2009. október 14-i archívum

Kókuszos fehér csokoládés krém citrommal, gyömbérrel

2009. október 14., szerda | desszert | 4 hozzászólás

P3210014

A kenyértészta és sertésszűz házasításából született, remekbe szabott vacsora után annyira virágos jókedvem támadt, hogy önfeledt tapsikolás és táncikálás közepette még egy könnyű kis desszertet is összeütöttem. (a könnyű az ízre és az elkészítésre vonatkozik, nem az energiatartalomra!)

(senki ne gondolja, hogy nálam a főzés hűvös, kimért, aprólékos és precíz műhelymunka. (bár igen gyakran vágyom rá) A konyhám többnyire egy vándorcirkusz színpadára emlékezetet több szempontból is. Részben azért, mert a közepén egy járóka található benne néhány köbméter plüssállattal és egy darab Ponty Úrral, akit zenés-táncos misztériumjátékkal szórakoztatok az alatt az idő alatt, amíg főzni próbálok és ezen apropóból -több, de inkább kevesebb sikerrel- megpróbálom nem ölbe venni. Kemény munka azt elérni, hogy akárcsak percekre is megfeledkezzen arról, hogy ő voltaképpen még karonülő csecsemő, amit nagyon komolyan, szó szerint szokott értelmezni.

Részben pedig a folyamatosan fennálló relatív koffeinhiány és alvásmegvonás miatt fennálló zaklatott elmeállapotom az oka, ami időnként tényleg igen furcsa viselkedést eredményez nálam. Ez a fajta viselkedés azonban kisdedünket módfelett szórakoztatja, így egyelőre ennek még hasznát veszem. Bár gyanítom, az óvodában már szégyenkezni fog miattam. Hacsak addig nem alszom ki magam/nem iszom igen sok kávét.

Minden bizonnyal ez a leghosszabb zárójeles kitérő a blog történetében.

Akit csak a recept érdekelt volna, attól most elnézést kérek.)

2 adag

10 dkg fehér csokoládé, 1,5 dl kókusztej, 4 ek kókuszreszelék, 1/2 citrom leve, 1 cm gyömbér(~ 1 kk őrölt, szárított gyömbér)

A gyömbért meghámozom, lereszelem, a levét kinyomkodom, csak a levét fogom használni.

A csokit összetördelem, a gyömbér levével és a kókusztejjel óvatosan összeolvasztom. A fehér csoki hajlamos megégni, így kis láng felett és folyamatos kavargatással kell próbálkozni. Ha felolvadt a csoki, akkor már jó is, nem kell tovább melegíteni. Megy bele a citrom leve is.

A kókuszreszeléket egy serpenyőben szárazon, kis láng felett aranyszínűre pirítom. Vigyázni kell, ez is könnyen megég.

3 evőkanálnyi kókuszreszeléket belekeverek a csokis masszába, majd azt poharakba adagolom. (ezek igen kis adagok térfogatra, de kalóriatartalomra nem azok)

Hűtőbe teszem legalább fél órára és tálalásnál megszórom a maradék kókuszreszelékkel.

Címkék: , , , ,

Kenyértésztában sült sertésszűz aszalt paradicsommal

2009. október 14., szerda | kelt tészta, sertés | Nincs hozzászólás

P3210003

Olyan, mint a Wellington bélszín, csak nem az.

Az apropó az a közel tíz darab sertésszűz, amit a mélyhűtőmben találtam egy nagyobb rendezgetés, kutakodás kapcsán. Én ilyen gyűjtögető típus vagyok, minden disznóvágásból elkérem a szűzpecsenyét, fogy is rendesen, de a beszerzéseimmel nem tudunk lépést tartani.

Ilyen szempontból (is) szerencsés döntés volt ezt az ételt kipróbálni, mert annyira bejött, hogy most egy egész sor változata motoszkál a fejemben, valószínűleg még a napokban kipróbálásra is kerül majd jelentős részük.

Ugyanis ez valami isteni. Most nem csak az ízére gondolok, persze az is remek, hiszen a hús omlós lesz, ízes, de  nem tud kiszáradni még akkor sem, ha a létező összes konyhai bakit elkövetjük vele, az aszalt paradicsomos, kapris, oregánós kéreg rajta meg az ízek egész kavalkádját vonultatja fel és még annyi minden hangzatos butaságot írhatnék róla, de nem teszem, elég legyen annyi, hogy ízre kiváló.

