2009. július-i archívum

Tésztasaláta zöldbabbal, kecskesajttal, szárított paradicsommal

2009. július 30., csütörtök | hús nélkül, saláta, tészta | 2 hozzászólás

p1050018

Igen, igen, kétségtelen, hogy ma (is) kissé hiperaktív voltam. Hiába na, jó dolog is az a zöld tea…

Szóval előre főztem, kb 5 napra -és 5 emberre valót. (ismét köszönet érte Ponty Úrnak, aki nélkül ez nem jöhetett volna létre. De ő úgy döntött, hogy támogatni fog ezen elhatározásomban, és támogatása jeléül elvonult szunyizni közel három óra hosszan a teraszon felállított rezidenciájába. Szerintem tudta, hogyha ma enged főzni, akkor holnap és holnap után kirándulunk! )

Szóóóval, hideg élelemmel készültem. Tésztasalátával, egészen pontosan.

Férj úgy nyilatkozott róla, hogy egyáltalán nem csalódott, amiért napokig ezt kell majd ennie.

  • szerintem 4 adag
  • 40 dkg zsenge zöldbab,
  • 25 dkg penne (vagy más rövid csövű olasz tészta),
  • 20 dkg friss típusú kecskesajt,
  • 1 kis üveg (28 dkg) olajban eltett, aszalt paradicsom,
  • 15 dkg fekete olajbogyó,
  • 3-4 gerezd fokhagyma,
  • olívaolaj,
  • fehérborecet,
  • só,
  • bors
  • 1 liter csirke alaplé/húsleves  (elhagyható)

Én most a zöldbabot alaplében főztem. Ez nem pocsékolás, ha a babot szűrővel emeljük ki, miután megfőtt, és a visszamaradó zöldbabos alaplevet eltesszük, hogy a napokban készítsünk majd belőle egy finom kis zöldbabos rizottót. De le is lehet fagyasztani, egy ennél későbbi időpontban elkövetett rizottóhoz, hogy hites urunk meg ne utálja végérvényesen a zöldbabot.

Ha nincsenek ilyen terveink, főzzük vízben.

De azért ne siessünk ennyire. A zöldbab végeit lecsipkedem, és centis darabokra vagdosom. Közben bőszen énekelek a kisdednek, teljesen hamisan (ki tudja miért, ő így is szereti) különböző nép és műdalokat, hátha elszenderül. A harmincadik deka környékén fent említett gyermek hangos horkolásba kezd. Eddig jó.

Monoton munka ez, persze, hogy Ponty Úr elunta, kicsit olyan, mint a fonóban (nem tudom, ott sosem voltam, de így képzelem). Megnyugtató. (mármint nekem, de én szőlőt magozni is szeretek)

Innentől fogva semmi izgalmas nem történik: a zöldbabot az alaplében megfőzöm, nem szét, csak puhára. Szűrővel kihalászom, és egy akkora tálba szedem, amiben lehet majd a salátát keverni. Amíg még forró, mennek hozzá a kés hátával meglapogatott fokhagymagerezdek, só, bors, olívaolaj és ecet ízlés szerint.

A tésztát is kifőzöm, nem teljesen puhára, mert a salátalében is puhulni fog még. Szintén forrón megy a bab mellé.

Következik a lecsepegtetett, fél centis kockákra vágott aszalt paradicsom, a szintén lecsepegtetett olajbogyó, és a szétmorzsolt kecskesajt. Összeforgatom valami alkalmas eszközzel, megkóstolom, ha kell, még ízesítem, és mehet a hűtőbe.

Fogyasztás előtt célszerű a fokhagymákat kikapirgálni belőle, mert abból még lehet kellemetlen meglepetés is.

Finom volt. Van. Lesz még vagy két napig.

p1050022

Címkék: , ,

Cékla krémleves rebarbarával

2009. július 30., csütörtök | leves | 6 hozzászólás

p1050008

Lehet, hogy furán hangzik, de nekem a cékla inkább édesen jöhet, mint sósan. Talán azért, mert nagyim annak idején a nyers céklasalátát nagyon sok cukorral készítette. Eleinte háborogtunk, de aztán megszoktuk. Még később hiányzott az édessége, ha valaki, valahol “normálisan” készítette.   Szóval talán a megszokás…

Az is igaz, hogy a cékla alapvetően édeskés ízű, és én ilyenkor nyáron leginkább magában, nyersen szeretem enni, mint az almát (igen, tudom, ez van, sajnálom. De ezt már annyiszor írtam… ).

