2009. augusztus-i archívum

Majdnem crema catalana karamellizált zsidócseresznyével

2009. augusztus 30., vasárnap | desszert | 6 hozzászólás

p2050074

Bizonyos körülmények között remek fogyasztó válik belőlem. Így történ ez ma is, amikor elindultam a kutyáknak és macskáknak némi eleséget beszerezni. (igen, szegények el vannak hanyagolva… Mostanában már nem főzök neki annyit, mint régen. Ők bizony gyakran csak konzervet esznek.)

ALDIba mentem, megint reklám, de hátha van más is rajtam kívül, aki annyira bolond innovatív és kísérletező kedvű, hogy mindenféle növényt hazahurcol még akkor is, ha azt sem tudja mi az és mire való. Én bizony vettem zsidócseresznyét, leánykori nevén physalist (csak mert az ALDIban is ez van kiírva), mert tetszeni mindig tetszett, bár el nem tudtam képzelni róla, hogy ehető egyáltalán.

Hazahoztam. Kisded rövid, tíz perces délutáni szunyókán, mi meg rohantunk a számítógép elé. Férj azonnal kiszúrta, hogy ez mérgező. Nehéz volt meggyőzni, hogy a gyümölcs részlegen csak nem a mérgező változatot árulják. Igazából nem is sikerült, így a nyers felhasználása szóba sem jöhetett. (az, aki szintén ilyen aggodalmas típus, nézze meg Gabah részletes leírását a gyümölcsről!)

Miután ezen a körön túlestünk, jött a következő kérdés: mi legyen belőle? Gabah receptje szerint a vaníliás krém illik hozzá. Nem is keresgéltem tovább. Mivel a crema catalana amúgy is  tervbe volt véve, ezért azt készítettem, mintegy biztos pontként, ha esetleg a gyümölcs mégsem lenne finom. (nyersen kicsit keserű volt) Mivel nekem nincs karamellizáló pisztolyom, ezért a tetejére karamellizált  zsidócseresznyéből készült egy ragu ( az ennél sokkal látványosabb konyhai pirotechnikai barkácsmunkát megelőzendő). Ismét két legyet egy csapásra.

Na, ez finom lett! A zsidócseresznye nagyon finom! Karamellizálva meg főleg!

A crema catalana is nagyon finom, de hát ez meg nem újdonság…

4 adag

2 dl zsíros tej, 2 dl tejszín, 5 tojás sárgája, 1 púpos tk étkezési keményítő, 1 narancs reszelt héja, 1 fél rúd fahéj, 1 ek házi vaníliás cukor (~ 1 tasak Bourbon vaníliás cukor), 4 ek cukor

200 gr zsidócseresznye, 60 gr cukor, 2 narancs leve

A gyümölcsöket kiszedegetjük a héjból, mossuk, felezzük.

A 60 gr cukorból karamellt készítünk és rádobjuk a felezett gyümölcsöket. Kicsit rázogatva sütjük, majd felöntjük a narancs levével. Innentől addig főzzük, amíg a karamell feloldódik és a leve elforr.

A tojások sárgájából a tejjel, tejszínnel, keményítővel, fahéjjal, vaníliával, narancshéjjal kis láng fölött, habverővel állandóan verve-kevergetve sűrű krémet főzünk. Óvatosan, nem rántotta! Ha már nem ég alatta a láng, akkor is kell még kevergetni, mert még utána is fő! Ha kész, megy hozzá a cukor, a fahéjat meg ki lehet halászni és eldobni.

Szétosztjuk tálkákba, megy a hűtőbe és tálalás előtt kerül a tetejére a cseresznyés-karamellás ragu.

Megjegyzés:  A hagyományos crema catalana receptje

500 ml tej, 4 tojás sárgája, 1 púpos ek (20 gr) kukoricakeményítő, 1 rúd fahéj, 1 kisebb citrom vagy narancs reszelt héja, 4 ek cukor (ízlés szerint)

4 ek cukor a tetejére

A krémet hasonlóképpen készítjük el, mint fent. Tűzálló tálkákba öntjük, hűtőbe tesszük. Tálalásnál a krémnek hidegnek, a karamellnek a tetején forrónak kell lennie.

Közvetlenül tálalás előtt 1-1 ek cukorral egyenletesen megszórjuk a krémek tetejét, majd cukrász fáklyával karamellizáljuk azt.

Fáklya nélkül nehéz. Próbáltam gázgrill alatt, elég siralmas lett az eredmény: a krém is megégett, az egész felforrósodott és lehetetlen volt utána elmosogatni.

Címkék: , , ,

Hideg citromos szűzpecsenye meleg lencsesalátával

2009. augusztus 30., vasárnap | köret, saláta, sertés | 2 hozzászólás

p2050043

Miután a piknik elnapolódott, felváltva gardíroztuk a fiatalurat. Aki éppen nem volt szolgálatban, az a szabaddá váló idejét fakultatív programra használhatta. Én főztem. (meg el kellett mennem bevásárolni. Lásd következő poszt)

Csodálatos módon ki tudja simítani az idegrendszerem a konyhai munka, még akkor is, ha egyszülött fiam olyan hangokat hallat, mint amikor egy delfint nyúznak, miközben egyetlen fogát hites uram arcába mélyeszti… Nem vagyunk szívtelenek, sajnáljuk mi nagyon a picurit, de mostanra ő már alszik, én meg itt ülök álmatlanul a gép előtt tompa, zümmögő, szűnni nem akaró fejfájással.

