2009. szeptember-i archívum

Zöld tea krém karamellel, azaz a majdnem creme brulee matchaval

2009. szeptember 30., szerda | desszert | 2 hozzászólás

P3070027

Milyen dolog már az igazán, hogy a karamellizáló pisztoly, amiért annyit hisztiztem, és amivel Férj megbízásából megleptem magam szülinapomra,  már egy hete itthon van és mégis, semmi égetett cukros, vagy égetett akármis poszt nem született.  Na nem, azért annyira nem súlyos a helyzet, használni használtam, mondhatni napi rendszerességgel, csak olyat nem készítettem, ami megérte volna a fényképezést.  (ez persze azért mindenképpen biztató, ha úgy nézzük)

Legtöbbször persze creme brulee készült, de a cukrászfáklyám blogon való debütálásához egy kicsit különlegesebb dolgot terveztem. Méghozzá ezt a Cointreaus, matchas krémet itt.

3 adag

1 egész tojás+ 2 tojás sárgája, 1 dl tejszín, 2 dl zsíros tej, 1 csapott ek étkezési (kukorica) keményítő ( 1 dkg), 3-4 ek cukor

1 púpos tk matcha, 2 cl Cointreau

3 tk cukor

A krém elkészítése némi gyakorlatot és óvatosságot igényel, de azért nem túl bonyolult. Kevés tejjel, habverővel csomómentesre keverem a matchat és a keményítőt. Hozzáadom a tojások sárgáját, az egész tojást, a maradék tejet és a tejszínt is. Habverővel alaposan kikeverem.

Kis láng fölött (ha már rutinosabbak vagyunk, lehet nagyobb is az a láng) habverővel addig kevergetem-verem folyamatosan, megállás nélkül (tényleg), amíg be nem sűrűsödik. A lángról lehúzva megy hozzá a cukor és még néhány percig kevergetni kell, hiszen a meleg tojásos massza tovább fő.

Ha kissé kihűlt, megy hozzá a Cointreau, majd tálkákba adagolom és irány a hűtő.

2-3 óra múlva már eléggé lehűl, mehet rá a karamell réteg is. Ehhez egy-egy teáskanálnyi cukrot egyenletes vékony rétegben eloszlatok a krém tetején, majd a pisztollyal azt karamellizálom.

Persze az egész karamellizálós történet el is hagyható. Bár igen jól áll neki, azért a  krém anélkül is nagyon finom.

De akkor a mulatság hol marad.

P3070029

 

Címkék: , , , ,

Szendvicsek pitában kétszer: pulykasülttel, vöröskáposztával, camembert-rel és sütőtökös, kecskesajtos, rukkolás salátával

2009. szeptember 29., kedd | hús nélkül, kelt tészta, köret, pulyka | 9 hozzászólás

P3060056

Igazán praktikus dolog a zsebes pita, finom is, lehet bele pakolni mindenfélét és még el is szórakoztatja a gyermeki lelkületű családtagokat, akik a sülése közben a sütő ajtaja előtt guggolva szurkolnak a kenyérkéknek. (ez jelen esetben én voltam)

De ha ez nem elég, akkor ott lesznek a gyönyörűségtől félig ájult egyéb családtagok is, akik elfúló hangon (mert tele a szájuk) azt kérdezik, hogy ezt csakugyan te sütötted e. Ha a válasz némiképp sértődött “igen!” (Miért, édesem, ki más sütötte volna? Talán csak nem képzeled, hogy a boltban ilyet kapni? Itt, a világ végén???), akkor ezt követően további dicshimnuszok és magasztaló énekek várhatóak, melyben egyértelműen megerősítik istennői és kiváló konyhatündéri mivoltodat egyaránt.

Néha pedig a fent említett két csoport átfedést mutat.

Vissza a kevésbé komolytalan témákhoz, a zsebes pita nagyszerű találmány, gyorsan összeüthető belőle egy látványos szendvics, jelen esetben egy hússal és egy húsmentes változatban.

A vöröskáposzta ezen elkészítési módja Férj ízlése szerint való, de szerintem is igen finom és a lényeg, ez hidegen sem gusztustalan (mármint kinézetre).

A hús az a hideg sült, amit gyakran készítek, egyéb szendvicsekbe is kiváló, felvágott helyett.

A sütőtökös saláta meg…hát, az is nagyon finom lett. Tényleg. Pedig elvileg már a fülünkön kellene kijönnie a sütőtöknek. De nem. Ez (is) isteni lett. (a sütőtök mániám amúgy nem a kezdődő elmebaj első jele, hanem Ponty Úr nemigen hajlandó más zöldséget vagy gyümölcsöt megenni a sütőtökön és a krumplin kívül. Maximum a céklát (meg persze mindent, ami jóóól fel van hígítva alaplével és tele van zöldfűszerrel, annyira, hogy a zöldséget már nem is észleni benne…), de azt meg az apja nem annyira kedveli. Így kétnaponta sütök sütőtököt, a köztes napokon meg marad a krumpli vagy a cékla.)

