Vaníliás kacsamell aszalt szilvás birsalma krémmel, vöröslencsével
Nyilván ez nem az a recept, amit olvasva hanyatt-homlok elkezdenek özönleni a konyhába a lelkes(?) olvasók. Legalábbis nem azért, hogy ezt elkészítsék.
De nem baj. A vaníliás húst én már nagyon régen szerettem volna kipróbálni, igaz, borjúval, viszont mindeddig itthon hatalmas ellenállásba ütköztem ezen a téren (is). Viszont mire jó, ha az ember hitvese látástól vakulásig dolgozik, és napokra eltűnik a színről? Az ember fia meg rendkívül nyakatekert ízlésű kis 10 hónapos?
Természetesen arra, hogy már idejében elkezdjem (félre)nevelni a gyereket, efféle érdekes ízekre szoktatva.
Ami igazából nagyon finom. Ha el tudunk vonatkoztatni a sütése közben terjengő erőteljes sütemény illattól – márpedig én el tudok- akkor ez igenis nagyon finom. És nemcsak nekem ízlett, hanem kisdednek is. Nagyon. Igazából borzasztóan felháborodott, hogy csak akkora darabot sütöttem át neki jobban, minta amekkorát, és nem mondjuk az egész mellett, mert ő bizony többet is evett volna, úgy is, hogy levegőt alig tud venni az eldugult kis nózijával. (milyen szép dolog is, az első közösségi élmény. Jó volt kb 3 órán át, amíg játszott más (folyós orrú) aprósággal, aztán meg mindketten lebetegedtünk és két napja már csak az orrszívóval való közelharc a közös program.)
Az ötleteket ezúttal is Beatbull adta a vanília és babér, a juharszirup és birs párosításával, illetve a tokajis birsalmával. A vanília és babér ezúttal a kacsamell fűszerezésére szolgált, a birsalmához pedig aszalt szilva, juharszirup és tokaji aszú került.
A vöröslencse opcionális, egészen kiváló lehet hozzá a krumplipüré is.
1+ 1/4 adag
1 fél bőrös kacsamell filé (~20 dkg)
3 cm vaníliarúd, 1 babérlevél (friss), 1 tk olívaolaj, 1/2 narancs leve (~ 0,5 dl)
10 dkg vöröslencse, 1/4 citrom leve, 1 tk szezámolaj, csipet cukor, só, csili
1 nagyobb birsalma (~ 25 dkg), 6 db aszalt szilva, 1 dl tokaji aszú (3 puttonyos), 3-4 ek juharszirup, 1 dkg vaj
A kacsamellet előző nap célszerű bepácolni, vagy legalább 3-4 órával a felhasználás előtt. Én csak néhány órára pácoltam be, de mivel van friss babérlevelem (ez itt a dicsekvés helye), ezért elég volt néhány óra, hogy a hús átvegye az aromáját.
A vaníliarudat felhasítottam, a magokat kikapargattam és a húsra kentem az olívaolajjal együtt ( a bőrös oldalára nem, azt bevagdostam kockásra és a mélyedésekbe beletettem a vaníliarúd hüvelyének darabkáit) A babérlevelet azért egy kicsit megcsapkodtam a kés pengéjével és így fektettem rá a húst a bőrös oldalával felfelé. Folpack rá, irány a hűtő, 3-4 órára.
Sütés előtt fél órával kivettem, sütés előtt közvetlenül sóztam, majd forró serpenyőben a bőrös oldalán addig sütöttem, amíg az összes zsír kiolvadt belőle és a bőr szép piros, ropogós lett. Megfordítottam és ráfacsartam a narancs levét, majd mérsékeltem a lángot. Így sült még kb 6 percet, amíg belül rugalmas, de nem puha, kívül kissé már keményebb, kiszáradt gumicukor állagát nem vette fel (félig átsült, jó közelítéssel). Ezt követően kivettem a serpenyőből és alufóliába csavarva pihent tíz percet szeletelés előtt.
A vöröslencsét átmostam, bő, enyhén sós vízben feltettem főni, miután elkészült (10-15 perc), leszűrtem, hozzáadtam a cukrot, őrölt csilit, szezámolajat, citromlevet, átkevertem és fedő alatt a tűzhely szélén melegen tartottam, amíg a kacsa elkészült. Logisztikai szempontból ez a második lépés a birs után.
