2009. július 30-i archívum

Tésztasaláta zöldbabbal, kecskesajttal, szárított paradicsommal

2009. július 30., csütörtök | hús nélkül, saláta, tészta | 2 hozzászólás

p1050018

Igen, igen, kétségtelen, hogy ma (is) kissé hiperaktív voltam. Hiába na, jó dolog is az a zöld tea…

Szóval előre főztem, kb 5 napra -és 5 emberre valót. (ismét köszönet érte Ponty Úrnak, aki nélkül ez nem jöhetett volna létre. De ő úgy döntött, hogy támogatni fog ezen elhatározásomban, és támogatása jeléül elvonult szunyizni közel három óra hosszan a teraszon felállított rezidenciájába. Szerintem tudta, hogyha ma enged főzni, akkor holnap és holnap után kirándulunk! )

Szóóóval, hideg élelemmel készültem. Tésztasalátával, egészen pontosan.

Férj úgy nyilatkozott róla, hogy egyáltalán nem csalódott, amiért napokig ezt kell majd ennie.

  • szerintem 4 adag
  • 40 dkg zsenge zöldbab,
  • 25 dkg penne (vagy más rövid csövű olasz tészta),
  • 20 dkg friss típusú kecskesajt,
  • 1 kis üveg (28 dkg) olajban eltett, aszalt paradicsom,
  • 15 dkg fekete olajbogyó,
  • 3-4 gerezd fokhagyma,
  • olívaolaj,
  • fehérborecet,
  • só,
  • bors
  • 1 liter csirke alaplé/húsleves  (elhagyható)

Én most a zöldbabot alaplében főztem. Ez nem pocsékolás, ha a babot szűrővel emeljük ki, miután megfőtt, és a visszamaradó zöldbabos alaplevet eltesszük, hogy a napokban készítsünk majd belőle egy finom kis zöldbabos rizottót. De le is lehet fagyasztani, egy ennél későbbi időpontban elkövetett rizottóhoz, hogy hites urunk meg ne utálja végérvényesen a zöldbabot.

Ha nincsenek ilyen terveink, főzzük vízben.

De azért ne siessünk ennyire. A zöldbab végeit lecsipkedem, és centis darabokra vagdosom. Közben bőszen énekelek a kisdednek, teljesen hamisan (ki tudja miért, ő így is szereti) különböző nép és műdalokat, hátha elszenderül. A harmincadik deka környékén fent említett gyermek hangos horkolásba kezd. Eddig jó.

Monoton munka ez, persze, hogy Ponty Úr elunta, kicsit olyan, mint a fonóban (nem tudom, ott sosem voltam, de így képzelem). Megnyugtató. (mármint nekem, de én szőlőt magozni is szeretek)

Innentől fogva semmi izgalmas nem történik: a zöldbabot az alaplében megfőzöm, nem szét, csak puhára. Szűrővel kihalászom, és egy akkora tálba szedem, amiben lehet majd a salátát keverni. Amíg még forró, mennek hozzá a kés hátával meglapogatott fokhagymagerezdek, só, bors, olívaolaj és ecet ízlés szerint.

A tésztát is kifőzöm, nem teljesen puhára, mert a salátalében is puhulni fog még. Szintén forrón megy a bab mellé.

Következik a lecsepegtetett, fél centis kockákra vágott aszalt paradicsom, a szintén lecsepegtetett olajbogyó, és a szétmorzsolt kecskesajt. Összeforgatom valami alkalmas eszközzel, megkóstolom, ha kell, még ízesítem, és mehet a hűtőbe.

Fogyasztás előtt célszerű a fokhagymákat kikapirgálni belőle, mert abból még lehet kellemetlen meglepetés is.

Finom volt. Van. Lesz még vagy két napig.

p1050022

Címkék: , ,

Cékla krémleves rebarbarával

2009. július 30., csütörtök | leves | 6 hozzászólás

p1050008

Lehet, hogy furán hangzik, de nekem a cékla inkább édesen jöhet, mint sósan. Talán azért, mert nagyim annak idején a nyers céklasalátát nagyon sok cukorral készítette. Eleinte háborogtunk, de aztán megszoktuk. Még később hiányzott az édessége, ha valaki, valahol “normálisan” készítette.   Szóval talán a megszokás…

Az is igaz, hogy a cékla alapvetően édeskés ízű, és én ilyenkor nyáron leginkább magában, nyersen szeretem enni, mint az almát (igen, tudom, ez van, sajnálom. De ezt már annyiszor írtam… ).

És mivel egy nagyon kedves, öreg néni minden héten hoz nekünk egy-egy szatyorral a kisvárdai piacra, hát céklából idehaza éppenséggel nincsen hiány.  Szóval készül nyersen, sütve, főzve, mindenhogy.( és még nem unom! ) Most éppen krémlevesnek, rebarbarával.

Szerintem az ízük együtt igazán remek lett, és ez az édeskés-savanykás leves, behűtve, ebben a hőségben nekem most nagyon jól esett.

4 adag

30 dkg cékla, 40 dkg rebarbara (ennyi maradt), 30 dkg alma, 6-8 szem szegfűbors, 2 dl tejszín, 3-4 ek cukor, csipet só

A rebarbarát megtisztítom, a fás részeket lehúzkodom róla, nagyobb darabokra vágom, egy kis fazékba hajigálom. A meghámozott, nagyobb darabokra vágott céklát és almát szintén. Megy hozzá a szegfűbors, csipet só, és annyi víz, amennyi éppen ellepi. Fedő alatt puhára főzöm.

Ha ez megvan, megy hozzá a tejszín, a cukor, egyet forr, és ha kicsit már kihűlt, irány a turmixgép. (lehet botmixerrel is, de azzal nekem a csilis történet óta komoly fenntartásaim vannak)

És akkor kész is. Megy a hűtőbe, mert ez hidegen a legfinomabb!

 

Címkék: , ,