2010. január 21-i archívum

Bagett camembert-rel, zöld borssal és dióval

2010. január 21., csütörtök | kelt tészta | Nincs hozzászólás

P6280078

Ezt most tényleg csak a kockás füzet helyett. Miután három fantasztikus kalácsom receptje is eltűnt az apró fecnikkel együtt, amire írtam, úgy gondolom, tanácsosabb ezentúl egy receptet azonnal a blogba írni.

Az ötlet ismét Olzkától származik, az ő camembert-es, borsos bagettje után találta meg az én túlérett camembert-em is végső küldetését. Került bele még pirított dió, a bors az pácolt lett és zöld, a liszt meg hozzá hófehér.

Frissen, a rozmaringos almalekvár mellé pazarnak bizonyult.

1 rúd

30 dkg simaliszt

1,8 dl víz

2 dkg olívaolaj

1 dkg friss élesztő

1 tk fehérborecet (vagy almaecet)

1 tk só

2 ek lecsöpögtetett pácolt zöld bors

1 nagy marék dió (~4-5 dkg)

10 dkg camembert

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, hozzáadom az olajat, sót, ecetet, vizet, és alaposan kidolgozom közepesen kemény, sima, rugalmas tésztává, amely elválik a kéztől. Nedves konyharuhával letakarom a kelesztőtálat, és félreteszem, amíg a tészta duplájára nem kel. Ez 1-2 óra.

A tésztához adom a lecsöpögtetett zöld borsot és a száraz serpenyőben kissé megpirított, majd durvára vagdalt dióbelet is. Átgyúrom, majd lisztezett deszkán 2 cm vastag, hosszúkás téglalap alakúra nyújtom. A tészta egyik hosszanti széle mentén lerakosgatom egymás után a centi vastag szeletekre vágott sajtot ( a két végén kb 3-3 cm maradjon sajt nélkül!), majd a tészta teljes szabadon maradó felületét megkenem vízzel (ez azért kell, hogy sülés közben ne nyíljon majd szét a tészta, a víz miatt szépen össze fog majd tapadni). Feltekerem a sajtos szélétől indulva, mint a bejglit, a végein kicsit össze is nyomkodom, majd a deszkán még addig hengergetem a rudat, amíg a felszíne szép egyenletes lesz, kicsit megnyúlik a rúd és az illesztések is szépen összetapadnak.

Egy nagyobb sütőpapírra teszem, és megvárom, amíg a duplájára kel. Én most nem vagdostam be a tetejét, nehogy kifolyjon a sajt.

A sütőt előmelegítem a maximális hőfokra egy vastag aljú tepsivel együtt.

A rudat sütés előtt bőven lekenem vízzel, többször is egymás után, ettől lesz majd ropogós a héja.

A sütőpapírral együtt a forró tepsibe átemelem, majd 260°C fokon (gázsütő!) 15 percig, 200°C fokon még 20 percig sütöm. Vagy amíg a héja szép piros nem lesz. Sülés közben én még egyszer átkentem vízzel e tetejét 15 perc után, de ez elhagyható.

Ha megsült, rácsra emelve hűtöm ki.

Megjegyzés: Ha sütőzacskóban sütjük, akkor szép kérge lesz vízzel való ecsetelés nélkül is. Nekem a gázgrill rácsa mindig szétégeti  a sütőzacskót, így én ilyesmit nem tudok. Sütőzacskóba elvileg a formázás után kell tenni, de lezárni a zacskót csak közvetlenül a sütés előtt szabad.

Maga a bagett egyébként olyan hosszú lett, mint a “bolti”, így a fedeles sütőtál sem játszott, a legnagyobb tepsibe is csak átlósan fért bele. Így a kéreg ugyan nem lett olyan vastag, mint a kenyereimnél szokott, de még így is bőven ropogós volt.

Végül egy kép, ami ugyan ronda, mert sötétben készült és vacsora közben, de szemlélteti a bagett belsejét, ami szerintem egyébként fantasztikusan finom volt. És ez az utolsó kép róla, mert azóta teljesen elfogyott (lehetőséget sem adva az újbóli fotózásra).

P6280011

 

Címkék: , , ,

Rozmaringos almalekvár

2010. január 21., csütörtök | üveges | 10 hozzászólás

P6280052

Meg még mézzel és citrommal is. Mert úgy igazán finom.