Tehát kirándulás ugrott, lett helyette hideg-meleg vacsora.

A húst el lehet egy nappal korábban is készíteni, bár én pont azért szeretem így sütni, mert ez nem igényel előzetes tervezést. Azért is szeretem még így készíteni, mert  bőségesen használhatok hozzá friss fűszereket, de azok a sütés során mégsem égnek meg és nem is lesz annyira elnyomva a hús íze, mint egy száraz pác esetén.

A saláta meg meleg, mert azokat szeretem a legjobban és a hús pácleve is remekül elfér így benne. Csak hogy semmi ne vesszen kárba.

2 adag

1 kisebb szűzpecsenye (30 dkg) lehártyázva, zsírtól, inaktól letisztítva

1 citrom leve és reszelt héja, 4-5 nagyobb ág oregánó, olívaolaj, só, bors, 2 gerezd fokhagyma

25 dkg lencse, 1 kis lilahagyma (4 dkg)

A páchoz a citrom héját lereszelem, a levét kifacsarom. Megy hozzá a finomra metélt oregánó levél is, továbbá a kés pengéjével meglapított fokhagymagerezdek és 2-3 evőkanálnyi olívaolaj.

A húst sóval és borssal, meg egy evőkanálnyi olívaolajjal bedörzsölöm. Serpenyőben nagy lángon minden oldalára kérget sütök, majd a lehető legkisebb lángon sütöm tovább. Egy ekkora hús nekem kb 20 perc alatt sült át. Időnként fordítottam rajta egyet és ellenőriztem az állagát. Ha kiszáradt gumicukorhoz hasonló, kissé keményebb, de még picit rugalmas, akkor jó. Ha hústűt/villát szúrunk bele, színtelen lének kell előbugyognia (piros, rózsaszínes esetén még sütni kell).

Ha megsült a hús, még forrón a páclébe teszem, megforgatom benne, amíg mindenhol egyenletesen bevonja a lé. Hűlés közben is még locsolgatom időnként, néha megforgatom.Ha előző nap készül, a páclével együtt mehet a hűtőbe.

A lencsét puhára főzöm, leszűröm és még forrón meglocsolom a hús alatt maradt fűszeres lével. Hozzákeverem a félfőre, majd hajszálvékony szeletekre vágott lilahagymát is. A hideg sült mellé tálalom.

Férj szerint olyan volt, mintha Olaszországban ült volna a kedvenc vendéglőjében…

Címkék: , , ,

Mozzarellás, paradicsomos tésztasaláta

2009. augusztus 30., vasárnap | hús nélkül, tészta | 2 hozzászólás

p2050003

Ma mentünk volna kirándulni… Férj ugyanis megkezdte rendes nyári szabadságát, teljes egy hétig itthon lesz és közben csak egyszer ügyel.

Egészen délig ez volt a terv, szóval gyorsan összeeszkábáltam megint egy tésztasalátát negyedóra alatt. Gyorsan kész, jól szállítható, hidegen is finom. Ideális egy piknikre. Azaz csak lett volna…

Ponty Úr ugyanis ma elkezdte kinöveszteni a második fogát (azért ezt sem kapkodja el). Szegénykém ilyenkor nem sír, csak hiperaktívvá válik. Gyakorlatilag egy percre sem áll meg a keze-lába, folyamatosan delfineket megszégyenítő hangokat hallat és hatalmasra tágult pupillákkal, szemrehányóan mered ránk, ha megpróbáljuk letenni, akár egy percre is.

Így hát nem tettük le. Ölben tombolt egész nap. Valamiféle fura ideológia mentén haladva így elhalasztottuk a kirándulást. (ez hiba volt, holnap korrigáljuk. Ugyanis ha eltereljük a figyelmét mindenféle romos várakkal meg fákkal, akkor kevésbé éli meg a fájdalmát)

Nem baj, holnap is lesz nap. Meg talán akkorra már Ponty Úrnak is két foga lesz…

4 adag

500 gr penne (vagy más rövid csövű olasz tészta), 500 gr lucullus paradicsom, 300 gr mozzarella, 30 gr kapribogyó, 30 gr fenyőmag, 1 pici fej lilahagyma (40 gr), 2 gerezd fokhagyma, 3-4 nagyobbacska ág oregánó, olívaolaj, fehérborecet

Rém egyszerű. A tésztát meg kell főzni. Picit rövidebb ideig, mint a zacskón szerepel, mert a saláta levét még úgyis magába szívja és puhulni fog.

