2009. július 28-i archívum

Rebarbara kétszer: rebarbara krém, és rebarbarás crumble

2009. július 28., kedd | desszert | 5 hozzászólás

p1030047

Kaptam két kiló rebarbarát. Onnan, ahonnan jövőre palántákat is kapok a kertünkbe. Hát, van nagy boldogság!

Mindig meglepődök azon, amikor eljutok egy-egy kedves, kedvenc növényem elkészítéséhez, hogy mennyire nagyon, nagyon-nagyon-sokkal-jobban tudom őket szeretni. Nem azért, mert különlegesebbek, jobbak, szebbek, mint a többi. (igazából a végetlenül egyszerű tök például az egyik legnagyobb kedvencem) Nem azért, mert… nem is tudom miért. Egyszerűen csak szeretem őket, sőt, rajongok értük. Megmagyarázhatatlanul.

A rebarbara az egyik közülük. Pedig savanyú. Meg csúf is. De az első fél kilót vajon megpárolva, kis cukorral tüntettem el percek alatt. Mert semmi nem hiányzott nekem az ízéhez. Nem akartam fűszerezni, elváltoztatni, elnyomni, “megbolondítani” semmivel.

Aztán persze győzött a megszokás, és elkezdtem mindenfélét sütni-főzni belőle. És ezek is finomak, persze, mi az hogy! Csodálatosak, isteniek, nyálcsorgatóak! (hiszen rebarbara van bennük)

De a csúcspont mégiscsak az volt, úgy magában, vajon sütve…

A rebarbara krémre azóta fáj a fogam, amióta megláttam Lúdanyónál a vörösboros rebarbara szószt, és a fagyit belőle. Eredetileg nálam is ez készült volna, de vörösborból csak egy, nagyon jó, minőségi palack van itthon, aminek a  felbontás után nem akadt volna gazdája (Férj csak társaságban/társasággal iszik, én meg Ponty Úrral vagyok függőségi viszonyban… ) De ez így natúran annyira finom lett! A fagyigép túlterheltsége miatt csak másnap lett volna el belőle a fagyi, de ki bírt addig várni, úgyhogy tojáshabbal fellazítva csodás krémként végezte.

A harmadik fél kilóból jó kis crumble lett. A negyedik negyed pedig még ott csücsül a hűtőben, és várja a sorsát. Ami párolás-sütés lesz, csak úgy, magában, egy kis vajon…

p1020004

A krémhez:

500 gr rebarbara (tisztítva mérve), 1 dl mascarpone, 4 tojás fehérje, 4-6 ek cukor

A rebarbara szárakat megtisztítom, a fás részeket “lenyúzom” róluk, és 2-3 cm darabokra vágom. Vajon magas falú, fedeles tapadásmentes serpenyőben 1 dl vizet öntök alá, majd fedő alatt párolni kezdem. Annyi levet enged, hogy nem kell alá több folyadék. Néhány rázogatás, 5-10 perc, és pürévé olvadnak szét a szárak. Fedő nélkül, kevergetve besűrítem a masszát. Ha kész, megy hozzá a mascarpone. Ha kihűlt, a csipet sóval keményre vert tojás fehérje habbal óvatosan összeforgatom, poharakba merem a krémet, és irány a hűtő. Csodálatos desszert.

p1030068

A crumble:

kb 18X22 cm sütőtálhoz

a rebarbarás keverékhez: 50 dkg rebarbara szár(tisztítva mérve), 1 bő marék nagy szemű, arany mazsola, 4-6 ek cukor, vaj a kenéshez

a morzsához: 50 gr zabpehely (finomra hengerelt) 50 gr mandulaforgács, 100 gr rétesliszt, 50 gr cukor, 100 gr vaj

A szóráshoz: cukor

A rebarbara szárakat tisztítom, a fás részeket lehúzkodom róluk. 2-3 cm darabokra vágom. Összekeverem a cukorral, leöblített mazsolával, és a kivajazott sütőtálba terítem.

A morzsa hozzávalóit nagyjából összedolgozom, nem kell túl alaposan. Darabosnak kell lennie. A rebarbarára szórom egyenletesen. A tetejére még szórok kevés cukrot, hogy a sütésnél ez karamellizálódjon.

220°C fok, 35 perc, vagy amíg aranybarna nem lesz a teteje.

Langyosan, vanília fagyival.

A rebarbarát el lehet keverni 1 csapott evőkanálnyi étkezési keményítővel is, akkor kellemes, puding-szerű lesz a gyümölcsös réteg állaga. De én kicsit szottyosan szeretem…

És végül néhány szó a crumbleről. Eredetileg angol találmány, a második világháború után a szűkös élelmiszer készletek miatt, a hagyományos pite kiváltására találták ki. Így sok gyümölcshöz kevés liszt és vaj kellet a sütibe.