És mivel egy nagyon kedves, öreg néni minden héten hoz nekünk egy-egy szatyorral a kisvárdai piacra, hát céklából idehaza éppenséggel nincsen hiány.  Szóval készül nyersen, sütve, főzve, mindenhogy.( és még nem unom! ) Most éppen krémlevesnek, rebarbarával.

Szerintem az ízük együtt igazán remek lett, és ez az édeskés-savanykás leves, behűtve, ebben a hőségben nekem most nagyon jól esett.

4 adag

30 dkg cékla, 40 dkg rebarbara (ennyi maradt), 30 dkg alma, 6-8 szem szegfűbors, 2 dl tejszín, 3-4 ek cukor, csipet só

A rebarbarát megtisztítom, a fás részeket lehúzkodom róla, nagyobb darabokra vágom, egy kis fazékba hajigálom. A meghámozott, nagyobb darabokra vágott céklát és almát szintén. Megy hozzá a szegfűbors, csipet só, és annyi víz, amennyi éppen ellepi. Fedő alatt puhára főzöm.

Ha ez megvan, megy hozzá a tejszín, a cukor, egyet forr, és ha kicsit már kihűlt, irány a turmixgép. (lehet botmixerrel is, de azzal nekem a csilis történet óta komoly fenntartásaim vannak)

És akkor kész is. Megy a hűtőbe, mert ez hidegen a legfinomabb!

 

Címkék: , ,

Az én fiam!!!

2009. július 29., szerda | más | 5 hozzászólás

Hogy ez a gyerek vajon kire ütött? :D

sarospatak-vol1-0661

A gyermekvédelmi hivatal megnyugtatása végett: végül NEM vettük meg neki azt, amit kiválasztott…

Mascarpones karamellás hab

2009. július 29., szerda | desszert | 5 hozzászólás

p1040007

Mielőtt még bárki azt gondolná, hogy csak édességen élünk, megnyugtatásul közlöm: ez nem így van. De valahogy  mostanában úgy alakult, hogy többnyire teljesen hétköznapi tésztákat eszünk vacsorára, de minden napra készül valami édes finomság is. Talán a fáradtság miatt kívánom ennyire a desszerteket, én nem tudom, de ez semmiképpen nem panasz!

Ez a hab 2×5 perc munkát igényel, és kiválóan simogatja a lelket egy félig ébren töltött éjszaka után, melynek során a kisdedünk frissen szerzett beszédtudományát csillogtatta a hajunkba kapaszkodva, és minduntalan a nyakunkba gurulva… (ő közben aludt, ugyanis Ponty Úr, úgy tűnik, álmában beszél… Igen, és a lényeg! Azt mondja: BABA, és néha már a mama is sikerül!!! )

2 adag

3 csapott ek cukor, 1,5 dl mascarpone, 1 szűk mokkáskanálnyi só, 2 tojásfehérje, szűk maréknyi mandula forgács

A cukorból karamell készül a sóval (széles teflon serpenyőben, rázogatva a legbiztonságosabb elérni az egyenletesen borostyán-színű végeredményt), megy hozzá a mascarpone, és addig kavargatjuk, amíg feloldódik benne a tömbbe ugrott karamell (kis kitartás, sikerülni fog). A krém átmenetileg a hűtőbe kerül.

Ha kihűlt, a tojások fehérjéből kemény habot verünk, óvatosan a krémmel összeforgatjuk, poharakba töltjük, és a tetejére száraz serpenyőben színesre pirított mandulaforgács kerül.

Ha már eleve hideg volt minden alapanyag, további hűtés nélkül azonnal fogyasztható (mert erre szokott lenni egyfajta igény)

Elkészítés: 2×5 perc (kézi habverővel)

Költségek: mascarpone ~250 Ft, tojás: 60 Ft, cukor: 10 Ft, mandula~30 Ft, összesen 350 Ft, azaz 175 Ft / fő

És ezek után már végképp nem tudom megérteni, hogy miért enne valaki porból készült, vagy gyárilag előre elkészített pudingokat, krémdesszerteket…

Megjegyzés: ha valaki aggódna a szalmonella miatt, az használjon a mélyhűtőben előzetesen kifagyasztott tojásfehérjét hozzá. Ez amúgy is ideális desszert az elfekvő készleteink elhasználására!

Címkék: , , , ,

Szedres túrótorta

2009. július 29., szerda | desszert, reggeli | 7 hozzászólás

p1040005

Kaptam szedret a szülői kertből, volt itthon túró is, de reggelire való meg nem… Szóval ez egy kézenfekvő megoldásnak tűnt.