Amíg a tészta fő, elkészítem az öntetet. A hagymát félfőre, majd hajszálvékony szeletekre vágom, a fokhagymát a kés pengéjével meglapítom, az oregánó leveleit lecsipkedem és vékonyra metélem. Ezeket egy mélyebb tálba teszem, meglocsolom olívaolajjal és erre szedem a még forró tésztát. Így a hőtől kicsit megpárolódik a hagyma, fokhagyma és nem lesz olyan erős az íze.

A paradicsomot most meghámoztam, de csak azért, mert annyira érett volt, hogy mindenféle előzetes macera, forrázás nélkül szinte egyben le tudtam húzni a héját. A magját nagyjából kiszedegettem, majd a húsát centis-fél centis kockákra vágtam. Ment a tésztához ez is.

A kapribogyót leöblítettem, lecsepegtettem, durvára daraboltam (mert nagyobb szemű volt). A fenyőmagot száraz serpenyőben megpirítottam. A mozzarellát fél centis kockákra vágtam. Ezeket is a tésztához kevertem.

Került még rá bőven olívaolaj és egy kevés  fehérborecet is.

Mivel Férj szerint ez kivételesen jól sikerült, ezért gyorsan le is írtam.

Elkészítés: 20 perc

Költségek: tészta:350 Ft, sajt: 450 Ft, paradicsom: 60 Ft, fenyőmag: 250 Ft, hagyma, fokhagyma, oregánó~ 100 Ft, olívaolaj, ecet~ 200 Ft

összesen 1410 Ft

Címkék: , , , ,

Lecsó

2009. augusztus 29., szombat | zöldség | 6 hozzászólás


P1016110


Lecsót főzni mindenki tud, ez igaz, de ezen blog célja mégis elsősorban a saját receptjeim összegyűjtése, szóval jöjjön a lecsó. A hagyományos receptet kissé meggyötörve, meglehetősen sok paradicsommal készítem (igazából a paprika-paradicsom arányait tekintve nálam pont fordítva kerül bele), de Férj csak így szereti és ez a változat az én ízlésemnek is kedvesebb.

Viszont most leírom a hagyományos receptet is, mert kissé kezd elegem lenni abból, hogy lépten-nyomon pocskondiázzák a hagyományos magyar konyhát, főleg olyanok, akik azt sem tudják, mi fán terem. Már attól is lever a víz, ha valaki öntudatosan kijelenti, hogy a bécsi szelet, a brassói vagy a frankfurti leves az igazi magyarosch, de ha nem ez, akkor a pörkölt-gulyás-töltött káposzta (amit persze illik mélységesen megvetni) és semmi más. A fűszerpaprika használata mintha manapság egyenesen bűn lenne, ellenben a gagyi curry por… Az egy dolog, hogy már a XIX. századi polgári konyhát sem illik a kizárólagos hagyományos magyar konyhaként aposztrofálni szerintem, de hogy az átkos alatt elterjedt össznemzeti igénytelenséget miért kell idekeverni, azt nem tudom. Szerintem arról nem a pörkölt intézménye tehet. Mellesleg megjegyzem, a nagyszüleim, szüleim akkor is finoman, változatosan főztek, nem úszott minden a zsírban, de amibe kellett, igenis belekerült a paprika (másba meg nem) és a legfinomabb (szabolcsi) töltött káposztát meg pörköltöt Apu főzi. (nyilván ez egy szubjektív vélemény. Bár aki evett belőle, az még mindig megerősítette… Ettől eltérő véleményt azért természetesen elfogadok)

Azt sem gondolom, hogy a paprika mellőzése és vad gyűlölete elégséges a korszerű konyhához. Inkább a vegetán, húsleveskockán, MINDENFÉLE kockán, gyorséttermeken és egyéb glutamáttal agyonnyomott vackokon kellene elgondolkozni. Pusztán a paprika elhagyásával ugyanis még nem fog minőségi étel képződni. Továbbá szép dolog más nemzetek konyhájából szemezgetni, én is gyakran ezt teszem, de közben nem kellene megfeledkezni a saját hagyományainkról.

A főzés kicsit több annál, hogy egybedobálom az alapanyagokat. Sok esetben a magyar  konyha felett annyira biztos ítélet hozók az alapvető főzéstechnikai ismeretekkel  sincsenek tisztában (amelyek ismerete pedig például pont a jó pörkölt elkészítéséhez elengedhetetlen). (akinek nem inge, ne vegye magára) Milyen meglepő, hogy mégis inkább (külföldi) magazinok 5 perces tortareceptjeivel és kamukínai különlegességeivel pallérozzák magukat, ahelyett, hogy megtanulnának tisztességesen főzni. (ismét akinek nem inge…)

Miért nem lehet elfogadni, hogy mindennek megvan a maga helye, hogy sokfélék vagyunk és az ízlésünk is sokféle? Miért nem az igénytelenség ellen (nemcsak a főzésben) küzdenek ennyire lelkesen kis hazánk fiai, miért mindig csak egymás torkának esünk? Ez valami olyan dolog, amit én sosem fogok megérteni.

Ennyi sok mellébeszélés után jöjjön a recept!