A mennyiségek elég összevisszára sikerültek, de mindenhol föltüntetem, hogy nagyjából hány adagnak felelnek meg.

P3060008

A pita

Nekem ez az elkészítési/sütési mód vált be leginkább, így szinte minden kenyérke (például most konkrétan mind) szépen felfújódik. Nem tudom, hogy mi erre a magyarázat, nem volt érkezésem utánanézni, még csak azt sem állítom, hogy ez másnak, más sütővel, liszttel százszázalékosan működni fog, de mivel nekem működik, én így készítem, és még így is fogom sokáig, ezért leírom. Aztán hátha más is sikerrel jár.

 

6 darab

350 gr liszt, ebből 70 gr teljes kiőrlésű búza, 280 gr rétesliszt,

30 gr olívaolaj, 1 tk almaecet, 1 tk só, 1 tk koriandermag porrá zúzva, 1 kk cukor, 7 gr friss élesztő

180 ml víz

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, hozzáadom a többi hozzávalót is és közepesen kemény, rugalmas tésztává dolgozom ki. Cipóvá formázom, olajjal vékonyan lekenem, nedves konyharuhával letakarom  és félreteszem kelni.

Jelen estben, úgy tapasztaltam, a hosszabb kelesztési idő nem előny, hanem inkább hátrány. (legalábbis nálam eddig így alakult. Aztán ki tudja, lehet, hogy nincs összefüggés, csak így hozta a szerencse) Így kb egy óra múlva (vagy hamarabb, főleg meleg időben), amikor már alaposan megkelt, nagyjából a másfélszeresére, de nem a duplájára, ismét átgyúrom.

A tésztát 6 gombócra osztom és azokat lisztezett gyúródeszkán 3 mm vastag korongokká nyújtom.

10 perc pihentetés jót tesz a tésztának, de nem több. Ezért -mivel én két adagban sütöttem- egyszerre csak három gombócot nyújtottam ki, a többit csak akkor, amikor az első kör már sült. A kinyújtott korongokat hármasával egy jókora darab sütőpapírra fektetem.

A sütőt közben egy vastag aljú tepsivel együtt előmelegítettem a maximumra, ez nálam elvileg, jobb napokon 300°C fok, de errefelé a gáz fűtőértéke erősen ingadozik, így ma csak 260°C fok jött össze.

A korongokat a sütőpapírral együtt a tepsibe ügyeskedem, majd 260°C fokon 12 perc alatt megsütöm. (vagy amíg a kenyér felfúvódik és nagyon enyhe színt kap) A két adag sütése között annyi időt várok, amíg az ismét felmelegszik a maximális hőfokra.

P3060034

A vöröskáposzta:

4 pitába való adag

1 kis fej vöröskáposzta, 1 nagy jonatán alma (20 dkg), 1 nagy fej lilahagyma (5 dkg), 1 dl száraz fehérbor, 3 ág kakukkfű, 1 ek méz, só, bors, olívaolaj

A hagymát félfőre, majd hajszálvékony szeletekre vágom és kevés, 2-3 ek olívaolajon, kis láng felett sütni kezdem.Addig sütöm, gyakran kavargatva, amíg megfonnyad és kis színt kap, vagyis karamellizálódik, de még nem ég meg. Na ez azért nem megy olyan gyorsan, eltart legalább 20-30 percig is.

Ha ez kész, megy hozzá a megtisztított, torzsátlanított, nagyon vékonyra metélt vöröskáposzta is. Kis kevergetés és párolás után, amikor már kezd összeesni, felöntöm a borral. Addig párolom, amíg a bor elillan alóla csaknem teljesen. Ekkor hozzáadom a meghámozott, durvára reszelt almát, a kakukkfű lecsipkedett levélkéit és a mézet is. Sózom, borsozom és fedő alatt készre párolom.

A pulyka:

8 pitába való adag

75 dkg pulykamellfilé, 3 ek szárított tárkony, 1 bio narancs reszelt héja és leve, 3-4 ek színes bors keverék megőrölve(rózsa, fekete, fehér, koriander és szegfűbors), 5 gerezd fokhagyma, olívaolaj, só

A húst bedörzsölöm a tárkonnyal, borssal, sóval, majd kevés (2-4 ek) olívaolajat hevítek egy lehetőleg vastag falú, fedeles, alkalmas méretű, magas falú serpenyőben. A húst körbesütöm nagyobb lángon, majd rászórom a reszelt narancshéjat, mellédobom a kés pengéjével meglapított fokhagymagerezdeket és meglocsolom a narancslével.

Fedő alatt, igen kis lángon addig párolom, amíg a húsba beleszúrva már nem rózsaszínű hanem színtelen lé távozik. Ez kb 30-40 perc.

Ha a hús már átpárolódott, de van még alatta nedvesség, akkor fedő nélkül zsírjára sütöm.

A szendvicsek összeállításánál a pita végét levágtam, így “kinyílt” a zseb.

Került bele egy szűk maréknyi káposzta, kb 3 dkg camembert és egy szűk maréknyi felkockázott pulyka.

