Csodálatos színkavalkád: piros és zöld kenyér

2009. augusztus 25, kedd | kelt tészta | Szerző: Herczeg Gabriella

p1310040

Nem, ezúttal nem zöld tea és nem is cékla van benne! Az ízesítése sokkal konzervatívabb: paradicsom és bazsalikom. Ellenben a színe!

Tegnap láttam Beatbullnál a paradicsomos bucikat, és mivel Ponty Úr napirendjét felrúgva délutáni szundikálásra vetemedett, kihasználtam a hirtelen támadt szabadidőmet. Azért hogy ne legyen olyan egyszerű, a piros változat mellé készítettem egy zöldet is, amit bazsalikommal színeztem és a zöld színhatást kukoricaliszttel élénkítettem. Igen, lehet, hogy ez nem csak a színekről kellene, hogy szóljon, de engem most ez hozott lázba, de nagyon.

A paradicsomos recepttől annyiban tértem el, hogy nekem csak olajban eltett aszalt példányok voltak itthon, így azokat használtam jól lecsöpögtetve, az olajat alaposan kinyomkodva belőlük és a szaftosabb gyümölcshúsra tekintettel a paradicsompürét elhagytam. Én az eredménnyel teljesen meg voltam elégedve. A paradicsom íze érződik ugyan, de nem annyira domináns, a tészta pedig csodálatos piros színű lett!

A bazsalikomoshoz friss levélkékből készített olajat használtam. Szerintem ebből érdemes nagyobb mennyiséget gyártani, mert 30 gr olajjal dolgozni kicsit macerás… A fűszeres olajat pedig kiválóan lehet használni szerintem salátákhoz, szószokhoz is.

A paradicsomos-piros

p1310002250 gr rétesliszt, 150 ml víz, 50 gr aszalt paradicsom (alapos lecsöpögtetés, kinyomkodás után mérve), 2 tk cukor, 2 ek olaj a paradicsoméból,  1 púpos tk só, 1-2 gr friss élesztő

A paradicsomokat a vízzel leturmixolom. Alaposan. Az élesztőt a liszttel elmorzsolom, elkeverem a többi hozzávalóval, a kevéssé bizalomgerjesztő paradicsomos masszát is beleszámítva. Jól kidagasztom a tésztát, addig  amíg el nem válik a kezemtől a massza. Nedves konyharuhával letakarom a kelesztéshez használt tálat, és félreteszem pihenni, amíg a duplájára nem kell. Én azért használtam ilyen kevés élesztőt, mert a pihentetés időtartama alatt elutaztunk Debrecenbe egy gyors látogatásra a keresztszülőkhöz. Ha kevesebb ideig szeretnénk keleszteni, használjunk 5 gr élesztőt.

Nyolc órával, 100 kilométerrel és két Manuel kávéval később átgyúrtam a tésztát, hosszúkás veknit formáltam belőle. Egy nagyobb darab sütőpapírra tettem, és éles késsel jó mélyen haránt irányú metszéseket ejtettem rajta több helyen. Miután legalább a duplájára kelt, 260°C fokra (a sütőtállal együtt) előmelegített sütőben fedeles sütőtálba emeltem a sütőpapír segítségével, fedél alatt sütöttem 15 percig, majd 25 percig 220°C fokra mérsékelve a hőmérsékletet, fedél nélkül.

Rácsra emelve hűtöttem ki.