A birsalmás rész a leghosszabb, igazából ezzel érdemes kezdeni a főzést (ha a hús már be van pácolva). Meghámoztam, felkockáztam, serpenyőbe tettem a megmosott aszalt szilvával és csipet sóval együtt, felöntöttem a borral és erős lángon elforraltam alóla az alkoholt. Ment hozzá ezt követően 1 dl víz, majd fedő alatt puhára pároltam. Ha a birs már puha, de még van alatta lé, akkor ezt fedő nélkül, erős lángon elforralom. Ha már nincs, akkor csak hozzáadom a vajat és a juharszirupot, majd botmixerrel pürésítem.
A kacsát felszeleteltem, majd a birskrémmel és a vöröslencsével tálaltam.
Ponty csak kacsát evett zöldborsópürével, de meg volt elégedve.
Kapcsolódó bejegyzések:
8 hozzászólás a bejegyzéshez: Vaníliás kacsamell aszalt szilvás birsalma krémmel, vöröslencsével
Már megint! Lehet, hogy mások nem özönlenek, de én itt toporgok az ajtóban, alig pártíz kilométernyire…
Ági! Nagyon örülök, hogy tetszik! Nekem nagyon ízlett, Pontynak is, de attól tartottam, hogy ezzel egyedül vagyunk! :)
Én ezt úgy megkóstolnám!
Vaníliás tengeri sóm már van (aranyárban vettem a Culinárisban)… Mostanában ritkán kommentelek, de olvaslak, és mindig elképedek mekkora energiával és lelkesedéssel nyomod :-D
Szuper vagy!
Gyönyörű a kacsa!
Melinda, köszi! Azért a gasztrobloggal te fertőztél meg, szóval minden a te “hibád” ! :)
Chriesi, köszi! :)
Eszembe sosem jutott volna, ez igaz..De bizony-megkóstolnám!!! Befizetek hozzád, mondtam már??:))
Örülök, hogy tetszett és ízlett ;) Szerintem elég attól elvonatkoztatni (vagyis pontosabban a valóságra ráébredni), hogy a vanília önmagában nem édes. Ezáltal tökéletesen használható sós ételekben is. Tetszik ez a pác, bár kacsamellet ritkán szoktam pácolni. Ha már vaníliával készül, akkor vaníliás olivaolajjal szoktam sütni – abból is nagyon kellemesen felveszi a pirítás alatt a kacsamell a vaníliaízt.
Majd próbáld ki a birsalmát külön is szeletekbe vágva csak tokajival, (ugyancsak friss) babérlevéllel és egy kevés mézzel. Jól megy hosszan pörkölt / kevés folyadékban készült húsokhoz is.
Trinity, köszi! Majd valahogy megszervezzük! ;)
Beatbull! Igen, nagyon tetszett és természetesen a tokajis-mézes változat is be van tervezve (meg a birs-vanília-babér-juharszirupos kombináció is). Nálunk a birs a natúr sült hús mellé télen olyan, mint nyáron a meggyszósz (persze a zsályás-korianderes), igen gyakran készül, szóval lesz még rá alkalom, hogy sorban kipróbáljam mindet. :)
Én azért pácolom többnyire a húsokat (már amit nem egyszerűen csak kisütök egy kis fokhagymával, mert azért ez a leggyakoribb), mert részben helytakarékosság, részben a nehéz beszerzés és tárolás miatt nekem csak néhány alap, de jó minőségű olajom van itthon, meg rengeteg fűszer. Így én csak a felhasználás előtt “ízesítem” az olajat.
Meg valamilyen, számomra sem teljesen világos okból kifolyólag én szeretem pácolni a húsokat, legalább néhány órára. Valószínűleg ezt láttam otthon, Aputól. Bár a legtöbb hús, amit ma használok már van annyira jó minőségű, hogy nem igényelné a pácolást az íze és az állaga feljavítása miatt (azért ez nem volt mindig így), de én már annyira megszoktam és megszerettem, hogy gyakran nehezen mondok le róla. De azért igyekszem. :)
Szólj hozzá
Ha a szerző adott helyen másképpen nem rendelkezik, az oldal valamennyi tartalmi elemére
Creative Commons Nevezd meg! 2.5 szerzői jogvédelem vonatkozik
2009. október 22., csütörtök