És ez tényleg 5 perc alatt összedobható. Igaz, a sütés meg 70 perc, de hát azt már nem a  mi dolgunk.

És persze az igazsághoz még az is hozzátartozik, hogy még 10 perc munkával és egy kicsit több mosatlan edénnyel egészen különlegesen finom végeredményt kaphatunk. (nem mintha ez nem lenne nagyon finom, de ennek a jellemzésére leginkább a rusztikus szót használnám, míg a másik változatéra a szofisztikáltat…) De én már megint este 11 óra körül álltam neki sütni, és a szofisztikált reggelihez sem ragaszkodtam (a mosogatnivaló hiányához viszont igen)

De azért leírom a másik változatát is, hátha valakinek kedve támad hozzá!

24 cm átmérőjű piteforma

50 dkg félzsíros tehéntúró, 2 tojás, 10 dkg cukor, 5 dkg búzadara, 1 citrom leve és reszelt héja, vanília, 25 dkg szeder

vaj, zsemlemorzsa

A túrót habverővel alaposan kikeverem a tojásokkal, búzadarával, a citrom levével és reszelt héjával, a cukorral, és a házi vaníliás cukorral. Kivajazott, zsemlemorzsával “kilisztezett” sütőtálba öntöm, a tészta tetejére potyogtatnom a megmosott, megszárított szedret, és irány a sütő, 160°C fokon 70 perc. Ennyi.

És jöjjön az ultra-pucc változat, amihez 1(!) edénnyel és 5 perccel több szükségeltetik.

A tojások sárgáját és fehérjét szétválasztom, a fehérjéből csipet sóval kemény habot verek, és így forgatom hozzá a tojások sárgájával kikevert túrós masszához. A többi ugyan az. Hát azért ez sem bonyolult.

Érdemes konyhai robotgéppel nekiállni, mert annak a habverője alaposan megdolgozza a túrót, és, bár nem olyan, mintha szitán törnénk át előtte, de nagyságrendekkel simábbá varázsolja a masszát. (de én nem szoktam) Át is lehet törni a túrót, ha valaki úgy szereti, én nem bánom, az már úgy nagyon-durván-elképesztően kifinomult lesz, csak én ehhez lusta vagyok. (meg én úgy nem is annyira szeretem) De az már az ultra-ultra-pucc változat. (igen, és lehet hozzá zsírszegény tehéntúrót, vagy szarvasi ricottát is használni túró helyett, az eleve simább, apróbb szemcséjű, és azzal is nagyon finom)

A gyümölcs pedig tetszőlegesen helyettesíthető, akár tokajiba áztatott mazsola is lehet.

A végeredmény egy nem túl édes, nagyon finom, kellemes reggeli, ami hites urunkban a maximális gondoskodás érzetét kelti. Már ezért is  megéri az az öt perc munka…

Előkészítés: 5 perc

Sütés: 70 perc

Költségek: túró-600 Ft, tojás-70 Ft, cukor-20 Ft, búzadara-10 Ft, citrom-100 Ft, vanília (házilag)~10 Ft, szeder-nem tudom, talán 400 Ft ?

tehát 810 Ft a torta, plusz a gyümölcs ára, és ez kb 6 adag

p1040001

Megjegyzés: elkészült sovány túróval is, ekkor még 2 evőkanálnyi búzadara, és egy bőséges evőkanálnyi mascarpone is került a tésztába (ha ez nincs, megteszi 2-3 dekányi olvasztott vagy puha vaj is). A szeder helyett tokaji aszúba áztatott nagy szemű mazsola került még bele, úgy egy bő maréknyi, továbbá az áztatáshoz használt bor maradéka is, úgy 2-3 evőkanálnyi mennyiségben. Ez így szintén nagyon finom volt.

Címkék: , , ,

Rebarbara kétszer: rebarbara krém, és rebarbarás crumble

2009. július 28., kedd | desszert | 5 hozzászólás

p1030047

Kaptam két kiló rebarbarát. Onnan, ahonnan jövőre palántákat is kapok a kertünkbe. Hát, van nagy boldogság!