Kedves szomszédainktól kaptunk egy kosár almát, jonatánt, delicseszt, goldent vegyesen. Mivel ez már a harmadik kosár alma volt a kamrában, ami nem is viselte túl jól a tárolást, időszerűnek láttam lekvárt főzni belőle.

Télen amúgy is jobban szeretek lekvárt főzni, mert egyfelől nem zavar, hogy melegíti a konyhát, másfelől meg a téli gyümölcsökből nekem valahogy jobban is ízlik.

Az almalekvár pedig kiválóan passzol a camembert-es bagetthez is, amit ma sütöttem, bébiszitterem is akadt a pepecsebb munka idejére (igen, végre itt van a lekvárokért annyira rajongó nagymama!), szóval minden egybevágott.

Az eredmény pedig isteni finom.

  • 750 ml
  • 85 dkg alma (tisztítva mérve)
  • 15 dkg méz
  • 1 citrom leve és reszelt héja
  • 1 nagy ág rozmaring

Az almát 2-3 cm kockákra vagdostam, majd a citrom levével, héjával, a mézzel és az egészben hagyott ág rozmaringgal egy széles (24 cm), magas falú, vastag aljú teflon edénybe tettem.

Felöntöttem annyi vízzel, ami félig ellepi (3-4 dl), és a legnagyobb lángon sűrűre főztem (annyira sűrűre, hogy a kanál megálljon benne).

Ez kb háromnegyed óra volt, az első fél órában csak egyszer-kétszer rázogattam, kavargattam meg, gyakrabban kavargatni csak akkor kell, ha már kezd nagyon besűrűsödni.

A rozmaring szárát kihalásztam, de a leveleit nem.

Csatos üvegbe öntöttem, lezártam, majd miután kihűlt, a hűtőbe tettem.

Feltételezem, forrón száraz dunsztba téve egész sokáig tárolható, de én inkább csak frissen szoktam főzni annyit, amennyi elfogy.

Felbontás után, hűtőben tartva még legalább két hétig eláll az almalekvár, de ennél tovább én még nem tudtam tesztelni, mert elfogyott.

Címkék: , ,

Krumplis palacsinta snidlinges tejföllel, vagy ahogy tetszik

2010. január 21., csütörtök | babának, hús nélkül, reggeli | 4 hozzászólás

P6280016

Az ok pedig egyszerű, minimanó annyira rákapott a palacsintára, hogy vannak napok, amikor nem is hajlandó mást elfogyasztani. Ilyenkor sütök palacsintát, reggel, este, délben, mikor hogy. Az édesek után jöttek a sósak, már egészen nagy belőle a repertoár, így időszerű lesz lassan lejegyezni.

Ezzel párhuzamosan persze próbálom elérni, hogy a palacsintafogyasztása ismét az elfogadható szintre csökkenjen, egyelőre kevés sikerrel. De ez is csak egy időszak, majd ezt is megunja, mint a kacsát vagy a bárányt. Legalábbis remélem…

  • 2 adag
  • 2 közepes krumpli (ez nálam tisztíva 12 dkg volt)
  • 2 tojás
  • 5 dkg finomliszt
  • 5 dkg kemény, reszelni való sajt (ementáli, füstölt sajt a gazdaságosabb, pecorino vagy grana padano a finomabb)
  • 1 dl tejföl (vagy ennél kicsit kevesebb, 0,75 dl tej)
  • 2 ek olívaolaj
  • 1-2  gerezd fokhagyma
  • bors vagy szerecsendió (elhagyható)
  • 1-2 ek finomra aprított zöldfűszer (petrezselyemzöld, bazsalikom) ízlés szerint (elhagyható)
  • sok tejföl, reszelt sajt, snidling a tálaláshoz

A krumplit finomra reszeljük, a sajtot és a fokhagymát is.

Hozzáadjuk a tojást, tejet vagy tejfölt, lisztet, olívaolajat, és a fűszereket ízlés szerint, majd lehetőleg habverővel csomómentesre keverjük a tésztát. Sűrű tejföl állagú tésztának kell lennie.

15 percre félretesszük pihenni.

A masszából két evőkanálnyi adagokat rakok a forró palacsintasütőbe, majd közepes lángon mindkét oldalukon aranyszínűre sütöm a korongokat. Lehetőleg teflon serpenyőben süssük, akkor már további zsiradékot sem kell adni hozzá.

Finomra metélt snidlinggel kikevert tejföllel, reszelt sajttal még forrón tálalom.

Címkék: , , , , ,