P3060040

A sütőtökös saláta

3 pitába való adag

300 gr sütőtök, 120 gr friss jellegű kecskesajt, 1 kis fej lilahagyma (3 dkg), 50 gr rukkola (~ fél zacskó), 5 ág kakukkfű, 1 ek fehérborecet, só, bors, olívaolaj (extra szűz)

A sütőtököt meghámozom, felkockázom 1 cm kockákra, majd sütőtálba terítem. Akkora tál kell, hogy egy rétegben terüljön el a tök. Sózom, meglocsolom 2-3 ek-nyi olívaolajjal, aládugdosom az egészben hagyott kakukkfű ágakat és 220°C fokon 30 perc alatt puhára sütöm.

A kecskesajtot fél centis kockákra vágom, a hagymát félfőre majd hajszálvékony szeletekre, ezeket összeforgatom, meglocsolom az ecettel és ízlés szerinti mennyiségű olívaolajjal.

Ha kihűlt, hozzáforgatom a tököt is, meg a rukkolát. Őrölök rá borsot és még sózom ha kell (nem kell).

Hidegen a legfinomabb.

Címkék: , , , , , ,

VKF! XXVIII.- Mazsolával töltött mangalica karaj aszús, szőlős raguval, tejszínes cukkinivel, krumplipürével

2009. szeptember 27., vasárnap | sertés | 3 hozzászólás

P3040115

Ígérem, ez az utolsó, ami Trinity VKF! kiírására készült.

A mangalica karajtól meg nem kell megijedni, ritkán lehet ugyan kapni, de közel egy árban van a broiler csirkemellfilével. Akkor már inkább mangalica. Sokkal inkább…

2 adag

30 dkg mangalica karaj, 5 dkg mazsola, 1 kis fej hagyma (2 dkg), 1 nagyobb gerezd fokhagyma, 2 ág kakukkfű, 0,5 dl tokaji aszú (3 puttonyos), olívaolaj, só, bors,

olívaolaj, vaj, 2 ág kakukkfű

20 dkg nagy szemű szőlő, 2 dkg vaj, 1 dl tokaji aszú

25 dkg cukkini, 3 ek tejszín, 1 ek olívaolaj, 1 kis gerezd fokhagyma, só, bors

25 dkg krumpli, 3-4 ek tejszín, 3 dkg vaj, szerecsendió, só

A karajt lehártyázom, megtisztítom.  A húst éles késsel a tetejével párhuzamosan, lap szerint elkezdem szétvágni, mintha egy  kb fél centis szeletet szeretnék vágni belőle (a szélesebbik oldalán kezdem el vágni, nem hosszában). De nem vágom be végig, hanem a másik szélétől fél centire megállok és lefelé haladok e kés pengéjével ismét fél centit.Itt visszafordítom a pengét és ismét egy fél centis “szeletet” próbálok vágni belőle, csak az ellentétes irányba.Itt sem haladok végig, ismét megállok a szélétől fél centire. Így, ha széthajtogatom a húst, egy nagy téglalapot kapok.

Nem tudom, mennyire voltam érthető, szerintem semennyire, de ha valaki arra vetemedne (rajtam kívül), hogy ezt el szeretné készíteni, az írjon, és akkor inkább rajzolok. Fázisfotó sajnos nincs.

Ha ezzel megvolnék, akkor elkészítem a mazsolás ragut. A mazsolát késsel felaprítom, a hagymát, fokhagymát nagyon finomra vágom. A kakukkfű levélkéit lecsipkedem.

Kevés olívaolajon üvegesre sütöm a hagymát, majd hozzáadom a fokhagymát, mazsolát, kakukkfüvet, felöntöm a borral, sózom, borsozom. Addig párolom, amíg a mazsola magába nem szívja az összes bort, illetve az el nem párolog teljesen.

A mazsolás tölteléket egyenletesen elosztom a hús belsején miközben visszahajtogatom a lapokat az eredeti helyükre. A hús belsejében minden szelet között legyen mazsola. Konyhai spárgával megkötözöm. Ha valaki ehhez úgy gondolja, hogy nem ért, az tegyen egyszerűen 1-2 centinként sima hurkokat belőle a húsra és csomózza meg. Nem kell túl szorosan.

A húst sózom, borsozom, majd kevés olívaolajat  és azzal azonos mennyiségű vajat hevítek egy serpenyőben. Ha elkezd habzani a vajas keverék, akkor mehet bele a hús. Nagy lángon minden oldaláról körbesütöm.

Egy alkalmas (nem túl nagy) méretű sütőtál aljába teszem a kakukkfüvet, erre fektetem a húst és 160°C fokon(gázsütőben) 35 percig sütöm.

Szeletelés előtt 5-10 percet pihentettem és még a madzagokat is leszedegettem róla.

P3040108

A serpenyőt, amiben a hús sült nem szabad elmosni. Az ebben maradt pörzsanyag az alapja a szőlős ragunak.