Mindig meglepődök azon, amikor eljutok egy-egy kedves, kedvenc növényem elkészítéséhez, hogy mennyire nagyon, nagyon-nagyon-sokkal-jobban tudom őket szeretni. Nem azért, mert különlegesebbek, jobbak, szebbek, mint a többi. (igazából a végetlenül egyszerű tök például az egyik legnagyobb kedvencem) Nem azért, mert… nem is tudom miért. Egyszerűen csak szeretem őket, sőt, rajongok értük. Megmagyarázhatatlanul.

A rebarbara az egyik közülük. Pedig savanyú. Meg csúf is. De az első fél kilót vajon megpárolva, kis cukorral tüntettem el percek alatt. Mert semmi nem hiányzott nekem az ízéhez. Nem akartam fűszerezni, elváltoztatni, elnyomni, “megbolondítani” semmivel.

Aztán persze győzött a megszokás, és elkezdtem mindenfélét sütni-főzni belőle. És ezek is finomak, persze, mi az hogy! Csodálatosak, isteniek, nyálcsorgatóak! (hiszen rebarbara van bennük)

De a csúcspont mégiscsak az volt, úgy magában, vajon sütve…

A rebarbara krémre azóta fáj a fogam, amióta megláttam Lúdanyónál a vörösboros rebarbara szószt, és a fagyit belőle. Eredetileg nálam is ez készült volna, de vörösborból csak egy, nagyon jó, minőségi palack van itthon, aminek a  felbontás után nem akadt volna gazdája (Férj csak társaságban/társasággal iszik, én meg Ponty Úrral vagyok függőségi viszonyban… ) De ez így natúran annyira finom lett! A fagyigép túlterheltsége miatt csak másnap lett volna el belőle a fagyi, de ki bírt addig várni, úgyhogy tojáshabbal fellazítva csodás krémként végezte.

A harmadik fél kilóból jó kis crumble lett. A negyedik negyed pedig még ott csücsül a hűtőben, és várja a sorsát. Ami párolás-sütés lesz, csak úgy, magában, egy kis vajon…

p1020004

A krémhez:

500 gr rebarbara (tisztítva mérve), 1 dl mascarpone, 4 tojás fehérje, 4-6 ek cukor

A rebarbara szárakat megtisztítom, a fás részeket “lenyúzom” róluk, és 2-3 cm darabokra vágom. Vajon magas falú, fedeles tapadásmentes serpenyőben 1 dl vizet öntök alá, majd fedő alatt párolni kezdem. Annyi levet enged, hogy nem kell alá több folyadék. Néhány rázogatás, 5-10 perc, és pürévé olvadnak szét a szárak. Fedő nélkül, kevergetve besűrítem a masszát. Ha kész, megy hozzá a mascarpone. Ha kihűlt, a csipet sóval keményre vert tojás fehérje habbal óvatosan összeforgatom, poharakba merem a krémet, és irány a hűtő. Csodálatos desszert.

p1030068

A crumble:

kb 18X22 cm sütőtálhoz

a rebarbarás keverékhez: 50 dkg rebarbara szár(tisztítva mérve), 1 bő marék nagy szemű, arany mazsola, 4-6 ek cukor, vaj a kenéshez

a morzsához: 50 gr zabpehely (finomra hengerelt) 50 gr mandulaforgács, 100 gr rétesliszt, 50 gr cukor, 100 gr vaj

A szóráshoz: cukor

A rebarbara szárakat tisztítom, a fás részeket lehúzkodom róluk. 2-3 cm darabokra vágom. Összekeverem a cukorral, leöblített mazsolával, és a kivajazott sütőtálba terítem.

A morzsa hozzávalóit nagyjából összedolgozom, nem kell túl alaposan. Darabosnak kell lennie. A rebarbarára szórom egyenletesen. A tetejére még szórok kevés cukrot, hogy a sütésnél ez karamellizálódjon.

220°C fok, 35 perc, vagy amíg aranybarna nem lesz a teteje.

Langyosan, vanília fagyival.

A rebarbarát el lehet keverni 1 csapott evőkanálnyi étkezési keményítővel is, akkor kellemes, puding-szerű lesz a gyümölcsös réteg állaga. De én kicsit szottyosan szeretem…

És végül néhány szó a crumbleről. Eredetileg angol találmány, a második világháború után a szűkös élelmiszer készletek miatt, a hagyományos pite kiváltására találták ki. Így sok gyümölcshöz kevés liszt és vaj kellet a sütibe.

Eredetileg a morzsa csak lisztből, cukorból, és vajból állt, de később került már bele zabpehely, olajos magvak finomra őrölve, és néha író is. Az arányoknál csak annyi a szempont, hogy morzsalékos maradjon, azaz ne legyen benne túl sok a vaj. De a 2 rész liszt (esetleg részben olajos mag őrlemény): 1 rész vaj receptektől kezdve a 3:1 arányon át számtalan variáció előfordul.