Elsőként a hagyományos (így főzöm másoknak) változat:

  • 4 adag
  • 25 dkg füstölt, húsos szalonna (erdélyi),
  • 40 dkg vöröshagyma,
  • 1,2 kg paprika (színes, lehetőleg édes és félcsípős vegyesen),
  • 50 dkg édes húsú, lédús paradicsom,
  • 1 csapott ek fűszerpaprika
  • opcionális: 1 gerezd fokhagyma

A szalonnát apró kockákra vágom, kiolvasztom a zsírt belőle ( és ha csak magunknak készül, pörcösre sütöm). Ha túl soknak találnánk a zsírt, itt ki lehet kanalazni belőle. Én nem szoktam. Bár amúgy a zsírszegény ételeket preferálom, ezt így szeretem.

A zsíron a félfőre vágott, hajszálvékonyra szeletelt hagymát üvegesre sütöm. Megy hozzá a félbevágott, 2 mm szeletekre metélt paprika, és addig sütöm időnként megkeverve amíg a paprika összeesik. Megszórom a fűszerpaprikával (és hozzáadom a finomra aprított fokhagymát. Ez ugye elvileg nem kell bele, de én ezzel szeretem) . Hozzáadom a gerezdekre vágott paradicsomot is. Addig főzöm, fedő alatt, amíg a zöldségek kellőképpen megpuhulnak. Ha túl sok lenne a leve, fedő nélkül be lehet forralni.

Friss fehér kenyér jár mellé.

Címkék: ,

Krumplis, hagymás fehér kenyér

2009. augusztus 29., szombat | kelt tészta | 2 hozzászólás

p2040053

Nem túl gyakran sütök fehér kenyeret, nem(csak) azért, mert olyan nagyon egészségtudatosan táplálkozunk, hanem mert nem szeretem. Ízlés kérdése megint, de nekem a teljes kiőrlésű liszt íze tetszik, a simaliszté meg nem. De vannak ételek, amihez el sem tudok képzelni mást, mint fehér kenyeret. A lecsó pont ilyen. Hogy kevésbé legyen száraz, fojtós a tésztája, került bele burgonya is, meg egy kis hagyma, az íze kedvéért.

1 közepes cipó

300 gr rétesliszt, 1 kis krumpli (75 gr), 160 ml a krumpli főzővizéből, 1 pici vöröshagyma (40 gr), 30 gr olívaolaj (vagy kacsazsír), 1 ek fehérborecet, 5 gr friss élesztő, 1 púpos tk só, 1 tk cukor

(Zsír-olaj kérdés: Férj miatt olívaolaj. De érdemes tenni egy próbát a kacsazsírral! Még finomabb lesz tőle!)

A krumplit hámozom, kis kockákra vágom, és felteszem főni annyi vízben, ami ellepi. Nagyjából ez annyi vizet jelent, amit majd fel fogunk használni a tésztához is. Ha megfőtt, kiszedem, a vizet felfogom egy edénybe, és  kimérek belőle 160 ml-t. Ha kevesebb, kevés vízzel kipótolom. Pürésítem villa/krumplinyomó/botmixer segítségével.

A hagymát nagyon apróra felkockázom és az olajon üvegesre sütöm.

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, és a többi hozzávalóval alaposan kidolgozom. Cipóvá formálom és konyharuhával letakarva duplájára kelesztem.

Ha megkelt, jól átgyúrom, lisztezett gyúródeszkán cipóvá formázom és a tetején haránt irányban éles késsel ejtek  néhány mély metszést. Most sütőzacskóban sütöttem, ebbe tettem óvatosan a tésztát a második kelesztés idejére. Érdekes tapasztalat volt, de maradok inkább a sütőtálas módszernél. (a sütőzacskó ugyanis  sütés során hozzáragadt a grillrácshoz, aztán kiszakadt és a rácsra égett…)

Egy vastag aljú tepsivel együtt előmelegítettem a sütőt, majd miután a duplájára nőtt, a kenyér a tepsire helyezve 260°C fokon sült 15 percet. Utána kivágtam a sütőzacskót és mérsékeltem a hőfokot 220°C fokra, így még sült 25 percet.

Rácson hűtöttem ki.

Címkék: , ,

Földimogyoróvaj házilag

2009. augusztus 26., szerda | üveges | 21 hozzászólás

P1010930

Mogyoróvajat venni márpedig én nem fogok. Van az a lélektani határ egy élelmiszer áránál, aminél többet nem vagyok hajlandó kifizetni érte. Nem azért, mert nem veszek meg adott esetben drágább dolgokat is egy mogyoróvajnál (bár azért ritkán, tekintetbe véve a szóban forgó ételért elkért  csillagászati összeget), hanem azért, mert az ár-érték arány jelen esetben bizony erősen felborul. Hogy lehet, hogy fél kiló mogyoró 500 Ft, 20 dkg mogyoróvaj meg 1300 Ft? (nem kell elmagyarázni, költői volt a kérdés persze, ennyire vidéken a beszerzési lehetőségek és a különlegesebb alapanyagok minősége, ára kicsit másabb, mint az ország frekventáltabb részein)
Kézenfekvő megoldás hát a házilagos gyártás. Főleg úgy, hogy az angol nyelvű gasztroblog gyűjtőoldalakon  szinte naponta fent van egy erre buzdító recept pl itt is, vagy itt, vagy akár itt (Erős túlzással recept. Később látható lesz majd, hogy miért). Az elkészítéséhez szükséges idő nem egészen 5 perc, a mosogatással együtt. Költségek: jelképesek a bolti változathoz képest.

