Férj kedvenc olasz(os) vacsorája

2009. július 27, hétfő | leves, tészta | Szerző: Herczeg Gabriella

p1010023Vájt ízlelőbimbóval rendelkező olvasóktól elnézés kéretik, nem autentikus olasz receptek következnek! Csak olyan kis olaszos. Még csak nem is különleges, extravagáns receptek. Csak olyanok, amiket gyorsan, különösebb felhajtás nélkül, percek alatt össze lehet ütni a hűtő és kamra tartalmából.

Ha nincs kedv a konyhában álldogálni, inkább kint lennénk a teraszon hites urunkkal, és gügyögő félévesünkkel. Ha a kerti munka után már nem volna erőnk hosszas konyhai procedúrákhoz, de egy jól sikerült nap megkoronázásaként mégiscsak igény lenne finom, nagyon finom vacsorára.

A paradicsomleves ezeknél a vacsoráknál állandó szereplő, de a tészta mindig változik. Most ez az új kedvenc.

Paradicsomleves, és szalonnás-kapribogyós-aszalt paradicsomos tészta parmezános morzsával, ahogy Férj szereti.

2 főre

Paradicsomleves:

1 kis fej fehér hagyma (4 dkg), 2 dkg vaj, 400 ml Mutti passata (passzírozott paradicsom), 100 ml víz, 0,5 dl olasz, nagyon apró, levesbe(is) való tészta (pl. anellini), 2-3 gerezd fokhagyma, 3 szál zellerzöld, 1 ág bazsalikom, 2 dkg parmezán, só, bors

Elöljáróban annyit, hogy paradicsomlevest csak akkor főzök “igazi” paradicsomból, ha augusztus derekán már beérett a vastag, édes húsú Lucullus fajta, és, ad abszurdum, a piacon kapni is lehet. Egyébként szerintem nem éri meg a macerát a hámozás- magozás/passzírozás-gyanúsan savanyú, ízetlen lötty végeredmény.

A Mutti termékekkel én nagyon meg vagyok elégedve, és ennyi luxust megengedek magamnak, hogy ebből ne házit használjak. Meg különben is, paradicsomot befőzni utálok.

A vajon megdinsztelem a nagyon apróra felkockázott hagymát, ezután megy hozzá a nagyon finomra vágott fokhagyma is. Felöntöm a passatával és a vízzel, sózom, és ha felforrt, megy hozzá a tészta. Nem kell feltétlenül olasz, ha valaki úgy szereti, lehet betű tészta is. :) 10 perc után megy hozzá a nagyon finomra metélt bazsalikom és zellerzöld is (mindkettőnél csak a szárról lecsipkedett levelek). Egyet forr, és készen van. És sosem vallanám be Férjnek, de tettem bele egy mokkáskanálnyi cukrot is…

Tálalásnál szórok még a tetejére frissen reszelt parmezánt, és őrölök rá borsot.

A tészta:

4 dkg húsos, füstölt szalonna (erdélyi), 3 gerezd fokhagyma, 1 kis fej fehérhagyma (4 dkg), 2 szardellafilé, 8 db felezett, olajban eltett szárított paradicsom, 1 marék kapribogyó (5 dkg), 2 dkg vaj, őrölt csili

2-3 dkg házi zsemlemorzsa, 1 dkg vaj, 2 dkg parmezán, 1 gerezd fokhagyma

20 dkg linguine tészta

Az 1 dkg felolvasztott vajon megpirítom a zsemlemorzsát az 1 gerezd felaprított fokhagyma társaságában. Ha aranyszínű, félreteszem egy tálba, és ha kihűlt, hozzáreszelem a parmezánt, összekeverem.

A szalonnát 3-4 mm kockákra vágom, és zsiradék nélkül ropogósra sütöm. Megy hozzá az apróra kockázott hagyma. Ha az üvegessé vált, akkor a fokhagyma, elkapargatott szardellafilé következik, további kis sütés után pedig mehet hozzá a lecsöpögtetett, kinyomkodott kapribogyó, és a szintén lecsöpögtetett, kis kockákra (3-4 mm) vágott aszalt paradicsom is. Ezzel már csak összemelegítem, a tűzről lehúzom, és amíg még forró, hozzáadom a maradék vajat is, továbbá csilit, ízlés szerint. Sózni nem kell, a szalonnától és szardellától már elég sós.

Közben a tésztát bő vízben al dentére főzöm, és ha kész, mehet a szalonnás raguba. Én csak nagyjából szoktam leszűrni, kevés vizet hagyok rajta, ez jól jön a ragu hígításához/ az összemelegítésnél adódó folyadékveszteség miatt.

Kis lángon a tésztát gyorsan összemelegítem a raguval, tányérra szedem, és a parmezános morzsával megszórom.

Egy panaszt kaptam Férjtől, azt, hogy kevés…

p1010026

Címkék: , , ,

4 hozzászólás a bejegyzéshez: Férj kedvenc olasz(os) vacsorája

nokedli
2009. július 27., hétfő

nálunk is elfogyott volna ám szó nélkül:-)

trinity
2009. július 27., hétfő

Most őszintén: üsse kő, ha nem is teljesen autentikus, viszont ennyire FINOM!! A született olaszokon kívül elég nehéz itthoni alapanyagokból teljesen autentikusan főzni..Nem ez a lényeg:))

killervidra
2009. július 27., hétfő

Trinity, igazad van! (mint általában… ;) ) Én többnyire szeretem az autentikus olasz ízeket- Olaszországban. (igaz, összesen kétszer jártam ott…) De amikor az itthon kapható alapanyagokat használom, és nem 2 perce fogták ki a halat az Adriából, vagy szüretelték a zamatos, édes paradicsomot, akkor igen hervasztó tud lenni a végeredmény a minimál-fűszerezés-had-érvényesüljön-az-alkotórészek-íze technikával. Szóval így jobb, kicsit magyarosan.(meg időközben kiderült, Férj így jobban szereti! ;) )
Persze én is vasvilla szemeket meresztek mindenkire, aki dzsemfixet meg cukrot tesz a (szatmári szilva)lekvárba, szóval az olaszokat is megértem… :)

killervidra
2009. július 27., hétfő

Köszönöm, Nokedli! :)

Szólj hozzá

(Spamcheck Enabled)