2009. június 19-i archívum

Aszalt szilva és mákparfé aszalt szilva pürével pálcikán -a jégkrém, és egyéb történetek

2009. június 19., péntek | desszert | 4 hozzászólás

pb240012

Nahát, nahát megint parfé! És ráadásul milyen csúf!

Hát igen, ez van, ronda volt, de finom volt.

Mivel alapvetően szemérmes vagyok (OK, ez nem igaz, csak jól hangzik), és ez meg ráadásul egy gasztroblog, ezért most nem taglalom, hogy mihez hasonlítottak leginkább az elkészült jégkrémek. (pedig ennek a fotónak az eltorzításán is sokat dolgoztam, hogy a hasonlóság minél kevésbé legyen szembeötlő.)

Persze ez nem csak a kecses fröccsöntött műanyag forma kifinomult dizájnja miatt van. Nem feltétlenül szerencsés ötlet ugyanis kevéssé vonzó küllemű dolgokat a maguk pőre valójában közszemlére tenni. Ráadásul pont ebben a geometriai formában. Na mindegy, ez a fejtegetés messzire vezetne, summa summárum- ha vendégek jönnek, NE ez legyen a desszert. Különben még kikacagnak minket. Vagy ha igen, akkor ne pálcikás jégkrém formájában. És lehetőség szerint öntsük is le valamiféle szósszal, hogy minél kevesebb látsszon belőle.

Remélem, mostanra már sikerült mindenkit elrettentenem.

Ha nem, akkor még dolgozok rajta egy kicsit.

Szóval arra jutottam, hogy kell kerítenem ennél helyesebb jégkrém formákat, ennek a kivitelezésén jelenleg még dolgozom. Ugyanis a parfé ilyen formában fogyasztva számomra tökéletes- krémes, hideg, finom, nincs macera a tányérokkal, meg az evőeszközökkel, kicsi adagok eleve, nem kell szeletelni, nem kell mosogatni, és még nem is kell előre kivenni a mélyhűtőből. És el lehet vele vonulni csendben, egyedül a teraszra, és lassan le lehet rágicsálni a pálcikáról, mert én a jégkrémet úgy szeretem, és közben csak picit zavar, hogy a lábam alatt torka szakadtából ordít Lola, a frissen betelepült kölyökcicánk…

Szóval minden szempontból ideális lenne- ha nem lenne ennyire csúf.

Mert azt csak Férj tudja, hogy ezek a nem túl előnyös fotók is mennyi khmmm.. morcos szó elhangzása közepette készültek … Bár kétségtelen, hogy közben azért khmmm… annyit nevettünk, hogy megfájdult a pocink tőle!

És akkor még nem is írtam a parfé/jégkrémről! Az íze klasszikus, mind az aszalt szilvás, mind a mákos rétegnek, nem akartam csavarni rajta, szerintem ezeken nem szükséges. Ami rendkívül jól sikerült, az a gyümölcs velő a jégkrém közepén, igazi meglepetés, amikor ide elérkezünk a fogyasztás során- az aszalt szilva alacsony víztartalma miatt nem lesz betonkemény, hanem meglepő módon finom, krémes marad. Nagyon finom kontrasztot ad a mákos réteggel!

Házi fogyasztásra mindenképpen érdemes kipróbálni!

6 jégkrém

15 dkg aszalt szilva, 1 nagy, lédús narancs leve (1 dl), 1 tk fahéj, 1 kk reszelt narancshéj, 1 ek rum, 1 ek nádcukor

2 dl tejszín, 2 tojás fehérje

1,5 ek finomra darált mák, 1/6 rúd vanília, 1,5 ek cukor, 1/2 kk reszelt citromhéj

Az aszalt szilvát a narancslével, rummal, narancshéjjal és a fahéjjal összeforralom, és hagyom, hogy a szilva jól magába szívja a fűszeres levet. (így könnyebb lesz turmixolni) Ezt követően hozzáadom a nádcukrot, botmixerrel pürésítem.

A mákot ekkora mennyiségben én mozsárban szoktam őrölni, így kevesebb a mosogatnivaló. Ha ez kész, akkor 1,5 dl tejszínnel, a vaníliarúd kikapirgált belsejével és a hüvellyel, meg a citromhéjjal összefőzöm, kb 5 percig kis lángon forralom. Hozzáadom az 1 ek cukrot, és félreteszem kihűlni.

A tojások fehérjét csipet sóval kemény habbá verem, és kétfelé osztom a masszát.

A maradék 0,5 dl tejszínt két púpos ek szilvapürével simára keverem, lazán összeforgatom a tojás fehérje hab felével, majd szétosztom a jégkrém formákban.

A mákos masszából eltávolítom a vaníliarudat, majd felhabosítom habverővel, és összeforgatom a maradék tojás fehérje habbal. A műanyag formában szilvás masszára rétegezem.

Végül 1-2 teáskanálnyi szilvapürét kanalazok minden jégkrém közepébe, ami a mákos rétegen át a parfé közepébe süllyed (de a sűrű szilvás rétegen nem megy át, így tényleg középen is marad). Nekem ekkora mennyiséggel pont tele lett a hat forma, egy pici püré maradt ki, de azt friss, fehér zsömlével megettem.

Mélyhűtőben  kb 5 óra alatt megfagyott, innentől kezdve fogyasztható jégkrémként, előtte szigorúan csak kanalas krémdesszert.

A tartóból való kinyerés legegyszerűbb módja pedig az, ha néhány pillanatra meleg vizet engedünk rá. Ezt egyesével is ki lehet vitelezni a jégkrémeknél, nem kell vízbe mártani az egész formát. Mondjuk ilyenkor pálcikával lefelé kell a csap alá tartani, és ezért célszerű alulról tartani a kivarázsolandó darabot, mielőtt szélsebesen a mosogatóban landol. (vajon ezt honnan tudom?) Mindegy, ha nekem ment, akkor más is képes erre, az bizonyos!

Azért még ide tartozik, hogy a formákat a Lidlben vettem, nem tudom, mekkora az űrtartalmuk. Ha emellett a kivitelezés mellett döntünk, akkor a mennyiségek erre a formára vonatkozva elégségesek hat pálcikás nyalánkság előállításához.

Nahát, már megint kisregényt írtam egy 10 perces konyhai munkát igényelő krémes-édes csacskaságról!

Címkék: , , ,