Mindenkinek csak ajánlani tudom, aki szereti! Vagy akinek csak sütibe kell. Vagy annak, akit eddig csak az ára tartott vissza a kipróbálásától!

  • 25 dkg= egy kis bolti üveges
  • 20 dkg pörkölt, sózott mogyoró,
  • 1 ek olaj (hidegen sajtolt földimogyoró vagy napraforgó)
  • (1-)2 ek (nád) porcukor

És akkor a világ legegyszerűbb receptje következik. A mogyorót egy kisméretű késes robotgép táljába vagy turmixgépbe teszem. Ledarálom. Ami feltapad a gép falára, kanállal időnként visszatuszkolom a késekhez. Ha darabos mogyoróvajat szeretnék, akkor a megfelelő szemcseméret elérése után kiveszek 4-5 evőkanálnyit és félreteszem. A többit viszont a lehető legfinomabbra darálom. Megy hozzá az olaj is. Ennek a mennyisége változhat, a mogyoró minőségétől függően. Célszerű apránként adagolni és az sem kizárt, hogy a megadottnál kicsit több olaj kell majd hozzá, de én most ennyit használtam. A cél a sűrű, de kenhető, krémes állag. (mint a krémsajt) Türelmesen daráljuk, amíg krémes nem lesz. (igazából a krémes, puha vajas állag akkor következik majd be, ha a darálás során már felmelegszik a mogyoró) Végül megy hozzá a porcukor is, ennek mennyisége szintén ízlés dolga. Ha tettünk félre darabos mogyorót, keverjük hozzá azt is, majd töltsük üvegbe. Hűtőben tárolandó. Ennyi.

Aztán a végére néhány szó a felhasznált alapanyagokról.

Ehhez a recepthez én most hidegen sajtolt földimogyoró olajat használok, az intenzívebb földimogyoró íz miatt, de ha ez nincs, az sem tragédia, jó a napraforgó olaj is, az angol nyelvű receptek többsége semleges ízű (repce)olajat ír elő hozzá. A mogyoróolajat időnként az ALDIban is lehet kapni, meglepően jó minőségű, 500 Ft 2,5 dl, évente kb kétszer kapnak az ázsiai akció keretein belül, érdemes bespájzolni belőle, kellemes földimogyoró íze van, máshoz is nagyon finom. Fővárosiak számára pedig például a Vom Fassban, Culinarisban bármikor elérhető. Az az előnye, hogy még intenzívebb lesz tőle a mogyoróvaj íze, de mondom, ha nincs semmi vész, jó a napraforgó olaj is. Magát az olajat elhagyni belőle nem érdemes, bár a földimogyoró saját olajtartalma is elég magas, és a pörkölés során még növényi olajat is adnak hozzá (fajtától függően eltérő arányban és minőségben), de a darálás során hozzáadott olajtól lesz igazán selymes, krémes az állaga, enélkül elég száraz maradhat, nem véletlen, hogy az összes angol nyelvű receptben is így szerepel és a bolti változat is tartalmaz hozzáadott növényi zsiradékot.

A földimogyoróval is lehet variálni, csak túl sós vagy túlpörkölt ne legyen.

A cukor meg most nád, mert szerintem ezzel finomabb, mozsárban töröm porrá, de lehet ezt is készen kapni. Bár ekkora mennyiségért felesleges venni egy dobozzal, mozsárban vagy kávédarálóban kiválóan előállítható. Ha nem lenne, akkor pedig éppoly jó helyette a sima porcukor is.

Elkészítés: 5 perc

Költségek: mogyoró: 200 Ft, olaj: 40 Ft, cukor: 30 Ft

összesen 270 Ft

1300 Ft helyet…

Címkék: ,

Vajkaramellás pite fahéjas-karamellás sült almával

2009. augusztus 25., kedd | desszert | 6 hozzászólás

p13100021

Készülök az őszre. (nem kis örömmel)

Mondjuk ezt a sütit először hétvégén, rekkenő hőségben sütöttem a családi grillezésre Kisvárdán. De senkit nem zavart, hogy ez nem egy nyári darab. Morzsa nélkül fogyott el ez is, meg a rebarbarás crumble is. Másnap pedig leendő sógornőm telefonon tudakolta a receptjét. Micsoda szégyen, pedig gasztroblogom van. Ildomosnak találtam tehát bejegyzést készíteni belőle.