Ehhez a serpenyőbe öntöm a bort és feloldom vele az odasült cafatkákat (most ennél jobb szó nem jut az eszembe rá). Ha a bor nagy része elpárolgott, mennek hozzá a félbevágott, kimagozott, meghámozott szőlőszemek. (de ha szükségesnek érezzük, mert maradtak benne kisebb húsdarabok esetleg, a szőlőszemek hozzáadása előtt át lehet szűrni a mártást) Összeforralom, amíg majdnem az összes lé elpárolog alóla, végül beledobom a 2 dkg vajat is. Ez hamar megvan, elég a hús elkészülte előtt pár perccel nekiállni. Csak a serpenyőt el ne mossuk!

A cukkinihez meghámozom és 0,5x2cm hasábokra vágom a cukkinit, kis olívaolajon az egészben hagyott fokhagymagerezddel együtt puhára párolom. Picit sózom. Puhára párolni persze nem szükséges, maradhat roppanós is, de Ponty Úrnak  is ebből készült az ebédje, úgyhogy puhára pároltam. Végül, a kisded adagjának eltávolítása után bővebben megy bele só, bors és a tejszín.

A krumplipüré meg a szokásos: hámozott, felkockázott krumplit sós vízben megfőztem, leszűrtem, a vajjal, tejszínnel még forrón összetörtem (én habverővel szoktam törni, majd krémesre keverni), reszeltem bele egy kis szerecsendiót, és kész.

Megjegyzés: eredetileg cukkinis krumplipüré készült volna hozzá, melyhez a főtt krumplival kell összekeverni a párolt cukkinit, így pürésíteni, de minekutána ketten együtt háromnegyed órás kemény munkával, egy zenés-táncos misztériumjáték keretein belül belediktáltuk a fiunkba a saját tejtermék-mentes cukkinis krumplipüré adagját, némi köpködés és egyéb, nem túl guszta közjáték után, attól elment a kedvünk…

P3040065

Címkék: , , , ,

VKF! XXVIII.- Kéksajtos palacsinta szőlős raguval

2009. szeptember 27., vasárnap | előétel, hús nélkül | 2 hozzászólás

 

P3040075

Ma igazán nem akartam hiperaktív lenni főzés terén, de a fiúk úgy döntöttek, hogy a délelőttöt alvással töltik játszótér helyett. A rám szakadt hatalmas szabadidőben így hát főztem még néhány dolgot (na jó, csak kettőt) Trinity VKF! kiírására.

Ez sem saját ötlet, az eredeti receptet itt találtam. Igaz, csak annyit vettem át belőle, hogy ez is kéksajtos palacsinta lett szőlőraguval, mert igyekeztem alkalmazkodni a helyi igényekhez. De akkor is, az inspiráció az fontos.

Igazán nem kell berzenkedni tőle, a sajt meg a szőlő végül is klasszikus páros. Ez meg egy remek előétel.

Tényleg.

2 adag

A palacsinta: 8 dkg finomliszt, 1 tojás, 1,25 dl tej, 1 ek (15 gr) extra szűz olívaolaj, csipet só, buborékos víz (vagy sima)

A sajtos töltelék: 5 dkg jó minőségű kéksajt (én Dorblut használtam), 5 dkg mascarpone, 1 marék (3 dkg) dió

A szőlős ragu: 15 dkg nagy szemű szőlő, 3 dkg vaj, 2 ek méz, 2,5 cl tokaji aszú (3 puttonyos)

A palacsinta hozzávalóiból habverővel csomómentes tésztát keverek. Ha szükséges, még adok hozzá kevés (buborékos) vizet, hogy ne legyen túl sűrű a tészta. Fél óra pihentetés után további zsiradék nélkül teflon serpenyőben vékony palacsintákat sütök belőle.

Egyébként ez a recept egy Garfield képregény hátulján volt, voltam vagy 12 éves, amikor kipróbáltam, de azóta is ezt használom és szerintem remek recept.

Ez a mennyiség 5 nagyobb palacsinta sütésére elegendő, ez pont eggyel több, mint ami szükséges, így azt megettem. Csak úgy, üresen. Lehet berzenkedni.

A sajtos töltelékhez kis láng fölött a mascarponet és a kéksajtot összeolvasztom. A diót enyhén megpirítom, késsel durvára aprítom és a sajtokhoz keverem.

A szőlős raguhoz a szőlőt félbevágom, kimagozom, meghámozom. Ez egyébként gyorsan megy, ha elég nagy szemű a szőlő és elég érett.

A vajat és a mézet kis láng fölött addig hevítem, amíg a vaj habzani nem kezd. Ezután megy hozzá a szőlő és a bor (lehet picit több bort is használni hozzá). Addig forralom, amíg a bor nagyobbik része az alkohollal együtt elpárolog.

Az összeállításnál megkenem a palacsintákat a sajtos krémmel, majd úgy hajtogatom, hogy az egyszemélyes sütőtálakban kényelmesen elférjenek, egymással kissé átfedésben.

Kivajazott sütőtálba teszek kettőt-kettőt, majd rászedem a szőlőt és meglocsolom a vajas, boros lével, lehetőleg úgy, hogy mindenhová jusson belőle a palacsintán.

