Narancsos kacsamell saláta rukkolával, áfonyával

2009. július 15, szerda | kacsa, saláta | Szerző: Herczeg Gabriella

 

pc210016

Amikor megláttam Áginál, majd Beatbullnál a rozéra sütött kacsamellből készült salátát…nagyon éhes lettem. Nem mintha nem fordulna ez elő menetrendszerűen, minden alkalommal, ha rozé kacsamellbe botlom. De most ez volt az aktualitás, amiért elkészítettem ezt a salátát.

Áfonyával, rukkolával gondoltam, mert én azt szeretem. A saláta öntete nem gyümölcsös,egyszerűen csak sűrű balzsamecet és dióolaj,  mivel a  kacsa alá már került egy kis narancslé is. A saláta maga pedig langyos, mivel a langyos salátákat igencsak kedvelem.

A szaftja meg( ne szépítsük, a kisült zsírja) szintén langyosan meleg pirítósra került, hogy azért éhen ne haljunk a könnyű kis saláta mellett!

Egy szó, mint száz, ez igen-igen jó dolog.

2 adag (ha tényleg elfogyasztjuk mellé néhány szelet pirítóssal a zsírját is, amúgy csak 1)

1 nagyobb fiatal kacsa mellfilé fele (20 dkg), 1 nagy narancs leve,  4-5 szem szegfűbors, 1 gerezd fokhagyma, szűk 1 tk nádcukor, só, 1 kk fekete bors

1 zacskó rukkola (80 gr), 1 doboz áfonya (125gr)

A kacsamell bőrét átnézem, ha kell, tisztítom, majd éles késsel beirdalom. Egészen a húsig vágom át (de a hús ne sérüljön!), hosszában és keresztben, 1 cm széles kockásra. A szegfűborsot és a fekete borsot mozsárban durván megtöröm, és a kacsamellre lapogatom, némi só kíséretében. Vastag aljú, teflon öntvény serpenyőt felforrósítok, és sütni kezdem a bőrös felén, zsiradék nélkül, és rögtön közepesre mérsékelem alatta a lángot. (ha nem teflon, akkor kell alá kevés kacsazsír) Ha már olvad ki egy kis zsír belőle, mellédobom a kettévágott, kés pengéjével ellapított fokhagymát. Addig sütöm ezen az oldalán, amíg a hús kb feléig kifehéredik, a bőre pedig ropogós- piros nem lesz. (ez 5-8 perc, de nagyban függ a hús tömegétől ÉS alakjától is) Ekkor megfordítom, és ráfacsarom a narancs levét, hozzáadom a cukrot. Ha a hús kívülről teljesen kifehéredett (persze a kacsa igazán nem lesz fehér, csak világosabb rózsaszín, tudom én), akkor lehet figyelni, hogy mikor éri el a közepesen átsült állapotot. Én a sütéshez használt fa spatulával időnként megnyomkodom a hús tetejét, és ha kívül már ruganyos, tömörebb, de belül még érezhetően puha, akkor rozé. Leginkább egy kissé kiszáradt gumicukor állagához tudnám hasonlítani, ami kívül már kicsit szíjas, de egészen belül még puha.

Erről azért írok ilyen sokat, mert ez az egy gyenge pontja van az ételnek. Ha túlsütjük, akkor rágós, ha meg nyers marad, azt nem mindenki szereti. Az alacsony hőfokon való, hosszas sütés biztos megoldás lehet, remek leírás Beatbullnál! Az én sütőm erre nem alkalmas, így a medium sütést én serpenyőben gyakorlom.Lehet még hústűt szurkálni bele, ha véres lé bugyog, az még véres, ha piszkosrózsaszín, az a rozé, ha közel színtelen, akkor átsült, ha meg nem bugyog ki lé, akkor túlsült.

Tehát, ha megsült a hús, kiveszem, és egy kicsi, mélyebb tálban pihentetem a szeletelés előtt tíz percig. A visszamaradt szaftot én beforraltam, és a húsra öntöttem, hogy pihenés közben még jobban járják át az ízek (ezért kellett a kicsi tál, hogy minél nagyobb felületen érje a szaft)

Tálalás előtt a szaftból kiemelem, lecsöpögtetem, és vékony szeletekre vágom.

Uram isten, mennyit tudok írni egy darab húsról…

Az így elkészített kacsamell puha, szaftos, omlós, elképesztően, leírhatatlanul finom.

A saláta meg aztán végképp egyszerű belőle: a rukkolával megágyazok a tányéron, rászórom az áfonyát (mármint azt a részét, amit addig nem ettem meg), locsolok rá kevés extra szűz dióolajat, csepegtetek rá némi balzsamecetet, majd felsorakoztatom a vékonyra szelt kacsamell szeleteket.

Mellé kacsazsírban pirított kenyérszeleteket adok.

Hogy azért biztosan ne legyen éhezés,egy mézdinnyét félbevágtam, kimagoztam, és a magok helyére masacrpones-vaníliás joghurtkrémet töltöttem. Hát soha rosszabbat.

 

 

 

Címkék: , , ,

2 hozzászólás a bejegyzéshez: Narancsos kacsamell saláta rukkolával, áfonyával

Beatbull
2009. július 16., csütörtök

Úgy néz ki, Ági előbb-utóbb mindenkit megfertőz ezzel a nyári fogásával ;) Aranyosan körülírtad a kacsamell rozéra sütését – kis tapasztalattal egész jól működik ez a nyomkodós módszer. Ha így sütöm a húst, általában alufóliába csomagolva (fényes oldal a hús felé) pihentetem a konyha egyik meleg ponjtán (fém felületem van, ott a sütő közelében mindig van egy melegebb pont). Bár a lassú sütési módszert jobban kedvelem, mert amíg a hús a sütőben szépen lassan átmelegszik és alig veszít szaftjából, addig szépen el lehet készíteni a köretet / mártást.

killervidra
2009. július 16., csütörtök

Igen, ez a kacsamell tényleg elég veszélyes dolog! :)
Az alufólia jó ötlet, én eddig mindig csak vágódeszkán hagytam, és hagytam a levét kicsorogni, igaz, eddig az mindig kellett a mártáshoz! :)
Mindenesetre villanysütő híján nekem marad a serpenyős módszer. Hál’istennek már jól megy, de emlékszem még a kezdetekről néhány kemény, gumi állagú cipőtalpra! :) Persze, ha valaki (Férj) meglepne egy villanysütővel… :D

Szólj hozzá

(Spamcheck Enabled)