Na, azért most sem erőltettem meg magam, a recept kísértetiesen hasonló a mascarpones körtés pite receptjéhez. Járt utat a járatlanért, ugye…

  • 24 cm piteforma
  • 3 dl tejszín,
  • 5 dkg vaj,
  • 13+5 dkg cukor,
  • 4 tojás,
  • 10 dkg simaliszt,
  • 50 dkg zöldalma (vagy savanykás alma),
  • 1 tk fahéj,
  • 1 kk só,
  • vaj és liszt a formához

A 13 dkg cukorból világosabb karamellt készítek. Serpenyőbe öntöm, nem keverem, csak rázogatom és azt is csak ritkán. Ha ez megvan, megy hozzá a vaj és ha az feloldódott, a tejszín is. Vigyázat, sistereg! Kis lángon folyamatosan kevergetem. Miután az összes karamell feloldódott, lehúzom a tűzről, és megvárom, amíg kissé kihűl. Addig lehet almát pucolni.

A sült karamellás almához az almát meghámozom, a húsát 2 cm kockákra vágom. Egy nagyobb serpenyőben az 5 dkg cukrot karamellizálom, ezután hozzáadom az almakockákat. Nagyobb lángon sütöm, gyakran rázogatva, addig, amíg a karamell feloldódik az alma levében, az alma kis színt kap, de még nem puhul meg nagyon. Ez csak néhány perc. Végül megszórom a fahéjjal és összeforgatom.

Ha kihűlt a karamellás tejszín, megy hozzá a liszt, a só és a tojás is. Habverővel alaposan kikeverem. Kivajazott, kilisztezett formába öntöm, és megszórom a tetejét a sült almával. 160°C fokon 45 perc. Túlsütni nem ér!

Ez már kicsit macerásabb, eltarthat fél óráig is az elkészítése. Plusz a sütés.

Költségek: tejszín: 300 Ft, vaj: 60 Ft, liszt: 50 Ft, cukor: 40 Ft, tojás: 120 Ft, alma: 100 Ft

összesen 670 FT

Címkék: , ,

Fetakrém sült paprikával

2009. augusztus 25., kedd | felvágott helyett, hús nélkül | 5 hozzászólás

p1310075

Van nekem az az érdekes szokásom, hogy amúgy nem vásárolok főzős újságokat, csak akkor, ha bugyuta női magazinok különkiadásaként jelenik meg. (nem volt ez mindig így, a Konyhaművészet összes száma megvan… Talán azért nem érdekel ezek után az összes többi magyar nyelvű kiadvány, mert a régi Konyhaművészetekhez képest csak a hatalmas színvonalbeli zuhanás az, amit tapasztalok bennük…) (húúú, de negatív voltam, elnézést. Ez persze csak az én véleményem, és mivel nem vásárolom, csak átnézem az újságosnál ezeket az újságokat, így igazából ez a vélemény megalapozatlan és rendkívül szubjektív) (főleg hogy utána meg megveszem a Joy Bistrot…)

Vissza, még csak nem is a témához. Szóval megvettem a Joy Bistrot. Szép képek méregdrága és zömmel felesleges konyhai eszközökről, kiegészítőkről, kevésbé szép képek és bugyuta szövegek celebekről, aki éppen esznek  és rendkívül életszagú receptek, amik így kezdődnek: végy 40 dkg pácolt marhabélszínt. És így folytatódnak: szeleteld fel és tálald zöldsalátával. Szóval jó újság. Mégis szeretem a műfajt, mert néha rendkívül elborult ötletek vannak benne, és az nekem bejön. ( mondjuk ez pont nem ilyen) Szóval  ebben volt a fetakrém sült paprikával. Az eredeti recept nem tudom milyen, sose merném kipróbálni egyiket sem. De az ötlet jó. Én pedig így készítettem:

150 gr feta, zsíros joghurt (vagy zsírszegény tejföl), amennyit felvesz (nekem 1 dl kellett bele)

1 nagyon nagy, húsos kaliforniai paprika, jelen esetben sárga

olívaolaj, 1 gerezd fokhagyma, 1 kis ágacska rozmaring, só, bors

A fetát elmorzsoltam, és annyi joghurtot kevertem hozzá, hogy kenhető, sűrű, krémes állaga legyen. Én villával kevergettem, így kicsit darabos maradt, de botmixerrel sima, krémes lesz az eredmény.

A paprikát éles  zöldséghámozóval meghámoztam a teljesség igénye nélkül és a húsát 3 mm(=pici) kockákra vágtam. Kevés olívaolajon az egészben hagyott, kés pengéjével meglapított fokhagymagerezddel és a rozmaring ággal addig sütöttem, amíg kis színt kapott. Ezután kidobtam a rozmaringot és a fokhagymát (jó, azt nem. De ki lehet…)

A fetakrémmel elkevertem a sült paprikát, sóztam (mert most kellett. Sósabb fetánál persze nem kell), borsoztam. A színes kenyerekhez ettük.

Az elkészítéséhez szükséges idő nem több 15 percnél.

A költségek pedig 600 FT körül mozognak, a felhasznált feta minőségétől függően.