220°C fok (gázsütő), 15 perc, vagy amíg enyhén meg nem pirulnak.

Ha dupla adagban készül, akkor szerintem húsmentes főfogásként is megállja a helyét. Simán.

P3040020

 

Címkék: , , , , ,

VKF! XXVIII.- Rozmaringos, szőlős, kecskesajtos lepénykék fenyőmaggal

2009. szeptember 26., szombat | hús nélkül, kelt tészta, reggeli | 4 hozzászólás

P3030043

Már nagyon régóta szemezek a szakácskönyveimben és a tastespottingon a szőlős focacciakkal (például ezzel és ezzel) és a kecskesajtos, rozmaringos, omlós tésztás tortákkal, galettekkel.

Trinity VKF! kiírása volt az apropó egy mindent-egybe változat elkészítésére.

(a szokatlanul rövid bevezető oka pedig Ponty Úr, aki jelenleg is “segít” a gépelésben…)

6 kicsi lepény (6 tartelett formában)

20 dkg liszt (1/3~7 dkg ebből kukorica, 2/3 rétes), 1 dl víz, 5 gr friss élesztő, 2 dkg olívaolaj, 1 csapott tk só

20 dkg nagy szemű szőlő

15 dkg friss típusú kecskesajt

2 ág rozmaring, olívaolaj, 6 ek fenyőmag

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, hozzáadom az olajat, sót, vizet, majd alaposan átgyúrom, kidolgozom. Keményebb, de jól dolgozható, rugalmas tésztának kell lennie. Cipóvá formázom, kis olajjal lekenem, majd nedves konyharuha alatt kelni hagyom a tésztát.

Ha duplájára nőtt, hozzáadom a rozmaring levélkék felét apróra vágva, átgyúrom és hat gombócra osztom. Lisztezett gyúródeszkán igen vékonyra kinyújtom, lehetőleg kör alakúra és akkorára, hogy a tartelett formát (a peremét is) kibélelhessem vele. Formára is lehet vágni, én is azt tettem.

Kiolajozott tartelett formákba fektetem a tészta lapokat.

A szőlőszemeket félbevágom, kimagozom, meghámozom és egyenletesen elosztom a lepénykék tetején.

Rámorzsolom a kecskesajtot, megszórom az apróra vágott maradék rozmaringgal, a fenyőmaggal, kevés olívaolajjal megcsepegtetem.

Mire ezzel végzek, a tészta már kissé meg is kelt, mehet az előmelegített sütőbe.

220°C fokon(gázsütőben) 18 perc, vagy amíg aranyszínű nem lesz a fenyőmag a tetején.

Óvatosan kiszedegetem a formákból (ez jelen esetben gond nélkül kivitelezhető volt) és rácson hűtöm ki.

Hidegen is, melegen is nagggyon finom, naggggyon meg voltam elégedve (a sok g-t Ponty Úr írta).

P3030025

Címkék: , , , ,

VKF! XXVIII.- Tokaji aszús, mazsolás zöldségkrémleves, kuszkuszos bárányhús gombócokkal (esetleg szőlővel)

2009. szeptember 26., szombat | juh-bárány-birka, leves | 2 hozzászólás

P3030012

Trinity a 28. VKF! témájának a szüretet, szőlőt és a bort választotta. Szabolcsi lány lévén a  szüret sajnos nem az én világom, legfeljebb, ha almáról van szó. De a bor meg a szőlő az igen kedves a számomra.

Szóval először azt gondoltam, milyen egyszerű, hiszen én úgyis  -kis túlzással- többet főzök borral, mint anélkül. Aztán meg rájöttem, hogy pont ezért nehéz. A bor ugyan kiváló kiegészítő, remek másodhegedűs az ételeimben, szép kerekké teszi a fogásokat, de nem ő a főszereplő, pedig most ez lenne a cél.

A borkrémlevesben, abban igen, de most még nincsen karácsony. És ennél a pontnál aztán jól el is akadtam.

Sokkal később (ma) pedig arra jutottam, hogy az a biztos, ha mindenből van benne egy kicsi. Szőlő is, bor is, mazsola is.

Meg bárány, mert szerintem az remekül illik ehhez a hármashoz. Szerintem szőlővel együtt volt igazán nagyszerű, de konzervatívabb családtagok kedvéért (nocsak, lenne nálunk ilyen?) a szőlő belőle el is hagyható…

2-4 adag (nekünk 2, de szigorúan előételként szerepeltetve 4)

A leveshez:

2 szálzeller, 1 nagyobb répa (15 dkg), 1 vöröshagyma (5 dkg), 2 gerezd fokhagyma, 2 marék  mazsola (5-7 dkg), 2 dl tokaji aszú (3 puttonyos), 10 dkg báránycsont (vagy több, de nekem csak ennyi volt), 1 liter nem túl erős csirkealaplé, 3 szál kakukkfű, 2 csipet sáfrány, 2 ek olívaolaj, só

A gombóchoz:

10 dkg sovány bárány színhús, 2 tojás, 2 dkg kuszkusz, 2 dkg hagyma, 1 gerezd fokhagyma, 1 ág kakukkfű, só, bors