A műfaj fő előnye számomra a kevés macera-gyors elkészülésen  kívül az, hogy olyan közel áll ízvilágában az én személyes nagy kedvenceimhez, a pitékhez. Csak ráadásul ez még ropogós is.

És persze én értelemszerűen a saját kedvenc morzsa-receptjeimet fogom ide lejegyezni a későbbiekben. Viszont ez a műfaj annyira kötetlen, hogy mindenkit csak buzdítani tudok arra, hogy kísérletezze ki a saját kedvenc morzsáját, ami az ízlésének leginkább megfelel.

p1030054

Címkék: , , , , , ,

Kókuszos zöld teás keksz

2009. július 28., kedd | desszert | 22 hozzászólás

p1030018

Pedig már két hete megvan a matcha… Igen, a matcha, amiről annyit (s)írtam.

Köszönet érte ismét Ponty Úrnak, aki kozmopolitává avanzsálta magát, így gasztronómiai (beszerző) körútjaim immáron lehetővé váltak. Na nem túl messzire mentünk egyelőre, csak Debrecenbe, ahol a Carpe Diem teázóban a kisded személyes varázsának köszönhetően kimértek nekem 50 gr matcha nárcisz teát, és nem kellett megvennem az egész dobozt hozzá. Igaz, “csak” suisen, vagyis ez a gyengébb minőségű, de sütéshez-főzéshez használható matcha, nem wakatake, de én már ezzel is elégedett vagyok (egyelőre).

A  matcha csodás zöld színét egyébként annak köszönheti, hogy a tearügyeket két hét leárnyékolás után, frissen a rügyezés után szedik le, és minden egyéb fakszni ( a senchakhoz használt többszöri gőzölés-sodrás-szárítás) nélkül megszárítják, majd a levelek erezetét és a szárát eltávolítják, és csak a fennmaradó, válogatott levéldarabokat (tencha) őrlik porrá (matcha). Azaz ez a szín tiszta klorofill, semmi mesterséges színezék. Az íze ennek a fajtának (nárcisz suisen) pedig engem leginkább a csalánteára emlékeztet. Ez ugye, nem túl jó, de a magasabb kategóriájú matchák között akad könnyed, olykor virágos, nagyon kellemes ízű tea is bőséggel.

Ha sikerül esetleg ilyet szereznünk, ügyeljünk a tárolására, légmentesen záródó fémdobozban tartsuk, lehetőleg a hűtőben. Így akár két évig is eltartható jelentősebb minőségromlás nélkül. (igaz, hogy nekem már a fele elfogyott két hét alatt… )

Ez a fajta matcha tea készítésére nem alkalmas, íze ahhoz túlságosan erős.

Így aztán kellett vennem egy matcha-sencha keveréket (melynek csodás illata, és sárgabarack utóíze van!), és egy virágos aromájú senchát is, hogy legyen mit kortyolgatni otthon. Ha már ott jártam…

A fent említettekből pedig az következik, hogy két hete úszik a konyhám a zöldben. Készült belőle turmix, kókusztejes tejberizs, szorbet, szinte mindenbe raktam belőle. És rendkívüli aktivitásom is ennek köszönhető, lévén a matcha élénkítő hatása jelentős!

De eddig semmi olyasmi, amit posztolhattam volna, mert azért egy turmixot mégsem… (vagy mégis?)

p1030041

  • 3 tepsihez
  • 30 gr kókuszreszelék,
  • 100 gr rétesliszt,
  • 100 gr simaliszt,
  • 150 gr puha vaj,
  • 100 gr cukor,
  • 2 tk matcha por,
  • 1 tojás,
  • 1/2 kk sütőpor

A hozzávalókat alaposan összegyúrjuk, mogyorónyi (1 cm) gombócokat formálunk belőle, és sütőpapírral bélelt tepsibe ültetjük. Nem kell egymástól messzire, nem fog jelentősen megnőni. Villával lelapítjuk a golyókat, és 180°C fokon 13 percig sül.

Azért itt majdnem kísértésbe estem, hogy kinyújtsam a tésztát, és sütiszaggatóval essek neki… De Ponty Úr szerencsére felébredt, és meggátolt a konyha további amortizálásában.

Ha valakinek affinitása lenne ilyesmire, az pihentesse előtte fél óráig a hűtőben a tésztát.

