
Tudom, hogy azt ígértem, hogy legközelebb nyújtom a tésztát… De remek kifogásom akadt!
A legutóbbi tortácska-akció hozzászólásaiban Zsóka nagyon jó ötleteket adott a kivitelezéssel kapcsolatban. Az alufóliás bélés remekül működik, a végeredmény sokkal szebb, mint sütőpapírral. A sütőbab helyett kavicsok használata pedig egészen új dimenziókat nyitott meg, pontosabban az ehető nehezékekről átterelte a figyelmemet a konyhai eszközök felé. Így rájöttem, hogy a felfújt formáim pont úgy illeszkednek a tartelett formáimba, hogy még pont egy vékony réteg tésztának marad hely. Pedig már éppen indultam a házunk előtt álló sóder halomhoz kavicsokat válogatni…
Szóval most minden remekül működött és nemcsak finom lett a végeredmény, hanem szép is!
Köszönöm, Zsóka!
6 db (12 cm átmérőjű) tartelett forma
A tészta: 10 dkg simaliszt, 10 dkg rétesliszt, 10 dkg darált mandula, 10 dkg vaj, 10 dkg cukor, 1 tojás
A töltelék: 25 dkg ribizli, 2 ek apróra vágott menta levél
1 dl tejszín, 10 dkg fehér csoki, 1 tojás, 2,5 dkg cukor
A tészta hozzávalóit összegyúrom, majd alufóliával bélelt tartelett formákba nyomkodom, lehetőleg egyenletes vastagságban. Irány a hűtő fél órára, majd az alufóliával fedett aljú (így azokat nem kell majd mosogatni) felfújt formákat nehezékként használva 15 perc alatt 180°C fokon elősütöm. Természetesen lehet nyújtani és a hagyományos sütőbabos módszerrel elősütni is.
És akkor itt leírom még, hogy a hagyományos módszernek persze nincs párja. Gyors gyúrás, hogy a vaj ne olvadjon meg (vagy késes robotgépben való összedolgozás). Adagonként folpackba csomagolva fél óra pihentetés a hűtőben nyújtás előtt. Nyújtás simán, vagy két réteg folpack/sütőpapír/alufólia/akármi között. Szelíden és lágyan a formába ejtés, szélek levagdosása. Elősütés sütőbabbal/rizzsel/sárgaborsóval. Ilyenek.
Én utoljára a folpackos nyújtás alkalmazása közben dührohamot kaptam, amikor a fólia ragadt mindenhová, gyűrődött, a tészta szakadt és ragadt a fóliára. De nyilván nálam ügyesebbek is vannak.
A gyúródeszkát tudom használni, a sütésnél általában a kőkorszaki technikák nekem jobban beválnak, de azt előszedni és mosogatni utána a fürdőkádban, na azt nem szeretem.
Szóval én tapicskolom. A végeredmény kevésbé könnyed (már ha egy vajas tészta lehet könnyed), de ezen, már ha valakit esetleg ez a tény zavarna, egy késhegynyi sütőporral lehet segíteni. Barbár dolog tudom, de hát ez csak egy süti, hétköznapra való és nem desszert különlegesség, nem a kulináris mennyország kategória.
A hagyományos omlós tészta 3 rész liszt:2 vaj:1 cukor arányaitól is eltérek, mert egyrészt a mandula elég zsíros, másrészt Férj így jobban szereti. A csak tojássárgája helyett a tojás is egészbe kerül bele, mert így kevésbé macerás.Tehát ez nem klasszikus recept, csak egy könnyű és egyszerű változat. (de azért lehet bele kicsit több vajat is tenni)
Vissza a recepthez.
A fehér csokit összetöröm és kis lángon a tejszínnel összeolvasztom. Állandóan kavargatva, mert könnyen leég. Ha kissé kihűlt, megy hozzá a cukor és a tojás is. Villával/habverővel addig verem, amíg egynemű nem lesz.
Az elősütött tészta kosárkákat megszórom a mentával, elosztom rajtuk a ribizlit, majd rákanalazom a tejszínes keveréket.
160°C fok, 35 perc.
Ha kihűltek, a formából minden gond nélkül kiboríthatóak és az alufóliát szépen le lehet húzni az aljukról. És mindez még melegen is működik…
Kapcsolódó bejegyzések:
Jajj…Hogy ezt nekem éjnek idején kell meglátnom…Kínzol:)) Olyan szép!!!
Az alufóliás módszert megvettem! Köszi!!
Jaj de gusztusosak lettek! Nagyon belejöttél a kis tortácskákba :)
Lúdanyó, Trinity, köszönöm! Örülök, hogy tetszik! :)
De annak még inkább, hogy mégsem kell nyújtanom! :D
2009. szeptember 13., vasárnap