Olyannyira komolyan gondoltam, hogy fogok még főzni az Ínyenc ételek szakácskönyv alapján, hogy rögtön itt is belőle a második étel. Illetve megint csak majdnem, mert ez nem marha, hanem borjú (mert az hamarabb megpuhul)(meg mert jobban is szeretem), és nem meggybefőttel, hanem aszalt meggyel (mert szerintem azzal mégiscsak gusztusosabb), és van benne vörösbor is (mert az, ismét csak szerintem, illik hozzá).
A formabontás megint elmarad, legalábbis nekem a főtt marha meggyszósszal megbotránkoztatóbb étel, mint ez.
Összeállítás megint seperc alatt megvan, csak a főzési idő végét kell kivárni, ami meg a borjú életkorától is függ. Úgy 40 perc kell neki, de a növendék marha határát súroló borjúnál ennél több is lehet.
Nekem krumplipüré kívánkozott mellé, sok tejszínnel és vajjal.
A római köményt és koriandert mozsárban porrá őrölöm, majd 2-3 ek olívaolajon rövid ideig pirítom.
Hozzáadom az apróra felkockázott lilahagymát, üvegesre párolom, majd megy hozzá a két centis kockákra vágott borjúhús és a finomra aprított fokhagyma. Kevergetve, nagy láng fölött addig sütöm, amíg a hús leve teljesen elpárolog és kis színt nem kap.
Felöntöm a vörösborral, majd nagy lángon addig forralom, amíg az összes folyadék elpárolog alóla.
Hozzáadom az aszalt meggyet, babérlevelet, csilit, fahéjat, sózom, felöntöm 3 dl vízzel, majd fedő alatt, kis lángon addig párolom, amíg a borjúhús megpuhul.
Közben a krumplit megpucolom, felkockázom és sós vízben megfőzöm. Ha megpuhult, leszűröm, és azonnal hozzáadom a tejszínt, vajat, majd krumplinyomóval összetöröm. Szerecsendiót reszelek hozzá, átkeverem, melegen tartom.
Ha a borjú megpuhult, ízlés szerint még mézet adok hozzá (nekem 2 tk kellett), majd a krumplipürével tálalom.
Aszalt meggy, vörösbor – stimmel a hétvégi menü fő pontjai. Nálam csili helyett csoki.
Láttam nálad, meg is jegyeztem magamban, hogy hasonló alapanyagokból dolgoztunk a hétvégén! :)
Egyébként említettem már, milyen rosszul érint, hogy nem ehettem abból a csodás csokis-vörösboros menüdből? (igen, tudom, hogy említettem, de nem győzöm elégszer hangoztatni… :) )
Nekem a meggymártásos marhahús ugyanúgy jöhet, mint ez a variáció, engem nem botránkoztat meg egyik sem (nekem a spenót a mumusom…) A meggydarabok így nagyjából egyben maradtak, ugye?
Más: nem tudom, megkaptad-e már, de én küldöm neked: http://katakonyha.blogspot.com/2010/01/kreativ-blogger-dij.html
Kata! Botrányról szó sincs, csak a szószos változatot én nem szeretem. Meg a főtt húst sem! :)
Igen, ebben nagyjából egyben maradtak a szemek, de a meggy húsa részben beleolvadt a szaftba, és besűrítette azt. Fini volt! :)
A díjat pedig köszönöm! :)
El tudom nagyjából képzelni…biztos finom volt…
A díjat pedig megérdemled, iszonyúan kreatív vagy:))
Köszi! :)
2010. január 18., hétfő