A bazsalikomos-zöld:

p1310011

A képhez annyit tennék hozzá, hogy így jár az, aki nem várja meg rendesen a második kelesztést…

125 gr rétesliszt, 125 gr kukoricaliszt, 150 ml víz, 2 tk cukor, 1 tk fehérborecet, 1 púpos tk só, 10 nagy bazsalikomlevél, 30 gr olívaolaj, 2-3 gr friss élesztő

A következőképpen készítettem: az olívaolajat a bazsalikomlevelekkel együtt turmixgépben pürésítettem. Volna. Miután az igen csekély mennyiségű olaj teljesen feltapadt a kancsó falára, szitkozódtam keveset. Ezután bőszen kapargattam az olajos leveleket vissza a kancsó aljára, és megfogadtam, hogy legközelebb legalább háromszoros mennyiséget készítek belőle, vagy mozsárban vitelezem ki ezt a fázist. Végül a teljes kétségbeesés határán barbár megoldáshoz folyamodtam, a megközelítőleg pürésnek mondható, de a kancsóból kinyerhetetlen masszára öntöttem a vizet, így turmixoltam még egy keveset, majd a bizarr zöld, habos masszát átszűrtem és a szűrőben maradó zöld pépet is alaposan kipasszíroztam.

Így kellett volna készíteni: a leveleket mozsárban, vagy kis késes aprítóban pépesíteni az olajjal, majd finom szitán/szűrőn áttörni, és az élénkzöld olajat felhasználni.

A vizes  zöld képződményhez adtam a többi hozzávalót, úgy, hogy azért az élesztőt előtte még kissé elmorzsoltam némi liszttel. A tésztát alaposan kidolgoztam, és innen hasonlóan jártam el, mint a piros változatnál.

Mindkét kenyér legalább annyira finom lett, mint amilyen látványos!

Remekül vizsgáztak mind a kacsamájkrémmel (ami most mazsolával készült) és a fetakrémmel együtt is!

Címkék: , , ,

8 hozzászólás a bejegyzéshez: Csodálatos színkavalkád: piros és zöld kenyér

Kata
2009. augusztus 25., kedd

Hűűű, de ügyes vagy!!! Ha véletlenül lesz egy kis időm, én is meg akarom csinálni.

trinity
2009. augusztus 25., kedd

A színek fontosak, szerintem…..Egyáltalán nem mindegy! Én pl. sokkal szívesebben veszek színes tésztákat. Most pl. olyan gyönyörű 5 színűek vannak az Aldiban, hogy eszméletlen…
Visszatérve: csodaszépek lettek a kenyereid!

killervidra
2009. augusztus 25., kedd

Köszi, Kata! Érdemes! Szép is, finom is!
Trinity! Először is köszi! Másodszor meg: milyen az a tészta? Mármint ízre? Én ma nézegettem, nagyon szép, de nem mertem megvenni, mert a tavalyi Aldis akciós olaszt a kutyáknak főztem meg végül…

Reni
2009. augusztus 26., szerda

Jól néznek ki a kenyereid!
Nem a kukoricaliszt miatt törékenyebb?

Beatbull
2009. augusztus 26., szerda

Nagyon szépen néz ki a piros és a zöld kenyér is! Ez az ötlet, hogy a vízzel turmixoljam le a szárított paradicsomot, eszembe sem jutott, pedig milyen kézenfekvő és egyszerűbb, mint a kemény aszalt paradicsomokat önmagukban porítani. Köszi a tippet! ;)

lúdanyó
2009. augusztus 26., szerda

Süssél még más szinűeket is! Nagyon tetszenek a kenyereid :)

killervidra
2009. augusztus 26., szerda

Köszi, Reni!
De igen, a kukoricaliszt miatt sokkal törékenyebbek, de azért ennyire nem szokott szétrepedni… Az első kenyérnél most ugyanis csak kb 15 percet vártam a második kelesztéssel. Slendriánságból, persze. Erre azért legközelebb ügyelek.

killervidra
2009. augusztus 26., szerda

Lúdanyó, köszönöm!
Nekem nagyon ízlett mindkét produktum, a színük pedig igazán szórakoztató, úgyhogy lesz még egy pár kísérlet! :)
Beatbull, köszönöm! A receptet is, meg a dicséretet is! ;) Nekem ez így nagyon bejön, de azért várom a fejleményeket a paradicsomos bucik ügyében! :)

Szólj hozzá

(Spamcheck Enabled)