2009. október 30-i archívum

VKF! XXIX.- Kéksajtos sütőtök gombócok pirított dióba hempergetve

2009. október 30., péntek | előétel, hús nélkül, zöldség | 5 hozzászólás

P4060011

Max gombócolós VKF! kiírására elsőként egy előétel.

Sütőtökből, ami lelkes kisdedünknek hála, mára már napi rendszerességgel kerül az asztalunkra. Ez azért már kezd kicsit túl sűrűvé válni, még egy olyan ember számára is, aki szereti, így hát igyekszem minél változatosabb formában előállítani a sütőtökös ételeket. Bár a kéksajttal együtt már korábban is bizonyított, de gombócot még nem készítettem belőle, így ezt most pótoltam.

Egyszerű, de nagyszerű előétel született, ami TÖK finom! (“ezért most hivatalosan is elnézést kérek” szmájli)

Hideg előétel, fogyasztás előtt hűteni is kell, így korábban is el lehet készíteni, tálalásig a hűtőben remekül elvan néhány órát.

Én snidlinges tejföllel kínáltam.

4 adag

50 dkg sütőtök (tisztítva mérve),

10 dkg kéksajt (jobb minőségű mindenképpen, Doreblu például, nem márványsajt)

5 dkg vaj,

1 nagyobb narancs leve

1 ek nádcukor

1 tk só,

10 dkg dió

A sütőtököt felkockáztam és késes aprítógéppel ledaráltam. Lehet durvára is reszelni, az kicsit nagyobb munka. Ad abszurdum, meg lehet sütőben is sütni, de én ezt azért nem tettem, mert sűrűbb, alacsonyabb nedvességtartalmú pépet szerettem volna kapni a sült tök húsánál.

A vajat egy vastagabb aljú, lehetőleg teflon serpenyőben megolvasztom és ezen kezdem sütni-párolni a tököt, miután meglocsoltam a narancs levével. Először fedő alatt kb 15 percig, majd fedő nélkül, sűrűn kavargatva, amíg a tök meg nem puhul. (ez itt most csalás, igazából akkor készítettem így a pürét amikor még Ponty nem evett belőle. Most kevés vízzel felöntve fedő alatt puhára pároltam, kiszedtem belőle a bébiételt és csak ezután ment hozzá a vaj és a narancs leve. Ezt követően nagyobb lángon, bőszen kavargatva addig sütöttem az egészet, amíg egészen sűrű, jól formázható  pépet nem kaptam.)

A még forró sütőtökhöz morzsoltam a sajtot, ment hozzá a só, cukor és addig kavargattam, amíg a sajt bele nem olvadt. A masszát félretettem hűlni.

A diót száraz serpenyőben megpirítottam, miután kihűlt, a héját kissé ledörzsöltem, majd késes robotgépben finomra daráltam.

A sütőtökös masszából 2 cm golyókat formáztam és azokat a darált dióba hempergettem. Tányérra sorakoztatva mentek a hűtőbe, legalább fél órára (vagy amíg a golyók a lehűlt sajt és vaj miatt meg nem szilárdulnak)

Snidlinges tejfölt adtam mellé, ami 2 dl tejföl és egy fél csokor finomra metélt snidling összekeverésével állítható elő.

Végül egy idézet Férjtől: ” Ez meg micsoda már megint? Baromi finom…”

 

Címkék: , , , ,

Szárított vargányás kenyér és sonkás, zsályás kiflik

2009. október 30., péntek | kelt tészta | 7 hozzászólás

P4050004

A nemrég készített vargányás tésztába burkolt szűzpecsenye mély nyomokat hagyott bennem. Azóta sem tudtam megszabadulni attól a gondolattól, hogy milyen lenne belőle a kenyér. Meg a kifli.

Főleg, miután Beatbull is felvetette a vargányaporos tészta ötletét.

A gondolkodást tett követte és megszületett a kenyér. Pontosabban csavart zsömlék, első körben. Ezek kb 5 perc alatt elfogytak (jól van, na, éhesek is voltunk), így se fénykép, se pontos, méricskélős recept, csak a nagy elégedettség, meg a jóllakottság.

Most meg az ismétlés.

A dolog apró szépséghibája-jelen esetben tényleg csak az-, hogy a kezdeti aprólékos pepecseléssel, ami egyáltalán nem is lett volna szükséges, csak olyan nagyon jól esett csinálni, úgy elment az idő (igen, igen, igen! Volt bébiszitterem! Anyu megint jött unokázni!), hogy a kenyér második kelesztésére már nem jutott elég. Mivel a rozsos tészták egyébként is kicsit lassabbak, így a háromnegyed óra kevésnek bizonyult. Viszont sietni azt meg kellett, Ponty Úrral mentünk felinstalláltatni a téli gumikat a hétvégi fagy előtt, így hamarjában kisütöttem a félig kelt kenyeret és az meg kirepedt. Már megint. Ezt a sietést a végén (majdnem) mindig elrontom… Na, mindegy, ez tényleg csak apróság, máskor nem is zavart volna, amikor előtte nem gyurmázom majd’ egy órát a tésztával ( a kiflikkel, nem a kenyérrel. Bár azok szépek is lettek…)

De amúgy meg finom. Nagyon. És azért annyira csúf sem lett. Gyurmázni meg nem kell vele órákat, igen hamar le lehet tudni ezt a részt is, ha az ember lánya nem relaxál a konyhában.

