2010. január 31-i archívum

Almalekvár vaníliával, ánizzsal, és az összes többi (gyömbéres, fahéjas, kakukkfüves, meg ilyenek…)

2010. január 31., vasárnap | üveges | 5 hozzászólás

P7080034

Már most nem akarok minden egyes almalekvárt külön bejegyzésbe írni, úgyhogy inkább leírom így, ömlesztve azt a néhány félét, amit általában vagy újabban készítek.

Most éppen vaníliával és ánizzsal készült, de a többi is megtévesztően hasonlóan néz ki, szóval azt gondolom, egy kép elég lesz prezentálni a végeredményt.

Én hetente egyszer főzök egy adagot, aztán mehet a hűtőbe. Nagyobb adagot nem készítek belőle, mert nem nagyon van helyem tárolni. Meg aztán mindig kapunk egy halom almát, és azt szépen, aprajával fel is használom hozzá, mielőtt megromlana a kamrában.

Az ízesítések vetésforgóban váltakoznak, rá ne unjunk valamelyikre véletlenül.

Vagy a mézes, vagy a cukorral készült változat az alap, csak a fűszerek változnak hozzá. A mézes már szerepelt is itt egyszer, a rozmaringos almalekvárnál. Mézzel készül még nálam a gyömbéres, a mézeskalács fűszeres, és újabban a kakukkfüves, a többi meg nádcukorral. De ez tetszés szerint variálható.

  • Mézes almalekvár
  • 80 dkg alma (tisztítva mérve)
  • 15 dkg méz
  • 1 citrom leve
  • “Sima” almalekvár
  • 1 kg alma (tisztítva mérve)
  • 10 dkg nádcukor (ha nem túl édes almát használunk hozzá, akkor mehet több, 15 dkg)
  • 1 citrom leve

Az almát nagyjából 2-3 cm kockákra vágom, majd a citrom levével,  a mézzel/cukorral és a fűszerekkel egy széles (24 cm), magas falú, vastag aljú teflon edénybe teszem.

Felöntöm annyi vízzel, ami félig ellepi (3-4 dl), és a legnagyobb lángon (wok láng) sűrűre főzöm (annyira sűrűre, hogy a kanál megálljon benne).

Ez kb háromnegyed óra. Kevergetni az elején nem kell, elég csak néha megrázogatni. Ha besűrűsödött, akkor viszont illik mellé állni a fakanállal, és kavargatni rendesen. De ez csak az utolsó 10 perc.

Ha kész, csatos üvegbe öntöm, lezárom, és miután kihűlt, a hűtőben tárolom.

Hűtőben 1 hétig biztosan eláll, szerintem tovább is bírná, de még nem volt rá alkalma.

A fűszerek pedig:

vaníliás, ánizsos: 1/4 rúd vanília, félbevágva és 1 ek ánizs, mozsárban kevés cukorral porrá őrölve

kakukkfüves: 1 ek szárított kakukkfű, mozsárban kevés cukorral porrá őrölve, vagy 4-5 ág friss. Ha frissből készül, az ágak egészben kerülnek a lekvárba, és csak az üvegbe töltés előtt kell kihalászni a szárakat.

gyömbéres: 5 cm gyömbérgyökér lereszelve, majd a leve kinyomkodva. Ez 2-3 ek gyömbérlé, és azért így adom hozzá, mert így nem kerül bele a gyökér fás része.

gyömbéres-citromos-mazsolás: a gyömbér mellé kerül még plusz egy citrom leve és mindkét citrom lereszelt héja, és még egy maréknyi kis szemű mazsola is. Ha a mazsola elmarad belőle, akkor 1-2 evőkanálnyival több cukrot/mézet tegyünk a lekvárba!

fahéjas: a legegyszerűbb, 2 rúd fahéj, vagy 1 ek őrölt fahéj kell hozzá.

mézeskalács fűszeres: 1 rúd fahéj, 2 szem csillagánizs, 6 szem szegfűszeg, kevés cukorral porrá őrölve, 2-3 cm félbevágott vaníliarúd, esetleg még 1/2 citrom reszelt héja. Az egész fűszereket én benne hagyom a lekvárba, nem szoktam kihalászni az üvegbe töltés előtt.

Címkék: ,