Címkék: , , , ,

Férj kedvenc olasz(os) vacsorája

2009. július 27., hétfő | leves, tészta | 4 hozzászólás

p1010023Vájt ízlelőbimbóval rendelkező olvasóktól elnézés kéretik, nem autentikus olasz receptek következnek! Csak olyan kis olaszos. Még csak nem is különleges, extravagáns receptek. Csak olyanok, amiket gyorsan, különösebb felhajtás nélkül, percek alatt össze lehet ütni a hűtő és kamra tartalmából.

Ha nincs kedv a konyhában álldogálni, inkább kint lennénk a teraszon hites urunkkal, és gügyögő félévesünkkel. Ha a kerti munka után már nem volna erőnk hosszas konyhai procedúrákhoz, de egy jól sikerült nap megkoronázásaként mégiscsak igény lenne finom, nagyon finom vacsorára.

A paradicsomleves ezeknél a vacsoráknál állandó szereplő, de a tészta mindig változik. Most ez az új kedvenc.

Paradicsomleves, és szalonnás-kapribogyós-aszalt paradicsomos tészta parmezános morzsával, ahogy Férj szereti.

2 főre

Paradicsomleves:

1 kis fej fehér hagyma (4 dkg), 2 dkg vaj, 400 ml Mutti passata (passzírozott paradicsom), 100 ml víz, 0,5 dl olasz, nagyon apró, levesbe(is) való tészta (pl. anellini), 2-3 gerezd fokhagyma, 3 szál zellerzöld, 1 ág bazsalikom, 2 dkg parmezán, só, bors

Elöljáróban annyit, hogy paradicsomlevest csak akkor főzök “igazi” paradicsomból, ha augusztus derekán már beérett a vastag, édes húsú Lucullus fajta, és, ad abszurdum, a piacon kapni is lehet. Egyébként szerintem nem éri meg a macerát a hámozás- magozás/passzírozás-gyanúsan savanyú, ízetlen lötty végeredmény.

A Mutti termékekkel én nagyon meg vagyok elégedve, és ennyi luxust megengedek magamnak, hogy ebből ne házit használjak. Meg különben is, paradicsomot befőzni utálok.

A vajon megdinsztelem a nagyon apróra felkockázott hagymát, ezután megy hozzá a nagyon finomra vágott fokhagyma is. Felöntöm a passatával és a vízzel, sózom, és ha felforrt, megy hozzá a tészta. Nem kell feltétlenül olasz, ha valaki úgy szereti, lehet betű tészta is. :) 10 perc után megy hozzá a nagyon finomra metélt bazsalikom és zellerzöld is (mindkettőnél csak a szárról lecsipkedett levelek). Egyet forr, és készen van. És sosem vallanám be Férjnek, de tettem bele egy mokkáskanálnyi cukrot is…

Tálalásnál szórok még a tetejére frissen reszelt parmezánt, és őrölök rá borsot.

A tészta:

4 dkg húsos, füstölt szalonna (erdélyi), 3 gerezd fokhagyma, 1 kis fej fehérhagyma (4 dkg), 2 szardellafilé, 8 db felezett, olajban eltett szárított paradicsom, 1 marék kapribogyó (5 dkg), 2 dkg vaj, őrölt csili

2-3 dkg házi zsemlemorzsa, 1 dkg vaj, 2 dkg parmezán, 1 gerezd fokhagyma

20 dkg linguine tészta

Az 1 dkg felolvasztott vajon megpirítom a zsemlemorzsát az 1 gerezd felaprított fokhagyma társaságában. Ha aranyszínű, félreteszem egy tálba, és ha kihűlt, hozzáreszelem a parmezánt, összekeverem.

A szalonnát 3-4 mm kockákra vágom, és zsiradék nélkül ropogósra sütöm. Megy hozzá az apróra kockázott hagyma. Ha az üvegessé vált, akkor a fokhagyma, elkapargatott szardellafilé következik, további kis sütés után pedig mehet hozzá a lecsöpögtetett, kinyomkodott kapribogyó, és a szintén lecsöpögtetett, kis kockákra (3-4 mm) vágott aszalt paradicsom is. Ezzel már csak összemelegítem, a tűzről lehúzom, és amíg még forró, hozzáadom a maradék vajat is, továbbá csilit, ízlés szerint. Sózni nem kell, a szalonnától és szardellától már elég sós.

