2010. január 3-i archívum

Karácsonyi képek

2010. január 3., vasárnap | más | 13 hozzászólás

IMG_1099

IMG_1215

IMG_1246

IMG_1248

IMG_1249

IMG_1258

IMG_1291

IMG_1359

IMG_1237

Céklalekvár

2010. január 3., vasárnap | üveges | 2 hozzászólás

P6100014

Vagy cékla kompót, attól függően, hogyan aprítjuk a céklát hozzá. Igazából egy üveges savanyúság-szerű képződmény (na de nem olyan, mint az ecetes-cukros lében ázó rokona!), amire jobb elnevezés nem jutott az eszembe.

A lekvár Beatbull cékla-jusjéből ered, de a lé itt ki lett egészítve némi folyadékkal, és mellé itt benne  marad még a zöldség húsa is. Szóval nem jus lett, hanem lekvár.

Hideg sültek mellé ideális kísérőnek bizonyult, és végre az arab fűszeresnél tett ámokfutásom alatt beszerzett gránátalma szirupot is fel tudtam használni hozzá. Ez nem tévesztendő össze a grenadinenal, ami inkább gránátalma szörp, élénkebb piros és édes! A szóban forgó szirup inkább  fanyar, sötét, savanykás ízű, amit gránátalma levéből főznek,  a becsületes neve pedig pomegranate molasses. Bár szerintem grenadinenal sem lehetne rossz…

  • 2×500 ml és 1×250 ml üvegekhez
  • 1 kg cékla (tisztítva mérve)
  • 10 dkg vöröshagyma (tisztítva mérve)
  • 5 gerezd fokhagyma
  • 1 dl gránátalma szirup
  • 1 dl balzsamecet
  • 1 ek nádcukor
  • 1 tk só
  • 4 ek olívaolaj

A céklát nagyon apró kockákra vágom (3-4 mm) a fokhagymával együtt, vagy lereszelem/késes robotgéppel felszecskázom.

A hagymát apróra felkockázom.

Olívaolajon lassú tűzön, lehetőleg egy széles, magas falú teflon serpenyőben gyakran kevergetve karamellizálom a hagymát, de vigyázva, hogy meg ne égjen!

A hagymához adom a céklát, fokhagymát, és addig sütöm kis lángon, gyakran kevergetve, amíg a cékla levet nem ereszt.

Felöntöm a gránátalma sziruppal, a balzsamecettel, 3 dl vízzel, sózom, hozzáadom a cukrot, majd fedő alatt kis lángon addig főzöm, amíg a cékla megpuhul.

Ha elkészült, még egy kóstolást érdemes tartani, és igazítani a cukor-só mennyiségeken.

Üvegekbe töltve hűtőben tárolom, miután kihűlt.

Megjegyzés: A cukor mennyisége függ a balzsamecet és a gránátalma szirup édességétől is! Az a szirup, amit én használtam, alig édes, a balzsamecet szintén az egyszerű, nem édes, bárhol kapható, vagyis az olcsóbbik fajta, így kellett hozzá cukor. De célszerű inkább csak a főzés végén adagolni hozzá a cukrot, ha egyáltalán szükséges.

Címkék: ,

Öt film

2010. január 3., vasárnap | más | 10 hozzászólás

Mostanában ezek a leányzók brillíroznak, ami a körkérdések kiötlését illeti. Doki tükörkérdése után ezúttal Sajtkukac Niki állt elő egy filmes témával.  A kérdést is Nikitől kaptam, hogy melyek is lennének az én kedvenc legviccesebb/legszomorúbb/legmeghatóbb, vagy akármilyen szempontból legeslegebb filmjeim, jeleneteim.

Miután megküzdöttem a bőség zavarával, egyetlen témából választottam ki az öt kedvencemet, ami pedig a “legszélesebb vigyort az arcomra ültető” filmek kategóriája lenne (ami azért mutat némi átfedést a legkedvencebb filmjeimmel, sorozataimmal). Lehet, hogy ez nem egy klasszikus műfaj szerinti besorolás, de most hirtelen jobb körülírás nem jutott az eszembe. És még így is két külön listát kell írnom, egyet a filmeknek, és egyet a sorozatoknak.

Először a filmek.

Az legnagyobb kedvenc, az egyetlen  istenkirálycsászár Rodrigez számomra legkedvesebb filmje, a Desperado. Ha jelenetet kellene mondanom, akkor Banderas és Salma Hayek első találkozása az utcán, Tito&Tarantula  Strange Face of Lovejának zenei aláfestésével. Ezt a részt nem találtam meg videón, de helyette itt van egy másik, ami legalább olyan jó.

A második még mindig Rodrigez, és a Terrorbolygó. (nyilván ha nem szégyellném magam az egysíkúságomért, akkor még kb három Rodrigez film kerülne fel erre a listára) Itt már nem tudnék kedvenc jelenetet választani, olyan sok van belőlük, talán Dr Dakota Block anyai tanácsa Tonynak a zombivá változott édesapára vonatkozóan. Egy kis ízelítő a filmből.

Igazi klasszikus Kubricktól a  Dr Strangelove, kedvcsinálónak hozzá két részlet a filmből itt és itt.

A Csodálatos Júliában Annette Bening csodálatos színpadi jelenete a fiatal, törekvő színésznőcske leiskolázásával szintén örök kedvenc marad. A filmmel együtt természetesen.

Végül Terry Gilliamtől a Félelem és rettegés Las Vegasban, Johnny Depp zseniális alakításával. A film óta mindig kell itthon lennie legalább egy műanyag légycsapónak… Jeleneteket nem emelnék ki, az egész úgy jó, ahogy van, de ebből is itt van egy részlet.

A sorozatok… Na igen. Beállok a sorba,  ami a Twin Peaks, meg a Gilmore Girls iránti rajongást illeti.

A Twin Peaksről órákat tudnék írni, annyira szeretem. Évente egyszer végignézzük a teljes sorozatot (és még mindig találunk benne újdonságokat!), teljes részleteket tudunk már belőle idézni szó szerint, de nem találunk hibát benne. Nekünk ez a tökéletes film, még akkor is, ha valójában egy sorozat.

A Gilmore Girls (ismét) kiváló példája annak, hogy a koffein milyen jótékony hatással bír az ember humorérzékére. De ezen kívül bájos, aranyos, kedves. Mert néha ilyen is kell.

Aztán a Monty Python repülő cirkusza. Ez meg annyira zseniális és annyira klasszikus, hogy tovább szerintem nem is kell ragozni, miért került a listára.

Végül a teljesség igénye nélkül még néhány kedvenc: A nevem Earl, Dr Who, Dexter, South Park, Firefly. Most ennyi jut eszembe. (meg Férj zsémbelése, hogy a  Simpson családot és a Futuramat miért nem írtam ide…)

A kérdést passzolnám tovább Vestának, Cserkének és Trinitynek!