Ez most nem családi recept, hanem a Világ Legjobb Asszisztensnőjétől, Némethné Bor Annától származik. A szabolcsi recept sorozatom ugyanis legnagyobb örömömre családom és barátaink tetszését is elnyerte, így a szabolcsi receptek tára nemcsak egy családi receptgyűjtemény lesz ezentúl, hanem kibővül az általuk ismert és szeretett Felső-Tisza-vidéki receptekkel is.
Az itt következő recept neve becsapós, ugyanis nincs benne hal egyáltalán. Talán a palacsinták végének és a csuka fejének hasonlatosságából származik, nem tudom, mindenesetre ez egy krumplilángos pirított káposztával töltve. Aki szereti a káposztás tésztát, azt tovább már győzködnöm sem kell, de aki nem (például én), annak is tudom ajánlani, mert nagyon finom. Ez is egy olyan étel, aminek a nagyszerűsége pont az egyszerűségében rejlik.
Én kacsazsírral készítettem, és azt gondolom, hogy ettől lett igazán ízletes, de ha zsír helyett olajjal készül, remek vegetáriánus fogás válhat belőle.
A krumplit héjában puhára főzöm, leszűröm, meghámozom. Villával vagy krumplinyomóval összetöröm, minél finomabbra sikerül, annál jobb. Kicsit szikkadni hagyom, majd a tojással, sóval, kis borssal, 1 ek zsírral és a liszttel együtt rugalmas, nem túl lágy tésztává gyúrom. Félreteszem pihenni, amíg a káposzta elkészül.
A káposzta külső leveleit lehántom, torzsáját kivágom, majd nagyobb cikkekre vágva késes robotgépbe kerül és azzal finomra szecskázom. Késes robotgép hiányában marad a reszelő vagy az éles késsel finomra metélés. Besózni nem kell.
A cukrot egy széles, vastag aljú serpenyőben karamellizálom, majd hozzáadom a zsírt és a káposztát, sózom, majd közepes lángon gyakori kavargatás mellett addig sütöm-pirítom, amíg a káposzta megpuhul, víztartalma elpárolog és kis színt is kap. Bőven tekerek rá borsot. (vagyis pont úgy készül, mintha káposztás tésztához lenne)
A krumplis tésztát 6 gombócra osztom és lisztezett gyúródeszkán 3 mm vastag palacsintákat nyújtok belőle. Mindegyik palacsintára 3-4 evőkanálnyi káposztás tölteléket halmozok, majd felcsavarom, mint a hagyományos palacsintát.
A tekercseket kizsírozott sütőtálba fektetem egymás mellé. Zsírral még alaposan megkenem a tetejüket és az oldalukat is, majd 220°C fokon, gázsütőben 30 perc alatt pirosra sütöm.
Férj tejföllel ette, lehet, hogy ez szentségtörés, de neki úgy ízlett…
Szerintem meg önmagában is finom.
Kapcsolódó bejegyzések:
Lehet, hogy én is kérnék hozá egy kis tejfölt…
Imádom a szabolcsi sorozatodat, jó, hogy folytatod!
Rossamela! Örülök, hogy tetszik! Akár tejföllel is! :)
Persze hogy folytatom a szabolcsi sorozatot, csak mostanában napközben nincs túl sok időm főzni, ezek pedig nem 5 perc alatt összedobható ételek általában… DE holnap, ha minden igaz, anyu jön bébiszittelni egész napra némi töltött káposzta reményében! :)
Nagyon izgalmas- annyira más, mint amiket az én mamám csinált…Tetszik és én is tejföllel kérném, ha lehet:)))
Hát igen. Az a 400-500 km távolság sokat számít, nemcsak a hagyományos ételekben…
2009. december 10., csütörtök