2010. január 24-i archívum

Vörösboros, gombás borjúragu

2010. január 24., vasárnap | borjú, egytálétel | 4 hozzászólás

P7010002

Ismét egy egyszerű recept, a boeuf bourguignon, azaz a vörösboros marharagu egy hétköznapi változata, borjúból. A borjú a jól ismert okok miatt került a marhahús helyére: hamarabb elkészül, ezért általában ez van itthon a mélyhűtőben és én jobban is szeretem.

Ez sem egy kifejezetten macerás étel, nagyon finom, házias és laktató.

A recept írásos rögzítése következik, szintén a konyhába visszatérni vágyó Férj kedvéért.

3 adag

60 dkg borjúcomb

25 dkg gomba (champion)

3 közepes szál sárgarépa (~ 20 dkg)

1/4 cikk kisebb zellergumó (~ 10 dkg)

2 fej vöröshagyma (~ 15 dkg)

6 gerezd fokhagyma

1 babérlevél

3-4 ek paradicsompüré

2 dl száraz vörösbor

1 csokor petrezselyemzöld

só, bors, olívaolaj

A húst 2 cm kockákra vágom. A gombát megtisztítom, centis darabokra vágom, a megtisztított répát felkarikázom. A meghámozott zellert 2-3 darabra vágom, így majd ki lehet könnyen halászni belőle a végén (mert én nem szeretem megenni).

4-5 evőkanálnyi olívaolajon a lehető legnagyobb lángon megpirítom a húst, azaz addig sütöm, amíg kis színt nem kap (de még nem ég meg). Ehhez célszerű szélesebb serpenyőt/edényt választani, a húsból kicsorgó lé így könnyen elillan alóla, és nem fő benne a hús. Ha kisebb edényben készítjük, célszerű inkább több részletben sütni a húst.

Ha a hús megpirult és már nem csordogál belőle ki több húslé, hozzáadjuk a hagymát és üvegesedésig sütjük vele. Ezt követően megy mellé a répa, zeller, fokhagyma, ezekkel is együtt sütöm egy-két percig, majd hozzáadom a gombát, ezzel is sütöm néhány percet, amíg a gomba el nem kezd levet ereszteni.

Felöntöm a borral és hozzáadom a paradicsompürét, sózom, borsozom, hozzáadom a finomra aprított petrezselyemzöld felét, majd továbbra is nagy lángos addig forralom, amíg az összes folyadék el nem párolog alóla (visszapirítom).

Beledobom a babérlevelet és felöntöm 2-3 dl vízzel, annyival, ami a ragut 3/4 részéig lepi el, majd fedő alatt a lehető legkisebb lángon addig főzöm, amíg a borjú teljesen megpuhul, szinte rostjaira esik szét.

Végül, ha a hús már puha, fedő nélkül addig főzöm, amíg csak kevés lé marad már alatta (persze ez ízlés kérdés, ki mennyi szafttal szereti) és hozzáadom a maradék finomra aprított petrezselymet is.

Friss fehér kenyérrel tálalom.

Címkék: , , , ,

Ricottás palacsinta egyszerűen

2010. január 24., vasárnap | babának, reggeli | 5 hozzászólás

P7010068

Nem egy nagy kaland, de picuri imádja, az apja meg nyaggat a receptek írásban való rögzítéséért, hogy végre ő is tudjon főzni Pontyra, ha én véletlenül nem vagyok itthon.

A recept Nigella szakácskönyvéből származik, persze a blogra eddig nem került fel az alaprecept (ez általában az alapreceptek sorsa), de egy mákos változata már szerepelt.

Most viszont jöjjön a “sima”, hiszen minimanónak ezt készítem leginkább. Az eredeti recept már kicsit megváltozott az idők során, de én szeretném azt hinni, hogy ez a változás a tökéletesedését szolgálta.

2-3 adag

250 gr ricotta,

2 dl tej,

10 dkg simaliszt,

2 tojás,

3 dkg olvasztott vaj,

1 ek vaníliás cukor (házi vagy Bourbon)

1/2 biocitrom reszelt héja vagy 1/2 kk szárított citromhéj

1 ek nádcukor

1 kk sütőpor (foszfátmentes is jó)

juharszirup, gyümölcsök, mézzel kikevert joghurt a tálaláshoz

A hozzávalókból habverővel sűrű, csomómentes  palacsintatésztát keverünk, ezt félretesszük 15 percre pihenni a sütés előtt.

Teflon serpenyőbe evőkanálnyi adagokat rakunk további zsiradék hozzáadása nélkül (ezeket egyengetni sem kell, maguktól szépen szétterülnek), majd mérsékelt lángon a palacsinták mindkét oldalát aranyszínűre sütjük.

Címkék: , , ,