2010. január 12-i archívum

Garnéla sáfrányos, csilis mártásban, tagliatellevel

2010. január 12., kedd | herkentyű, tészta | 7 hozzászólás

P6190058

Bár én nem szeretem a herkentyűket (illetve csak a garnélát nem), de rendszeresen készítek életem párjának, aki meg rajong érte. Könnyű dolgom van, a sógorom rendszeresen ellát minket igen jó minőségű rákocskákkal, amik a mélyhűtőbe költöznek, szépen kiadagolva, és bármikor negyedóra alatt pompás ebédet varázsolhatok belőle. Csak Férjnek.

Igazából elég jó minőségű mirelit rákokat már rengeteg helyen kapni, és tényleg percek alatt az asztalra tehető a belőlük készített étel. Nálunk többnyire a legegyszerűbb paradicsomos-bazsalikomos-fokhagymás változatban készül, de hogy erre véletlenül rá ne unjunk (Férj az elfogyasztására, én meg a főzésére), most egy tejszínes, sáfrányos csípős szószba kerültek.

Kicsit extrább, ugyan olyan gyors, nagyon finom, és ebből még én is ettem egy kicsit…

  • Adagonként
  • 10-12 dkg garnéla (mirelit, de friss is lehet)
  • 1 narancs leve ( 0,5 dl)
  • 1 nagy csipet sáfrány
  • 2 gerezd fokhagyma
  • 2 pici szárított csili
  • 1 ek vaj
  • 1 ek olívaolaj
  • 2 ek tejszín
  • 10 dkg tagliatelle

Az olajat felhevítem, hozzáadom a vajat, majd a garnélákat is. Addig sütöm, gyakran rázogatva, amíg a rákok korallszínűvé nem válnak.

Hozzáadom a finomra felaprított fokhagymát, néhány másodpercig együtt pirítom a rákokkal.

Hozzáadom az egészben hagyott csiliket, majd felöntöm a narancs levével, amiben előzőleg a sáfrányt is feloldottam.

Fedő alatt pár percig párolom, majd hozzáadom a tejszínt, megvárom, amíg egyszer felforr és lehúzom a tűzről.

Amíg a garnéla elkészül,  kifőzöm a tésztát, fogkeményre. Nagyjából leszűröm, úgy, hogy legalább fél dl víz maradjon alatta. (de fel is lehet fogni ennyit a főzővizéből, ha az úgy jobban tetszik)

A főzővízzel együtt a szószhoz öntöm, és kis lángon rázogatva addig melegítem, amíg a szósz besűrűsödik  illetve azt a tészta magába nem szívja.

Szerintem semmi extra nem kell rá, de a pirított fenyőmagon azért elgondolkodtam.

Leírni pedig mindenképpen hosszadalmasabb volt, mint elkészíteni…

Címkék: , ,

Málna lassi, nyár a télben

2010. január 12., kedd | italok | Nincs hozzászólás

P6190056

Legalábbis nekem egyből a nyár jutott az eszembe, amikor ma ezt a rózsavizes eper lassi receptet megláttam…

Eper az ugyan nem volt, de málna akad a mélyhűtőben, joghurt is, víz is volt hozzá. Igaz, hogy nem olyan klasszikus, meleg téli kortyolgatni való, de nekem ez most a sok forró csokoládé után kifejezetten jól esett.

A lassi egyébként egy dél-ázsiai joghurt alapú ital, amit tejjel vagy vízzel “hígítanak” és dél-ázsiai (slendrián módon fogalmazva indiai) fűszerekkel ízesítenek.

Lehet sós, vagy édes, az édes gyakran gyümölcsös. Az édes lassikhoz gyakran használnak rózsavizet, mézet, citromlevet, vagy sáfrányt is.

Leghíresebb talán a mangó lassi, ebbe csak joghurt, tej vagy víz  mangó püré kerül.

A sós változathoz a joghurt és a víz mellé só és fűszerek (római kömény, koriander vagy akár valamilyen masala) kerülnek, a tetejüket is gyakran pirított, őrölt római köménnyel szórják meg.

Az eredeti recept kicsit keveri a sós és édes változatot, vagyis gyümölcsös, édes, de a rózsavíz mellé az általában csak a sóshoz használt fűszereket, koriandert, római köményt, édesköményt és borsot kever az eperhez. Na, én ilyen bátor nem voltam, nem is nagyon variáltam, került bele rózsavíz, narancslé meg rózsabors, abból sem túl sok és ennyi.

Igazából az enyémet hívhatnánk egyszerűen csak joghurtos málnaturmixnak is, de akkor hogyan tudnék megemlékezni arról a türelemjátékról, ahogy a színes borskeverékből, a darálóból pecáztam ki a rózsaborsot hozzá?

  • 1 nagy adag
  • 25 dkg málna (mirelit)
  • 20 dkg natúr joghurt
  • 2 dl víz
  • 2 ek nádcukor
  • 1 kk rózsavíz
  • fél narancs leve
  • 8 szem rózsabors

A rózsaborsot mozsárban kevés cukorral porrá őrölök, majd a többi hozzávalóval együtt turmixgépbe teszem.

Alaposan összeturmixolom.

Kész.

Címkék: , ,