Levesbetétként még:

2 marék nagy szemű szőlő (elhagyható)

A gombócot állítom össze először, mert annak pihennie kell. A bárány húsát ledarálom (vagy késsel apróra vágom) és kevés olívaolajon a nagyon apróra vágott hagymával megsütöm. Az utolsó egy percben mellé kerül az apróra vágott fokhagyma is. Ha ez kész, még egyszer ledarálom/megvágom, hogy biztosan egészen finom legyen a massza. Megy hozzá a kuszkusz és a tojások, a kakukkfű lecsipkedett levelei, némi só és bors.  Jó alaposan összekeverem (nagyon lágy masszának kell lennie) és félreteszem pihenni legalább egy órára (amíg a leves elkészül).

A leveshez az olívaolajon barnára pirítom a csontokat, ezt követően hozzáadom a nagyobb darabokra vágott hagymát, répát, zellert és az egészben hagyott fokhagymát is. Az egészet még pirítom néhány percig, hozzáadom a sáfrányt, majd felöntöm a borral. Azzal beforralom, és ha már alig maradt alatta folyadék, felöntöm az alaplével. Megy hozzá a jól megmosott mazsola és az egészben hagyott kakukkfű ág.

Körülbelül egy-másfél órán át főztem, fedő alatt, hogy a csont átadja az ízét a levesnek. Ezután kihalászom a csontot és a kakukkfű szárát, majd a levest botmixerrel pürésítem.

A főzési idő vége felé lobogó  sós vízben kifőzöm a gombócokat, melyeket két teáskanál segítségével formázok a bárányhúsos masszából.

A levest a gombócokkal és felezett, kimagozott, hámozott szőlőszemekkel tálalom.

Megjegyzés: A mazsola mennyisége lehet több is, ha valaki szereti az édeskésebb ízeket, de lehet kevesebb is, ha valaki szereti a konzervatívabb családtagokat.

P3030006

Címkék: , , , , ,

Édesköményes paradicsomleves

2009. szeptember 24., csütörtök | leves | 2 hozzászólás

P3010047

Végre egy recept Anthony Bourdain Francia bisztrókonyhájából.

Szerintem zseniális.

Mivel nem változtattam rajta semmit, ezért egyszerűen csak bemásolom.

6 személyre

4 ek extra szűz olívaolaj

2 édesköménygumó, vékonyra szeletelve

1 kis fej hagyma, apróra vágva

1 kisebb burgonya, fél centis kockákra vágva

1 doboz (450gr) hámozott konzerv paradicsom

1,35 l világos csirkealaplé vagy tyúkhúsleves (nálam csirkealaplé)

só, frissen őrölt fekete bors

2 gerezd fokhagyma (opcionális)

A fazékban közepes lángon hevítsd fel az olajat, majd tedd bele a köményt, a hagymát, a burgonyát (és az egészben hagyott fokhagyma gerezdet). Vedd lejjebb a lángot és 10 percig párold a zöldségeket, ügyelve arra, hogy ne barnuljanak meg. Keverd hozzá a konzervparadicsomot és párold 10 percig. Öntsd bele a csirkealaplét, forrald össze, majd vedd le a lángot és hagyd főni egy órán keresztül.

Vedd le a fazekat a tűzhelyről és hagyd a levest hűlni néhány percig. Öntsd át a turmixgépbe és kisebb adagokban mixeld sima pürévé. ( én botmixert használtam és így is működött)

Öntsd vissza a fazékba a pürét, forrald fel, majd vedd kicsire a lángot és ízlés szerint sózd, borsozd.

Tálaláshoz paradicsom karikákat és  néhány csepp bazsalikom vagy petrezselyem olajat javasol. Én az édesköményről levágott és finomra aprított ánizskaporral szórtam meg.

Szerintem jó lett volna még bele a végén egy kis darabka vaj. Majd legközelebb.

És ez nem hat adag, maximum négy, de mi ketten megettük.

Ami pedig mellé került és egyszerűen szenzációsan illett hozzá, az a frissen kisült zsályás, sütőtökös kenyér volt. A leves önmagában is mennyei, de a kenyérrel együtt… tökéletes.

Címkék: , ,

Sütőtökös, zsályás kenyér és sonkával, sültpaprikával, kecskesajttal töltött kiflik

2009. szeptember 24., csütörtök | kelt tészta, reggeli | 21 hozzászólás

P3010028

Jó, tudom. De előbb-utóbb elfogynak a sütőtökből készíthető ételek. Vagy Férj türelme. (bár ahogy láttam most falatozni a kifliből, ezt azért most nem hinném)

De lehet úgy is tekinteni rá, mintha ez is a színes kenyér-project része lenne (mint ahogy az is). Persze a (narancs)sárga kenyér nem annyira meghökkentő, mint például a kék. (tényleg. Van arra valakinek ötlete?) De azért ez is egy szín.

