros juhtúrós palacsinta kukoricával

ChefViki
2010. február 8., hétfő

Jaj, isteni kombináció!!!
Bukfenc a padlón? Jesszus… Gyors regenerálódást!

killervidra
2010. február 8., hétfő

Viki, örülök hogy tetszik! :)
A karjaim már mozognak, bár a nyakam még nem az igazi… :)

ottis
2010. február 8., hétfő

Nagyon guszta!Gyors felépülést, kellemetlen lehet az biztos!Csodálom, hogy még volt erőd ilyen finomságot készíteni!

Kata
2010. február 8., hétfő

Szegény te, gyorsan gyógyuljál meg…micsoda rendes anyuci vagy:)

killervidra
2010. február 8., hétfő

Ottis, köszi az ötletet, nagyon bevált! :)
Hát, végül is könyéktől lefelé egész jól mozgott a karom, a fiúk meg éhesek voltak… :)
Kata, már egészen jól vagyok, csak a nyakam fáj még egy kicsit. :)

Szólj hozzá