De. Elkészíteni és felszeletelni, az valami nagyon jó érzés.  Annyira szép, látványos, kívánatos, hogy az engem most teljesen lenyűgözött. Pedig az összeállítás nagyon egyszerű és viszonylag gyors is (ha a kelesztést nem számoljuk), de mindenképpen nagyon kevés munkát igényel.

Szóval azt hiszem, most új kedvenc született.

2-3 adag

1 szűzpecsenye (~30-35 dkg), só, bors, olívaolaj

200 gr rétesliszt, 1 dl víz, 20 gr olívaolaj, 5 gr élesztő, 1 tk almaecet, 1 kk só, 1 tk mustármag

a kenéshez tojás

8 nagyobb felezett, olajban eltett, lecsepegtetett aszalt paradicsom (~ 7 dkg), 3-4 ek átmosott, lecsepegtetett, apróra vágott kapribogyó, 1 gerezd fokhagyma, 1 lilahagyma (~ 4 dkg), 1 nagyobb ág oregánó

Az élesztőt a liszttel elmorzsoljuk, megy hozzá a víz, só, ecet, 20 gr olívaolaj, a porrá morzsolt mustármag. Alaposan kigyúrjuk, kidolgozzuk, majd cipóvá formázva, a kelesztőtálat nedves konyharuhával letakarva félretesszük kelni.

Amíg duplájára kel, az kb 1-2 óra, de a többi előkészülettel várjunk a kelesztési idő végéig, a húsnak még melegnek kell lennie, amikor a tésztába kerül.

Az aszalt paradicsomot felkockázom 3 mm darabokra, a fokhagymát, lilahagymát finomra vágom és a paradicsomhoz keverem. Az oregánó letépkedett, finomra metélt leveleit szintén.

A húst letisztítom, a hártyákat, zsíros részeket levagdosom, sóval, borssal, kevés olívaolajjal bedörzsölöm és forró serpenyőben 1-2 perc alatt kérget sütök rá, minden oldalán. Ezt követően mérsékelem a lángot és kis tűzön addig sütöm, amíg kívül keményebb, de belül még ruganyos tapintata lesz, azaz majdnem teljesen átsül, szemmel láthatóan összezsugorodik és a húslé jelentős része távozik belőle. Ne süssük túl, ne várjuk meg, amíg nagyon keménnyé válik, mert akkor szárazabb lesz. A tésztával még úgyis sül, szóval nem marad rozé, itt ettől tartani nem kell.  Érdemes legalább 10 percet pihentetni a tésztába tekerés előtt.

Ha a tészta megkelt, átgyúrom és lisztezett gyúródeszkán 3 mm vastag téglalappá nyújtom, ami akkora, hogy a szűzpecsenyét kényelmesen bele lehet majd csomagolni.

A paradicsomos keveréket a közepére halmozom, egyenletesen szétterítem, úgy, hogy a széleken 3 cm maradjon szabadon. A széleket alaposan lekenem vízzel. A töltelék közepére ültetem a még meleg, de már nem forró húst, majd ráhajtom a tészta széleit, úgy, hogy a töltelék a húsra kerüljön és a tojásos szélek fedjék csak át egymást. Először a két hosszabbik oldalát hajtom fel egymás után, majd a két rövidebbiket, mintha ajándékot csomagolnék (nem túl szépre).

A henger alakú csomagot úgy fordítom, hogy az illesztések kerüljenek alulra, így rakom egy sütőpapírral bélelt tepsibe. A tetejét a felvert tojás maradékával megkenem, néhány helyen megszurkálom (bambusznyárssal), hogy sülés közben a gőz távozni tudjon. Félreteszem pihenni legalább 10 percre, meleg helyre.

A sütőt előmelegítem a maximális hőfokra, majd miután beraktam a tepsit, ezt azonnal 220°C fokra mérsékelem. Így sült nálam 30 percet. Akkor jó, ha a teteje már szép aranyszínű.

Rácsra emelve hűtöttem- nem egészen ki, mert melegen már ettünk belőle, de direkt hagytam egy szeletet, hogy lássuk, milyen hidegen. Hát finom.

Rukkolát képzeltem mellé, de azt nem kaptam.

Címkék: , , , ,