Ja igen. És nem utolsó sorban, finom. Elképesztően finom. Nem is gondoltuk volna. A sütőtök és zsálya íze egyáltalán nem dominál benne, a narancsot (igen, narancsot) meg nem is érezni, az csak a savassága és a cukortartalma miatt kellett bele. Végül az egész összeállt valami légiesen könnyű, ropogós kenyérré -ami tökéletes kiegészítője lett a köményes paradicsomlevesnek. Pedig ez nem volt így eltervezve. És mégis. Mintha ahhoz lett volna kitalálva. (igen, igen, megint túl sokat ömlengek, de ezek megint túl finomra sikeredtek, szóval túlbuzog bennem a lelkesedés)

A kifli meg remekül szállítható, instant szendvics. És most nem fogom ismét leírni, amit fent említettem, csak azt, hogy ez is elképesztően finom. Talán még egy fokkal finomabb…

1 kis cipó és 4 kifli VAGY 1 nagy cipó VAGY 8 kifli

400 gr rétesliszt,

100 gr sütőtök (tisztítva mérve), 150 ml víz+ narancslé (ez nálam 1 narancs leve=50 ml+ 100 ml víz), 40 gr olívaolaj,

10 gr élesztő, 1 tk só, 1 ek szárított zsálya (vagy 4-5 levél friss, ha van. Nekem most nincs)

A 4 kiflihez:

2 szelet prosciutto crudo (vagy más, hasonló jellegű sonka), 3 dkg friss típusú kecskesajt (de helyette lehet akár feta is), 1/2 db színes lecsópaprika vagy olajban eltett sültpaprika (nekem most ez nem volt itthon, így kénytelen voltam én megsütni a lecsópaprikát. Zöldséghámozóval héjat lehántani, felcsíkozni és kevés olívaolajban lassan megsütni, amíg puha nem lesz, aztán sózni,  pici citromlével megcsepegtetni)

A cipó

P3010011

A tököt felkockázom és a narancs levével meg a vízzel botmixerrel/turmixgépben pürésítem. A liszttel elmorzsolom az élesztőt, hozzáöntöm a sütőtök pürét és hozzáadom az olajat, sót, finomra morzsolt (mozsárban)  zsályát. Alaposan kidolgozom, amíg a tészta el nem válik a kezemtől. Közepesen kemény, rugalmas tészta a végeredmény. Cipóvá formázom, olajjal lekenem, nedves konyharuhával letakarom és félreteszem kelni.

Ha a duplájára kelt, átgyúrom és két részre osztom.

Az első gombócot cipóvá formázom, kereszt alakban bemetszem jó mélyen a tetejét, nagyobb darab sütőpapírra teszem és addig hagyom kelni, amíg a duplájára  nem nő.

Fedeles sütőtállal együtt előmelegítem a sütőt 280°C fokra. A kenyeret sütőpapírral együtt sütőtálba emelem és fedő alatt sütöm 15 percig 260°C fokon, majd fedél nélkül 220°C fokon még 20 percig.

Rácsra emelve hűtöm ki.

P3010097

A kiflik

P3010156

A kiflikhez a másik gombócot átgyúrom, lisztezett gyúródeszkán kinyújtom 2-3 mm vastagra és téglalap alakúra. A tésztából négy háromszöget vágok ki (a szélesebbik oldalra merőleges vágással megfelezem a lapot, majd az így kapott négyszögeket átlósan kettévágom).

A háromszög alapjához közelebb  fektetem le a sonkát, egy vékony csík kecskesajtot és egy-két csík sültpaprikát. Innen indulva feltekerem, ívesen meghajlítom a kifliket és sütőpapírra fektetem.

P3010015

Ha legalább a másfélszeresére nőttek, sütőpapírral együtt a sütővel előmelegített, vastag aljú tepsibe (jelen esetben fedeles sütőtál) emelem. Ez némi ügyességet igényel, de azért megoldható. Vízzel lespriccelem a tetejüket és 260°C fokon 10 percig fedéllel, majd 220°C fokon további 15 percig fedél nélkül sütöm vagy amíg meg nem pirul a teteje.

P3010136

Címkék: , , , , ,

Céklás röszti kecskesajttal

2009. szeptember 23., szerda | hús nélkül, köret, zöldség | 13 hozzászólás

P2290046

Az érdem ezúttal sem az enyém, a receptet itt találtam. Ha valamit azzal reklámoznak, hogy ez az egyetlen mód a cékla ellen lázadozó házastárs jobb belátásra bírására, az nálam meg van véve. És valóban.

Kecskesajttal, tejföllel és snidlinggel is nagyon finom, önálló fogás, de köretnek is kiváló. Sőt. Ponty Úr adagja mellé került némi egészben sült alma és fokhagymás bárány is, hát az úgy együtt valami elképesztő finom volt! Azt mindenképpen el fogom készíteni felnőtt adagokban is és azt gondolom, az is meg fog érni majd egy külön posztot!