Címkék: , ,

Csodálatos színkavalkád: piros és zöld kenyér

2009. augusztus 25., kedd | kelt tészta | 8 hozzászólás

p1310040

Nem, ezúttal nem zöld tea és nem is cékla van benne! Az ízesítése sokkal konzervatívabb: paradicsom és bazsalikom. Ellenben a színe!

Tegnap láttam Beatbullnál a paradicsomos bucikat, és mivel Ponty Úr napirendjét felrúgva délutáni szundikálásra vetemedett, kihasználtam a hirtelen támadt szabadidőmet. Azért hogy ne legyen olyan egyszerű, a piros változat mellé készítettem egy zöldet is, amit bazsalikommal színeztem és a zöld színhatást kukoricaliszttel élénkítettem. Igen, lehet, hogy ez nem csak a színekről kellene, hogy szóljon, de engem most ez hozott lázba, de nagyon.

A paradicsomos recepttől annyiban tértem el, hogy nekem csak olajban eltett aszalt példányok voltak itthon, így azokat használtam jól lecsöpögtetve, az olajat alaposan kinyomkodva belőlük és a szaftosabb gyümölcshúsra tekintettel a paradicsompürét elhagytam. Én az eredménnyel teljesen meg voltam elégedve. A paradicsom íze érződik ugyan, de nem annyira domináns, a tészta pedig csodálatos piros színű lett!

A bazsalikomoshoz friss levélkékből készített olajat használtam. Szerintem ebből érdemes nagyobb mennyiséget gyártani, mert 30 gr olajjal dolgozni kicsit macerás… A fűszeres olajat pedig kiválóan lehet használni szerintem salátákhoz, szószokhoz is.

A paradicsomos-piros

p1310002250 gr rétesliszt, 150 ml víz, 50 gr aszalt paradicsom (alapos lecsöpögtetés, kinyomkodás után mérve), 2 tk cukor, 2 ek olaj a paradicsoméból,  1 púpos tk só, 1-2 gr friss élesztő

A paradicsomokat a vízzel leturmixolom. Alaposan. Az élesztőt a liszttel elmorzsolom, elkeverem a többi hozzávalóval, a kevéssé bizalomgerjesztő paradicsomos masszát is beleszámítva. Jól kidagasztom a tésztát, addig  amíg el nem válik a kezemtől a massza. Nedves konyharuhával letakarom a kelesztéshez használt tálat, és félreteszem pihenni, amíg a duplájára nem kell. Én azért használtam ilyen kevés élesztőt, mert a pihentetés időtartama alatt elutaztunk Debrecenbe egy gyors látogatásra a keresztszülőkhöz. Ha kevesebb ideig szeretnénk keleszteni, használjunk 5 gr élesztőt.

Nyolc órával, 100 kilométerrel és két Manuel kávéval később átgyúrtam a tésztát, hosszúkás veknit formáltam belőle. Egy nagyobb darab sütőpapírra tettem, és éles késsel jó mélyen haránt irányú metszéseket ejtettem rajta több helyen. Miután legalább a duplájára kelt, 260°C fokra (a sütőtállal együtt) előmelegített sütőben fedeles sütőtálba emeltem a sütőpapír segítségével, fedél alatt sütöttem 15 percig, majd 25 percig 220°C fokra mérsékelve a hőmérsékletet, fedél nélkül.

Rácsra emelve hűtöttem ki.

A bazsalikomos-zöld:

p1310011

A képhez annyit tennék hozzá, hogy így jár az, aki nem várja meg rendesen a második kelesztést…

125 gr rétesliszt, 125 gr kukoricaliszt, 150 ml víz, 2 tk cukor, 1 tk fehérborecet, 1 púpos tk só, 10 nagy bazsalikomlevél, 30 gr olívaolaj, 2-3 gr friss élesztő

A következőképpen készítettem: az olívaolajat a bazsalikomlevelekkel együtt turmixgépben pürésítettem. Volna. Miután az igen csekély mennyiségű olaj teljesen feltapadt a kancsó falára, szitkozódtam keveset. Ezután bőszen kapargattam az olajos leveleket vissza a kancsó aljára, és megfogadtam, hogy legközelebb legalább háromszoros mennyiséget készítek belőle, vagy mozsárban vitelezem ki ezt a fázist. Végül a teljes kétségbeesés határán barbár megoldáshoz folyamodtam, a megközelítőleg pürésnek mondható, de a kancsóból kinyerhetetlen masszára öntöttem a vizet, így turmixoltam még egy keveset, majd a bizarr zöld, habos masszát átszűrtem és a szűrőben maradó zöld pépet is alaposan kipasszíroztam.

Így kellett volna készíteni: a leveleket mozsárban, vagy kis késes aprítóban pépesíteni az olajjal, majd finom szitán/szűrőn áttörni, és az élénkzöld olajat felhasználni.

A vizes  zöld képződményhez adtam a többi hozzávalót, úgy, hogy azért az élesztőt előtte még kissé elmorzsoltam némi liszttel. A tésztát alaposan kidolgoztam, és innen hasonlóan jártam el, mint a piros változatnál.

Mindkét kenyér legalább annyira finom lett, mint amilyen látványos!