Közben a tésztát bő vízben al dentére főzöm, és ha kész, mehet a szalonnás raguba. Én csak nagyjából szoktam leszűrni, kevés vizet hagyok rajta, ez jól jön a ragu hígításához/ az összemelegítésnél adódó folyadékveszteség miatt.

Kis lángon a tésztát gyorsan összemelegítem a raguval, tányérra szedem, és a parmezános morzsával megszórom.

Egy panaszt kaptam Férjtől, azt, hogy kevés…

p1010026

Címkék: , , ,

Sárgabarack crumble, aszalt vörösáfonyával

2009. július 26., vasárnap | desszert | 4 hozzászólás

P3080003

Természetesen mindez azért jöhetett létre, mert Férj ma megint ügyel, és én egyedül vagyok itthon Ponty Úrral. Különben dehogy jutott volna nekem eszembe konyhai ámokfutásba kezdeni miután kisdedünk nyugovóra hajtotta le csodaszép buksiját. (előtte persze gond nélkül, de ma erre nem volt lehetőség)

De így, nagy magányomban mi máshoz kezdhettem volna este nyolc óra után? Tekintetbe véve szűnni nem akaró, erős, féloldali fejfájásomat, mely azt követően alakult ki, hogy egyszem gyermekem egész álló nap az arcomba csimpaszkodva próbálta meg kimozdítani a helyéről az állkapocs izületemet és a bal szemgolyómat, miközben tenorokat megszégyenítő hangerővel és hangterjedelemmel ismételgette teljes szókészletét, mely a “hebubu-gö” és a “he-gyi-gyi” kifejezésekből áll, és nem tudom, mit jelent. ( Közben nevetett. Ez valamiért neki vicces volt.)  Mindenesetre ahogy megpróbáltam letenni a járókájába, mindezt a műsort sokkal hangosabban, és magasabb (ultra?)hang(os) tartományokban is képes volt produkálni, szájcsücsörítéssel jelezve nemtetszését, szóval nem kockáztattam, egész nap ölben hurcibáltam őkegyelmét.

Ezt követően belső kényszertől vezérelve sütnöm kellett valami(ke)t.

Eredetileg persze nem ezt terveztem. De a mangónak most, úgy látszik, nincsen szezonja. Így hát maradtam a sárgabaracknál. És most kivételesen fotó is készült, mivel 1.) az első körben sütött kekszek felét addigra már megettem, 2.) holnap reggelig egyedül pusztítom itthon az édességeket, így értelemszerűen lassabban haladok. Mondjuk nem nagy dolog, akár el is maradhatott volna, lévén ez a világ (egyik) legcsúfabb sütije.

Na de milyen finom!

Amúgy borzasztó gyorsan és egyszerűen elkészül, részben ezért is nem került eddig bejegyzésre, hiszen általában akkor készítem, ha már semmi másra nincs idő/türelem. És akkor az ember nem ráncigálja elő a fotóapparátot. Főleg nem jegyzetel.

Maga a recept pedig szintén csak egy alap, ami sokféleképpen variálható. A mogyoró azonos mennyiségben helyettesíthető bármely olajos mag őrleményével, akár kókuszreszelékkel is. A gyümölcsök szintén opcionálisak, akárcsak a fűszerek, egy nagyobb sütőtálban sütve pedig kerülhet bele még több gyümölcs is.

Igazából még sütinek is túlzás nevezni, hiszen csak rengeteg gyümölcs, a tetején ropogós morzsával. És nekem nem is kell ennél több.

20 cm átmérőjű, magas falú sütőtál

a gyümölcshöz: 60 dkg sárgabarack, 8 dkg aszalt, vörös áfonya, kevés citromlé, reszelt citromhéj, 4 ek nádcukor

a morzsához: 120 gr rétesliszt (ennek egy része zabpehellyel is helyettesíthető, most én is 70 gr lisztet+ 50 gr zabpelyhet használtam), 100 gr darált mogyoró (25 gr), 4 ek nádcukor, 100 gr vaj, 1 tk őrölt fahéj

a szóráshoz nádcukor

A barackot meghámozom, gerezdekre vágom. Elkeverem az áfonyával, kevés reszelt citromhéjjal, ízlés szerint cukrozom, és megcsepegtetem citromlével. Az aszalt áfonya célja itt a barackból távozó nedvesség egy részének felszívása. Ezért az aszalt gyümölcs. De nem szükséges bele, én sokszor készítem enélkül. Mondjuk én szeretem szottyosan, de aki jobban kedveli a puding-szerű állagot, az keverjen a gyümölcshöz 1-2 ek étkezési keményítőt. Így jobban lehet majd adagolni is, ha egy nagy formában sütjük.