2 adag

25 dkg cékla, 20 dkg krumpli, 5 dkg simaliszt, 2 ek olívaolaj, só, bors, 4 ág kakukkfű

friss kecskesajt, tejföl, snidling ízlés szerint

A céklát és a krumplit megmosom, alufóliába csomagolom és egészben, héjában megsütöm. 180°C fokon 1-1,5 óra, a zöldségek méretétől függően. Lehet héjában főzni is, de nekem ez így egyszerűbb Pont megvan a zöldség amíg sül egy süti vagy egy kenyér.

Ha kihűlt, a krumplit és a céklát is meghámozom és durvára reszelem. Összekeverem a liszttel, olajjal, kakukkfű letépkedett levélkéivel, sózom, borsozom és fél órát pihenni hagyom.

Zöld diónyi gombócokat formázok a masszából, ellapítom és teflon serpenyőben zsiradék nélkül, kis lángon mindkét oldalát megsütöm. Kis lángon, hogy ne kapjon oda amíg szépen lassan átsül.

Tányérra szedegetem és kecskesajtot morzsolok rá. A felaprított snidling mehet a rösztikre, de a tejfölbe is lehet keverni.

Isteni.

De ha ez nem lenne elég, nemsokára jön a sült almás-báránysültes változata is!

Címkék: , , ,

Alma-cékla saláta kétszer: zöldsalátával, füstölt pisztránggal és kecskesajttal, dióval

2009. szeptember 23., szerda | előétel, hal, hús nélkül, saláta | 4 hozzászólás

Hiába gyűjtögetem én Beatbull remek pisztrángos és szaiblingos receptjeit, ha egyszer a halat egyikhez sem tudom beszerezni. A ciderről nem is beszélve.

Utolsó reménységként azonban eddig ott volt a hétvégi szilvásváradi kirándulás. Persze botor elgondolás volt részemről hogy pont a hétvégén, Férjjel és az újdonsült keresztszülőkkel, na meg a karonülő kisdeddel (úgy értem Ponty Úr tényleg végig a karomon ült, mert a babakocsit nem annyira szereti), a “nyaralásunk” alatt én friss pisztrángra fogok vadászni egy festői szépségű és éttermekkel remekül ellátott helyen. Így hát maradtam a friss pisztráng helyben történő fogyasztásánál, elvitelre pedig beértem némi füstölt áruval.

Szerencsére füstölt pisztrángos recept is akad a kísérleti konyhán. Bár a céklakaviár elkészítésétől megfelelő alapanyagok és célszerszámok hiányában eltekintettem.

A második változat pedig az én ebédem volt, mivel a céklás-almás keveréket előre, már délelőtt elkészítettem a vacsorához. Ebből loptam kicsit magamnak és egészítettem ki néhány esszenciális hozzávalóval, úgymint kecskesajt.

Nekem mindkét változat nagyon ízlett, Férj meg odáig volt a füstölt pisztrángos salátától (igen. És azt mondta, hogy milyen kellemes húsvéti étel és legközelebb készíthetném sonkával… De az elmés kis megjegyzése ellenére tényleg nagyon ízlett neki.)

 Először a pisztrángos.

  • 4 adag
  • 2 kicsi füstölt pisztráng (45 dkg) vagy 4 füstölt pisztráng filé (25 dkg)
  • 4 marék tetszőleges zöldsaláta ( fodros, fejes, madárbegy, rukkola, esetleg vegyesen) vagy egy fejes saláta
  • 4 kis cékla (40 dkg)
  • 4 kis zöldalma (40 dkg)
  • 2 dl tejföl
  • 1 csapott tk nádcukor
  • 1/2 citrom leve
  • 1 ek frissen reszelt torma
  • 2 ek dióolaj vagy olívaolaj

A céklákat megmostam, szorosan alufóliába csomagoltam majd sütőben 180°C fokon 30-40 perc alatt megsütöttem. A sütési idő persze függ a céklák méretétől.

Miután kihűltek, a héjukat lehúztam, a húsukat pedig vékony csíkokra vágtam. Az almát meghámoztam és szintén vékonyra csíkoztam, majd a szeletelés után rögtön megcsepegtettem a citromlével.

A tejfölt, olajat, tormát, cukrot összekevertem, sóztam, majd összeforgattam a felszeletelt almával és céklával.

Tálalásnál alulra kerül egy adag saláta, rá egy réteg céklás alma, arra a hal, adagonként egy filé.

És akkor a diós.

  • 2 adag
  • 2-2 zöldalma és cékla (40-40 dkg),
  • 15 dkg friss jellegű kecskesajt,
  • 2 kisebb fej lilahagyma (5 dkg),
  • 2 marék dió,
  • 2 ek hidegen sajtolt dióolaj,
  • 1,5 dl tejföl,
  • 1 tk nádcukor,
  • 1/4 citrom leve, só

A céklás-almás keverék elkészítése igen hasonló a fent leírtakhoz.

Került még hozzá száraz serpenyőben megpirított dió, melynek a héját ledörzsöltem és a húsát apróra darabokra tördeltem. Lilahagyma, hajszálvékonyra vágva. Kecskesajt, szétmorzsolva. Az egészet összeforgattam az almás keverékkel és igen gyorsan megettem. Finom volt.

Címkék: , , , ,