Nem terveztem a zöld teába pácolt szűzpecsenye után ilyen gyorsan az újabb kísérletet, ami a sencha húsokhoz való felhasználását illeti, de ma azzal indult a nap, hogy Férj hazajött és közölte, hogy a torkos csütörtökön (is) ügyelni fog, így nem tudunk elmenni a Divinusba, Debrecenbe.
Az országnak ezen a részén kevés olyan étterem akad, ahová egyáltalán érdemes betérni, de olyan, ahol a finom, igényesen elkészített házias ételeken kívül valami emeltebb szintű gasztronómiai élményben lehetne részünk, sokáig egyáltalán nem volt. Most van, elvileg a Divinus ilyen, legalábbis ezt mondják, de én hiszem, ha látom. De nem látom. Egyelőre nem.
Így hát a nagy felindultságot levezetendő, lett ez, hétköznap ebédre.
Az összeállítás ismét Beatbull ízkombinációja alapján történt, ezúttal pisztráng került mellé, mert hihetetlen módon pont akkor érkezett belőle friss a Metroba, amikor bevásárolni voltunk ott Ponttyal. (cserébe most nem volt egy deka kacsa sem)
A halat most különösebben nem fűszereztem, a tetejére halmozott ragu miatt. Meg a friss, jó minőségű halat amúgy sem szoktam, mert a hús íze annyira finom, hogy szerintem nincs is rá szükség (legalábbis nekem). Lehet hozzá bőrös filét is használni, azt sütni is könnyebb, de én most csak ilyet kaptam.
A ragu ízre jól sikerült, de nekem zavaróak voltak benne a sárgabarack nagyobb darabkái, állagra igencsak disszonáns voltak a gombával. Ha egyszerre nagyobb falat került a villára, sok gombával és kevés barackkal, az ízre kiváló, de egy-egy aszalt barack darabka önmagában elfogyasztva kicsit kilógott az összképből. Ez persze orvosolható hiba, a barackot nagyon finomra kell hozzá aprítani késsel. Majd legközelebb. De ezt a részt a receptben már javítva írom. Egyébként ismét a sencha-matcha keverékemet használtam hozzá, és remekül illett a raguba.
A mandulás rizspogácsák viszont annyira finomak lettek, hogy simán verték az ebéd többi részét. Nem azért, mert nem volt nagyon finom a hal, vagy a ragu, hanem mert a mi tejcsokira szokott, második gyermekkorát élő ízlésünkhöz tökéletesen passzolt! (és akkor mit sírok itt, hogy a Divinusba szeretnék menni, amikor forró kakaó és vaníliás tejbegríz itthon is akad…)
Szerintem egy szép, harmonikus étel kerekedett ki belőle, legalábbis én nagyon meg voltam vele elégedve. És Férj is.
A rizst átpirítom a két evőkanálnyi vajon, majd felöntöm 4 dl vízzel, és fedő alatt 10 percig főzöm. Ezt követően lehúzom a tűzről, és meleg helyen, a fedő alatt hagyom pihenni, amíg a rizs meg nem puhul és az összes vizet magába nem szívja. 20 perc után érdemes ránézni, ha van még alatta víz, akkor kis lángon, sűrűn kavargatva azt el kell főzni alóla. Nem baj, ha összeáll, jelen esetben a csomós, összetapadt rizs elérése a cél.
A rizsből 1 cm lapos, 3-4 cm átmérőjű pogácsákat gyúrok, és félreteszem, amíg teljesen ki nem hűl.
A hideg pogácsákat őrölt mandulába hempergetem.
Egy teflon serpenyőben kevés olívaolajt hevítek, majd a pogácsákat közepes lángon mindkét oldalukon aranyszínűre sütöm. Az átfordítás előtt néhány csepp olívaolajjal locsoljuk meg a pogácsák tetejét, és két spatulával, óvatosan fordítsuk át a korongokat, így nem fognak megnyomódni.
Közben a raguhoz a salottát nagyon apróra felkockázom, a gombát fél centis kockákra aprítom, az aszalt sárgabarackot pedig késsel igen finomra vagdosom (majdhogynem püré állagúra). A teát mozsárban porrá őrölöm.
1 evőkanálnyi olívaolajon üvegesedésig sütöm a hagymát, majd hozzáadom a gombát, és addig sütöm, amíg az kis színt nem kap. Hozzáadom az aszalt sáragabarackot, felöntöm a borral, azt elforralom alóla, majd felöntöm 1 dl vízzel. Ha a folyadék fele elpárolgott alóla, hozzáadom a vajat, átkeverem, majd lehúzom a tűzről. A porrá őrölt teát csak ezután adom hozzá, ismét átkeverem, majd félreteszem a ragut.
