2009. december 10-i archívum

Retrománia/Lottó szelet

2009. december 10., csütörtök | desszert | 7 hozzászólás

P5170016

Íme, a következő.

A helyzet innentől kezd bonyolódni, ugyanis ezeket a csokikat én már elég ritkán fogyasztottam, így a hiteles íz megítélésében ezentúl Férjre kell hagyatkoznom. Még szerencse, hogy ő szakértő ezen a területen (is).

A fent nevezett egyed szintén két példányban készült, az első egy “sima” rumos diómarcipán volt, csokival bevonva ( a hiteles másolat), de azt olyan hamar megettem nekem túl szimplának tűnt, így készült egy széria némi naranccsal is. Szerintem az utóbbi lett a finomabb, bár így már kevésbé hiteles a történet. Férj véleménye erről mindössze annyi (ti. a hitelességről), hogy az igazi Lottó szelet egy gesztenyepüré(?) ízű borzalom volt, ez meg mindkét változatban finom, így nem kellene párhuzamot vonni az általam készített mártott szeletek és a Lottó között. Hát nem tudom, én inkább szeretném úgy látni a dolgokat, hogy elkészítettem a házi Lottó szeletet…

Mindenesetre a recept mindkét változatát leírom, aztán el lehet dönteni, hogy mennyit is számít a hitelesség!

  • 8 db, 3X7 cm szelet
  • a hagyományoshoz:
  • 20 dkg dió,
  • 20 dkg cukor,
  • 2 dl rum
  • a narancsoshoz:
  • 20 dkg dió,
  • 20 dkg cukor,
  • 1 narancs leve (~ 0,5 dl) és reszelt héja,
  • 2 dl rum
  • a bevonáshoz:
  • 10 dkg étcsoki (60%)

A diót száraz serpenyőben kissé megpirítom. Ez a lépés elhagyható, de szerintem így jobban érvényesül a dió íze benne.

Késes robotgéppel vagy darálóval a diót finomra darálom.

A cukrot a rummal +/- a narancslével és héjjal addig főzöm, amíg sűrű szirup nem lesz belőle. Amikor felhabzik, akkor már jó. Ez széles serpenyőben percek alatt megvan.

A még meleg szirupot a dióhoz keverem és összegyúrom/keverem a masszát. Egy nagyobb darab folpack közepére teszem, ráhajtom a fóliát, és a két réteg fólia között fél centi vastag téglalap alakúra egyengetem. Egy poharat át is lehet görgetni a tetején, hogy egyenletesebb legyen a felszíne. Ha teljesen kihűlt és megszilárdult, akkor feldarabolom, majd bevonom a csokival.

A csokit vízgőz fölött vagy kis lángon addig melegítem, amíg épp megolvad (32°C fok). A langyos csokiba forgatom a diós szeleteket, úgy, hogy az minden oldalukon bevonja. Szilikonos sütőlapra teszem őket dermedni, és a maradék folyékony csokit még gyorsan elosztom a tetejükön, hogy az se vesszen kárba.

Miután teljesen kihűlt és a csoki megszilárdult, celofánba csomagolom a szeleteket.

Hűtés nélkül tárolható.

Címkék: , , ,

Szabolcsi ételek/krumplicsuka

2009. december 10., csütörtök | hús nélkül, sós, szabolcsi, tészta, zöldség | 6 hozzászólás

P5170046

Ez most nem családi recept, hanem a Világ Legjobb Asszisztensnőjétől, Némethné Bor Annától származik. A szabolcsi recept sorozatom ugyanis legnagyobb örömömre családom és barátaink tetszését is elnyerte, így a szabolcsi receptek tára nemcsak egy családi receptgyűjtemény lesz ezentúl, hanem kibővül az általuk ismert és szeretett Felső-Tisza-vidéki receptekkel is.

Az itt következő recept neve becsapós, ugyanis nincs benne hal egyáltalán. Talán a palacsinták végének és a csuka fejének hasonlatosságából származik, nem tudom, mindenesetre ez egy krumplilángos pirított káposztával töltve. Aki szereti a káposztás tésztát, azt tovább már győzködnöm sem kell, de aki nem (például én), annak is tudom ajánlani, mert nagyon finom. Ez is egy olyan étel, aminek a nagyszerűsége pont az egyszerűségében rejlik.

Én kacsazsírral készítettem, és azt gondolom, hogy ettől lett igazán ízletes, de ha zsír helyett olajjal készül, remek vegetáriánus fogás válhat belőle.

  • 6 palacsinta/3 adag
  • 40 dkg krumpli,
  • 25 dkg rétesliszt,
  • 1 kis tojás,
  • 1 ek kacsazsír,
  • 1 tk só, bors
  • liszt a nyújtáshoz
  • 1/2 fej fehér káposzta (~50 dkg),
  • 2 tk cukor,
  • 2 ek kacsazsír,
  • só,
  • bőven bors
  • kacsazsír a kenéshez

A krumplit héjában puhára főzöm, leszűröm, meghámozom. Villával vagy krumplinyomóval összetöröm, minél finomabbra sikerül, annál jobb. Kicsit szikkadni hagyom, majd a tojással, sóval, kis borssal, 1 ek zsírral és a liszttel együtt rugalmas, nem túl lágy tésztává gyúrom. Félreteszem pihenni, amíg a káposzta elkészül.

A káposzta külső leveleit lehántom, torzsáját kivágom, majd nagyobb cikkekre vágva késes robotgépbe kerül és azzal finomra szecskázom. Késes robotgép hiányában marad a reszelő vagy az éles késsel finomra metélés. Besózni nem kell.

A cukrot egy széles, vastag aljú serpenyőben karamellizálom, majd hozzáadom a zsírt és a káposztát, sózom, majd közepes lángon gyakori kavargatás mellett addig sütöm-pirítom, amíg a káposzta megpuhul, víztartalma elpárolog és kis színt is kap. Bőven tekerek rá borsot. (vagyis pont úgy készül, mintha káposztás tésztához lenne)

A krumplis tésztát 6 gombócra osztom és lisztezett gyúródeszkán 3 mm vastag palacsintákat nyújtok belőle. Mindegyik palacsintára 3-4 evőkanálnyi káposztás tölteléket halmozok, majd felcsavarom, mint a hagyományos palacsintát.

A tekercseket kizsírozott sütőtálba fektetem egymás mellé. Zsírral még alaposan megkenem a tetejüket és az oldalukat is, majd 220°C fokon, gázsütőben 30 perc alatt pirosra sütöm.

Férj tejföllel ette, lehet, hogy ez szentségtörés, de neki úgy ízlett…

Szerintem meg önmagában is finom.

Címkék: , , , ,