A tésztája könnyű, levegős, a rozsliszt ellenére és elég jól érezhető rajta a vargánya íze. A fokhagyma kevésbé, csak annyira, hogy összességében nagyon finom, fűszeres a végeredmény. Ez a rész nem újdonság, már a múltkor is finom volt.

De a kifli! Hogy az milyen jó a sonkával meg a zsályával! Ez is egy kis instant szendvicsféle, elvileg jól szállítható, csomagolható, de igazság szerint még forrón, vajjal megkenve a legjobb. Meg is ettük anyuval Férj holnapi ebédjét amíg még meleg volt.

Szendvicset meg majd csinálok Férjnek a kenyérből. (már megcsináltam, nem kell sajnálni szegényt)

1 cipó VAGY 20 kicsi kifli VAGY 1 kis vekni és 10 kifli

30 dkg rétesliszt, 10 dkg teljes kiőrlésű rozsliszt, 2 dl víz

15 gr friss élesztő, 1 ek almaecet, 30 gr extra szűz olívaolaj,

5 gr szárított vargánya(por), 1 púpos tk só, 3 gerezd fokhagyma

lenmag a szóráshoz (elhagyható)

a 10 kiflihez

3 szelet prosciutto crudo (vagy speck sonka), 6 nagy levél zsálya (~ 1,5 ek szárított)

A vizet felforralom és a szárított gombára öntöm. Nekem most van itthon porrá őrölt gomba, én azt használtam, de ha nincs, az sem baj, csak kell majd egy botmixer.

10 perc pihenés után a gombát az összes vízzel együtt botmixerrel vagy turmixgéppel pürésítem. Gombapornál ez a lépés értelemszerűen elmarad.

A kétféle liszttel elmorzsolom az élesztőt, majd hozzáadom az olajat, ecetet, a finomra reszelt fokhagymát, sót. Végül hozzáöntöm a gombás vizet és alaposan kidolgozom, közepesen kemény, rugalmas tésztává gyúrom. Cipóvá formázom, majd a kelesztőtálat nedves konyharuhával letakarva magára hagyom. Kell neki legalább két óra, rozslisztes tészta, picit lassú.

Ha a tészta a duplájára nőtt, átgyúrom és két cipóra osztom. Egyikből lesz egy kenyér, másikból a kiflik. Egyéb elosztásban is lehet, darabolás akkor ennek megfelelően.

A kenyérhez a tésztából egy 5 cm átmérőjű rudat sodortam, félbehajtottam, megcsavartam egymás körül a két szárat, majd a végeket összeillesztettem, kissé összenyomtam, és a kenyér alá hajtottam, csak egy kicsit, hogy ne látszódjon az illesztés. Vízzel lekentem, lenmaggal megszórtam, sütőpapírra helyeztem és félretettem kelni. Lassan kel, de érdemes megvárni, amíg a kétszeresére nő, akkor nem dolgozunk a formázással hiába.

Fedeles sütőtállal előmelegítem a sütőt 280°C fokra, majd sütőpapírral együtt a sütőtálba emelem a kenyeret, ha már megkelt. Fedő alatt 15 percet sült 280°C fokon, majd fedél nélkül ismét 10 perc 220°C fonom. Ez a fél adag tészta. Egész adagnál ehhez  a rozsos tésztához 20 perc kell fedéllel 280°C fokon és 20 perc fedél nélkül 200°C fokon. Mármint az én gázsütőmben.

Ha megsült, rácsra emelve hűtöm ki.

A kiflikhez a tészta másik felét 4 gombócra osztom, majd a gombócokat egyenként 3 mm vastagra nyújtom enyhén lisztezett gyúródeszkán. A cél a négyzet alak lett volna, az nem sikerült, így jött a derelyevágó. Ezzel szép, szabályos négyzeteket vágtam belőlük, a leeső tésztát pedig összegyűjtöttem, ebből lett az ötödik gombóc a végén.

A négyzeteket átlósan kettévágtam két háromszögre. Ecset segítségével megkentem vízzel a felszínüket, majd beborítottam a kisebb darabkákra tépdesett sonkával. Nem kell, hogy mindenhol fedje a háromszöget, maradjon  szabadon is némi tészta, hogy a feltekerésnél ezeken a pontokon össze tudjon majd tapadni a kifli. Megszórtam kevés finomra vágott zsályával és a leghosszabb oldala felől indulva feltekertetem, kicsit meghengergettem még, hogy jobban összetapadjon,  majd kifli formájúra hajlítottam. A kifliket sütőpapírral bélelt tepsibe tettem, úgy, hogy a tészta illesztése alulra kerüljön. Vízzel lekentem ismét, lenmaggal megszórtam.

Miután duplájukra keltek, 280°C fokos sütőben 10 percig, majd 220°C fokon még 10 percig sültek.

Ezek is rácsra kerültek, de nem tudtak kihűlni, mert nem volt rá idejük.

P4050069

Címkék: , , ,