A felhevített olívaolajhoz adom a vajat, majd az előzetesen már besózott pisztrángfilét mindkét oldalán 2-2 percig sütöm benne. Az átfordításnál itt is óvatosnak kell lenni, szét ne essen a filé.
Tálalásnál a filére halmozom a ragut és mellé rizspogácsákat adok.
Hasonló receptek:
Sajnálom, hogy nem jön össze az étteremlátogatásotok :(
Örülök, hogy ízlett! Az arányokat persze el kell találni, de ez ízlés kérdése is részben. Izgalmasan hangzik a mandulás rizspogácsa!
Beatbull! Nem annyira az arányokkal volt baj (legalábbis nekem így ízlett), hanem hogy egyenlőtlenül oszlott el a raguban a barack, illetve az állaga nem illett bele. Én rontottam el, mert azonos kockákra vágtam a gombát és a barackot, de a gomba sütés után csak kisebb lett, a barack viszont megduzzadt, így a barack darabok jóval nagyobbak lettek, mint a gomba. Mivel kevés a barack a raguban, ezért csak elvétve lehetett beleakadni, de akkor meg egy jó nagy darabban. És ennyi idő alatt nem is puhult meg annyira, mint kellett volna, szóval olyan volt, mintha sárgabarackos gumicukor lett volna a gombás raguban. Meg így az íze sem oszlott el egyenletesen.
Nagy falat gombába keverve az íze legalább rendben volt, de ez egy kicsit körülményessé tette a fogyasztást.
Na mindegy, okultam belőle… :)
Azért ha a közeljövőben mégis sikerül eljutni a Divinusba, mindenképp számolj be róla!
És mint megbízható forrás, kérdezlek ;-): Melyek lennének azon kevés éttermek a környéken, ahová mégis érdemes betérni? Úgy néz ki, hogy Húsvét környékén megyünk haza, és jó lenne beiktatni egy étteremlátogatást… Egyelőre teljesen tanácstalan vagyok; fogalmam sincs, hogy hová lenne érdemes elmenni.
Tervezzük! :) Az öcsém már volt, neki nem volt maradandó, mert kevesellte az adagokat, de nem volt rossz élménye a kajáról. (mondjuk nem volt extra finom sem)
Mi két helyre járunk általában. A sárospataki Vár étterembe, ennek a kínálata és a hangulata egy csárdáéhoz hasonló, az ételek erősen háziasak, de finomak, az alapanyagok eddig mindig frissek és jók voltak (ez a legtöbb helyen errefelé nincs így…), szóval nem az a kifejezett kulináris kaland, de nagyon stabil színvonalat hoz. A bükki kézműves sajtok nagyon finomak, és a harcsa -legalábbis-nyáron- friss, az egyszerűbb receptek belőle jól voltak elkészítve.
A másik a Krúdy Debrecenben, ez elvileg nem házias, hanem puccos kategória lenne, de az adagok és ízek alapján ez is házias. :) Van egy két telitalálat az étlapon (pl burgonyakrémleves velős raviolval), de azért itt sem kell egy különlegesen kifinomult menüre gondolni. De finom, ízes házias, az étlap nagyobbik része átlagos ízre és kivitelezésre is, de hatalmas adagokat hoznak, még bélszínből és libamájból is (mint Debrecenben általában). Gyenge ételt már itt is ettünk, de kifejezetten rosszat még nem. Itt is igaz az, hogy nem szabad komplikáltabb ételt rendelni, mert ott több a hibázás lehetősége, és ezzel sajnos a szakácsok élnek is.
Nyíregyházán nincs SEMMI értékelhető vendéglátó hely (inkább a botrányosan rossz jelzőt használnám rájuk), és elvileg Tolcsván van még az Őskaján, amitől sok pesti el van durranva. Nos, mi itt botrányosan rosszat ettünk. Mócsingos, inas marha hátszín szelet néven, hideg és ízetlen köret, ami a csak a neve alapján volt különleges. Mócsingos(!), hájas nyers kacsamell cafatok száraz gazokkal olajban- ez a kacsamell carpaccio lett volna. Ilyesmi. Mondjuk itt meg hétköznap este állítottunk be 1 db fél éves gyerekkel, hát érezhetően le- és hülyének néztek minket, és úgy gondolták, hogy nekünk még ez is túl jó.