Remekül vizsgáztak mind a kacsamájkrémmel (ami most mazsolával készült) és a fetakrémmel együtt is!

Címkék: , , ,

VKF! XXVII.- 2. rész, Túró Rudi fagyi, sajtos kréker, tejcsoki torta

2009. augusztus 24., hétfő | desszert, sós | 9 hozzászólás

Kicsit túldimenzionáltam a bejegyzés adta lehetőségeket, amikor azt gondoltam, hogy egybe majd minden belefér, ami Lúdanyó VKF! kiírására készült… Szóval folytatás következik.

Túró Rudi fagyi

p1290046

Szerintem ez nem igényel külön magyarázatot.

750 ml massza

4 dl joghurt, 15 dkg félzsíros tehéntúró, 1 dl mascarpone, 1 kisebb citrom leve és reszelt héja, 2-4 ek (nád)cukor, 2,5 dkg nagyon jó minőségű, 50-60% étcsoki+ a díszítéshez

A csoki kivételével a hozzávalókat turmixgép kancsójába töltjük és turmixoljuk. Ez a massza megy a fagyigépbe. Ha félig kifagyott, megy hozzá a durvára reszelt étcsoki is. Miután elkészült, poharakba adagoljuk, a maradék csokiból pedig reszelünk rá a díszítéshez. Ha előző nap készül, a masszát jégkrém formákba lehet tölteni (vagy műanyag pohárba, pálcikával), nagyon finom jégkrém lesz belőle.

 

Sajtos kréker

p1290151

Vagy mini pogácsa. De mégis inkább kréker, mert az íze nagyon hasonlít a régen a Wolf által gyártott goldfischliéhez, ami akkor még finom volt. Legalábbis én úgy emlékszem. Most meg szörnyű. Legalábbis szerintem.

Mindegy, recept.

4 tepsihez

400 gr tejszín, 600 gr rétesliszt, 80 gr cukor, 80 gr extra érett cheddar (vagy más, jó minőségű kemény sajt), 60 gr vaj, 2 tk só, 2 kk szárított élesztő

tej, cukor, szezámmag, mák a tetejére

Az élesztőt a liszttel jól elkeverjük. A hozzávalókból a sajt kivételével közepesen kemény, rugalmas tésztát gyúrunk, alaposan kidolgozzuk. Akkor jó, ha a massza már nem ragad a kezünkhöz. Konyharuhával letakarva a duplájára kelesztjük.

Ha megkelt, hozzáadjuk a finomra reszelt sajtot, alaposan átgyúrjuk, és gyúródeszkán 3 mm vastagra nyújtjuk. Kis méretű (2-3 cm átmérő) sütemény szaggató formával kiszúrjuk (nekem csak csillag alakú van ilyen pici méretben). Sütőpapírral bélelt tepsibe tesszük, a tetejét kevés cukros tejjel megkenjük, és megszórjuk mákkal vagy szezámmaggal, de maradhat natúran is. Én a mákos szórásra csak a legvégén jöttem rá, így a képen a natúr változat szerepel.

Kelni hagyjuk 10-15 percig.

180°C fok, 15 perc, vagy amíg aranyszínű nem lesz.

Tejcsokoládé torta

p1290118

Igazából egy egyszerű, liszt nélküli csokis süti, torta formában kivitelezve. És nagyon fontos, tejcsokis. Ezt már megtanultam, hogy a gyerekek többsége nem rajong a masszívan kakaós, keserű csodákért. Ez most 18 cm átmérőjű kapcsos formában sült, de dupla adagban, normál méretű formában sütve (28 cm kapcsos) lehet csak egy egyszerű, nagyon finom csokis süti, még a tejcsokis máz sem kell hozzá, csak valamilyen gyümölcsragu.

A szórócukor pedig…hát, igen. Tele mesterséges színezékkel, adalékkal. De a díszítésnél én sem tudok ellenállni a színes bigyóknak. Mentségemre szolgáljon, hogy soha nem esszük meg…

18 cm kapcsos tortaforma

100 gr tejszín, 100 gr tejcsoki, 2 tojás, 100 gr darált mogyoró, 50 gr cukor a tésztához

vaj, liszt a formához

100 gr tejcsoki, 50 gr mascarpone a krémhez

A csokit a tejszínnel folyamatos kevergetés mellett összeolvasztjuk. Megy hozzá a mogyoró, cukor és ha langyos, a tojás is. Habverővel alaposan kikavarjuk. Kivajazott, kilisztezett tortaformában 170°C fokon 40 perc.

A krémhez a csokit a mascarponeval összeolvasztjuk. Langyosra hűtjük.

A kihűlt tortát rácsra borítjuk, óvatosan, mert ez a tészta kicsit törékeny. A krémmel bevonjuk, ízlés szerint díszítjük. Erre most került csokiforgács és színes szórócukor. De ha Ponty Úrnak készítek majd ilyet, azon csak csoki és házi marcipán díszek lesznek, természetes ételfestékekkel színezve…

 

 

Címkék: , , , , , , , ,