Eredetileg a morzsa csak lisztből, cukorból, és vajból állt, de később került már bele zabpehely, olajos magvak finomra őrölve, és néha író is. Az arányoknál csak annyi a szempont, hogy morzsalékos maradjon, azaz ne legyen benne túl sok a vaj. De a 2 rész liszt (esetleg részben olajos mag őrlemény): 1 rész vaj receptektől kezdve a 3:1 arányon át számtalan variáció előfordul.

A műfaj fő előnye számomra a kevés macera-gyors elkészülésen  kívül az, hogy olyan közel áll ízvilágában az én személyes nagy kedvenceimhez, a pitékhez. Csak ráadásul ez még ropogós is.

És persze én értelemszerűen a saját kedvenc morzsa-receptjeimet fogom ide lejegyezni a későbbiekben. Viszont ez a műfaj annyira kötetlen, hogy mindenkit csak buzdítani tudok arra, hogy kísérletezze ki a saját kedvenc morzsáját, ami az ízlésének leginkább megfelel.

p1030054

Címkék: , , , , , ,

Kókuszos zöld teás keksz

2009. július 28., kedd | desszert | 22 hozzászólás

p1030018

Pedig már két hete megvan a matcha… Igen, a matcha, amiről annyit (s)írtam.

Köszönet érte ismét Ponty Úrnak, aki kozmopolitává avanzsálta magát, így gasztronómiai (beszerző) körútjaim immáron lehetővé váltak. Na nem túl messzire mentünk egyelőre, csak Debrecenbe, ahol a Carpe Diem teázóban a kisded személyes varázsának köszönhetően kimértek nekem 50 gr matcha nárcisz teát, és nem kellett megvennem az egész dobozt hozzá. Igaz, “csak” suisen, vagyis ez a gyengébb minőségű, de sütéshez-főzéshez használható matcha, nem wakatake, de én már ezzel is elégedett vagyok (egyelőre).

A  matcha csodás zöld színét egyébként annak köszönheti, hogy a tearügyeket két hét leárnyékolás után, frissen a rügyezés után szedik le, és minden egyéb fakszni ( a senchakhoz használt többszöri gőzölés-sodrás-szárítás) nélkül megszárítják, majd a levelek erezetét és a szárát eltávolítják, és csak a fennmaradó, válogatott levéldarabokat (tencha) őrlik porrá (matcha). Azaz ez a szín tiszta klorofill, semmi mesterséges színezék. Az íze ennek a fajtának (nárcisz suisen) pedig engem leginkább a csalánteára emlékeztet. Ez ugye, nem túl jó, de a magasabb kategóriájú matchák között akad könnyed, olykor virágos, nagyon kellemes ízű tea is bőséggel.

Ha sikerül esetleg ilyet szereznünk, ügyeljünk a tárolására, légmentesen záródó fémdobozban tartsuk, lehetőleg a hűtőben. Így akár két évig is eltartható jelentősebb minőségromlás nélkül. (igaz, hogy nekem már a fele elfogyott két hét alatt… )

Ez a fajta matcha tea készítésére nem alkalmas, íze ahhoz túlságosan erős.

Így aztán kellett vennem egy matcha-sencha keveréket (melynek csodás illata, és sárgabarack utóíze van!), és egy virágos aromájú senchát is, hogy legyen mit kortyolgatni otthon. Ha már ott jártam…

A fent említettekből pedig az következik, hogy két hete úszik a konyhám a zöldben. Készült belőle turmix, kókusztejes tejberizs, szorbet, szinte mindenbe raktam belőle. És rendkívüli aktivitásom is ennek köszönhető, lévén a matcha élénkítő hatása jelentős!

De eddig semmi olyasmi, amit posztolhattam volna, mert azért egy turmixot mégsem… (vagy mégis?)

p1030041

  • 3 tepsihez
  • 30 gr kókuszreszelék,
  • 100 gr rétesliszt,
  • 100 gr simaliszt,
  • 150 gr puha vaj,
  • 100 gr cukor,
  • 2 tk matcha por,
  • 1 tojás,
  • 1/2 kk sütőpor

A hozzávalókat alaposan összegyúrjuk, mogyorónyi (1 cm) gombócokat formálunk belőle, és sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük. Nem kell egymástól messzire, nem fog jelentősen megnőni. Villával lelapítjuk a golyókat, és 180°C fokon 13 percig sül.

Azért itt majdnem kísértésbe estem, hogy kinyújtsam a tésztát, és sütiszaggatóval essek neki… De Ponty Úr szerencsére felébredt, és meggátolt a konyha további amortizálásában.

Ha valakinek affinitása lenne ilyesmire, az pihentesse előtte fél óráig a hűtőben a tésztát.

Címkék: , , , ,