Igazából ezek az éttermek csak arra jók (de arra nagyon!), hogy legyen hol ebédelni, ha kirándulunk.
Kimagasló gasztronómiai élmény az errefelé nincs.
A Divinusban még reménykedem, ha eljutok, majd beszámolok róla! :)
Úgy látszik a hozzászólók közül én vagyok az egyetlen, aki a szűzpecsenyéig sosem hallott zöldteás pácról. Azóta tervezem, hogy beszerzek némi sencha teát, de nem mennék érte a dunántúlra… Viszont találtam egy honlapot, ahol webshopban meg lehet venni a teákat: http://teaerdo.hu/sencha.html
Jó nézelődést!
Jenis! Nem kell a dunántúlra menni! :)
Én Debrecenben és Sárospatakon vettem a teákat, de egyébként neten is lehet rendelni tőlük innen!
Köszi a másik linket! :)
Azért minden rosszban benne van a jó pl.: ez a kombináció fentebb. Flat Cat ne lepődjünk meg ha egyszer idegen vizeken összefutunk :)….
Ez a lehetőség már bennem is felötlött, így meglepődésről szó sem lesz majd! :)
… mondjuk tök véletlen a Carpe Diem teamérlegénél… :)
Nocsak! Ez a lehetőség most fölöttébb elkezdett érdekelni! :)
A világháló méretét tekintve, ahogy olvasom szomszédok volnánk . Üdv a keleti végeken !
Ezt a fajta szomszédságot régóta sejtettem.. :)
A Várral kapcsolatban írtam a panna cottás postnál. Közben eszembe jutott, hogy Patakon voltunk még a Rákóczi Étteremben is, ami választék szempontjából a Várhoz hasonló. Nem tudom már pontosan, hogy mit ettünk, de arra határozottan emlékszem, hogy omlós, puha volt a hús, és az adagnak a felét sem bírtuk megenni. (Talán elő kellene szedni a fotókat, amiket ott készítettünk.)
Krúdy; a Villa Hotelre gondolsz? Gyerek éhes. Később még jövök, és folytatom…
…szóval a Krúdyban előételt + levest választanék, a főételekben nem sok pluszt találtam más éttermekhez képest. A desszertek meg úgy kezdődnek, hogy somlói, fagylaltkehely, palacsinta… :-(
Kicsit beleolvastam a Divinus étlapjába: hááááát, nem biztos, hogy meg tudnának győzni arról, hogy őszibarack krémlevest, az örökzöld királyrákfarkat, vagy texasi csirkeszárnyat rendeljek, és mióta ide vetett a jósorsoom, a húsokat sem eszem tésztával. A bárány steakért nem adnék majdnem négyezer forintot, szóval kizárásos alapon marad a mangalicaleves. Most megint mennem kell, de még majd írok néhány sort. (Láti, ezért nem haladok sehová az új bloggal sem. Mindig közbejön a munka.)
Az előétel stimt, nem rosszak (bár a neveken kívül valójában semmi extra), a húsokban sincs sok plusz, ha általánosságban nézzük, csak az, hogy itt ehetőek. :) Sajnos ezt a Vár éttermen kívül három megyében sehol másutt nem tapasztaltuk. (bár legutóbb már ott sem) Az édességgel nem az a baj a Krúdyban, hogy uncsi, hanem hogy emellett gyenge is. Tömős, zsíros, szofisztikáltabb ízeket még véletlenül sem kell benne keresni, és nem maradhat el az obligát Hulala sem. Adagok akkorák, hogy egy kisebb család is jóllakna belőle, mintha azt feltételeznék, hogy az előző fogások után még van erre igény. Mondjuk butaságot írtam, mert Debrecenben sajnos van (éltem ott vagy tíz évet, hát nem a kulináris igényesség a legfőbb jellemzője). Szóval nem azért járunk ide, mert akkora kaland, hanem mert ehető az étel. :)
A Divinus étlapon meglepődtem, tavaly még mindenféle érdekes(nek gondolt) fantázianévvel ellátott étel volt rajta. De hát ez Debrecen, egy évnél tovább semelyik étterem nem bírja tartani a színvonalat. Legyen az akármilyen.
Na mindegy, kellett nekünk hazaköltözni. :)
Viszont ha igazán finomat akartok enni itthon, akkor egészen biztosan tovább kell keresgélni, mint Hajdú, Szabolcs, vagy BAZ megye.
2010. január 21., csütörtök