A gyümölcsös keveréket a kivajazott sütőtálba simítom.

A morzsához a liszttel, cukorral, fahéjjal és a mogyoróval elmorzsolom a vajat (nem kell túl alaposan kidolgozni), majd egyenletesen a gyümölcsre szórom. Erre még szórok egy kevés nádcukrot is, ami rákaramellizálódik sütés közben.

45 perc, 200°C fok, vagy amíg aranybarna nem lesz a teteje.

Terveim szerint lett volna mellé fagyi is, de egy, még a délelőtt történt zöld tea szorbet-incidens során a fagyigépem aznapi kapacitását már elhasználtam…

Amúgy langyosan(forrón), fagyival.

Előkészítés: 5-10 perc

Sütés: 250-30 perc

Költségek/fő: liszt: 5 Ft, cukor: 20 Ft, vaj: 30 Ft, mogyoró: 30 Ft, gyümölcs: 40 Ft, aszalt gyümölcs: 30 Ft, citrom, fahéj ~30 Ft, azaz 185 Ft /1  adag

Címkék: , , , ,

Pulykamell sonka helyett: hideg sült!

2009. július 22., szerda | felvágott helyett, pulyka | 15 hozzászólás

pc280006

Bár nem rajongok a pulykáért, ezt a változatot mégis sokszor készítem- a gyári gépsonka, sonkaszalámi, felvágottak  helyett. Férjnek ugyanis gyakran csomagolok szendvicset, de nem vinne rá a lélek, hogy a zselatinnal, nitrites páccal, glutamáttal “felturbózott” húsipari hulladékot adjam neki. Vannak persze ebből is jó/jobb minőségűek, de ezeknek az ára…, hát nem túl kedvező. (és itt még megjegyezném, hogy azokban is többnyire ott van a nitrit, mert a gyorspácolás, az manapság elengedhetetlen…)

Szóval ez meg finom, viszonylag elfogadható az előállítás költsége is, és nem utolsó sorban: 5 perc aktív munkát igényel! Persze nem áltatom magam, ez a pulyka sem egy tanyán rohangált rövid élete során, kukoricacsutkát hajkurászva, de hát nem lehet minden tökéletes!

 

  • 75 dkg pulykamell,
  • 4 gerezd fokhagyma,
  • 1 ek szárított rozmaring,
  • 1 nagy narancs leve,
  • 1 tk szárított narancshéj (vagy 1 bionarancs reszelt héja)
  • 1 tk méz
  • 1 csapott ek só,
  • 2 ek őrölt fekete bors,
  • 2-3 ek olaj

A pulykát bedörzsölöm a sóval, szárított, mozsárban többé-kevésbé porrá őrölt rozmaringgal, borssal, majd egy nagy, magas falú, vastag aljú, fedeles, lehetőleg teflon edénybe/serpenyőt felhevítek az olajjal, és ebbe teszem. Melléöntöm a narancs levét, mellédobom a félbevágott, kés hátával meglapított fokhagymagerezdeket, a mézet és a szárított narancshéjat, lefedem, és kis lángon sütni-párolni kezdem.

20 perc után megfordítom (ez az idő függ a hús súlyától ÉS alakjától! Át kell sütni, de túlsütni nem jó, mert száraz lesz!). Ekkor a serpenyő felőli oldal már arany színű. 20 percet párolódik a másik oldalán is. Ezután leveszem a fedőt, ha van még alatta nedvesség, akkor addig sütöm, amíg az távozik, ha már nincs akkor 1-2 perc alatt még megpirítom mindkét oldalát, és kész is.

Vágódeszkára teszem, és ha kihűlt, éles késsel nagyon vékonyra felszeletelem. Langyosan a legkönnyebb szeletelni, ha nagyon hideg, akkor már kicsit törékeny.

Hűtőben napokig eltartható, és felvágott helyett használható.

Bár mi ma ezt vacsoráztuk, hideg sültnek, alma csatnival, sült krumplival.

És akkor az előkészület: 5 perc

sütés: 40 perc (ebből 2×2 percig kell mellette állni)

költségek: pulyka: 1125 Ft, fűszerek (szárított+ fokhagyma): 30-40 Ft, narancs: 40 Ft, olívaolaj: 20 Ft

összesen: 1225 Ft, azaz 245 Ft/10 dkg

Címkék: