2009. június 6-i archívum

Fahéjas aszalt szilva fagylalt, karamellás dióval- és a 424

2009. június 6., szombat | desszert | 8 hozzászólás

pb110021

Tegnap járt Ponty Úr először étteremben. És remekül viselte, annak ellenére, hogy most nem ő evett. Mi már kevésbé. Ez nem olyan igazi étteremről szóló bejegyzés azért, inkább csak kesergés. Régen kifejezetten jó volt a 424, Sóstón. Nem egy nagy kulináris kaland, “csak” kiváló steak, borjú bécsi, vagy éppen marhapörkölt. Aztán lassan, de biztosan kezdett zuhanni a színvonal. Tavaly már a megmikrózott, kiszáradt kacsamellet hozták ki, ekkor elhatároztuk, hogy ide többet nem. De aztán most mégis, annyira vonzónak tűnt egy hosszú séta után a tóra néző kerthelyiség, és annak a lehetősége, hogy végre nem nekem kell mosogatni. Ponty Úr is támogatott minket ezen elképzelésünkben, szóval adtunk még egy esélyt a helynek. Nagy reményt azért nem fűztünk hozzá, szóval semmi előétel, sem desszert, csak a lényeg, az is a biztonságinak gondolt rántott csirke és borjú bécsi, rizibizivel, káposztasalátával, és tejfölös uborkasalátával Férjnek.

Kellemes meglepetés volt a sajtos pogácsával teli tányér, amit a sültek előtt kaptunk, ez eddig nem volt. Kicsit száraz, kicsit ízetlen kenyértésztából, de friss volt, és jól esett.

Aztán jött a meglepi. A rántott hús totál ízetlen, sótlan, száraz. A rizs Szarvasi B minőségű, sótlan szintén, meredt, néhány szem mirelit borsóval. Férj borjúja mócsingos, semmiképpen nem comb, és inkább növendék marha, mint borjú. A díszítésnek szánt zöld pedig nem petrezselyemből, hanem sárgarépából származik! De hát az nem ehető!!!

Rendben van, hogy a kórházi menzánál jobb volt, de azért nem sokkal! Ezek után már meg sem lepődtünk, hogy a több, mint 15% borravaló után (amit azért adtunk, mert a kiszolgálás (addig) azért rendben volt), a fizetős pincér egy nagyon olcsó trükkel megpróbált minket még egy ezres erejéig átverni!

Nagyon sajnálom, mert ez az egy kellemes terasz van Sóstón, ahol kényelmesen el lehet ücsörögni, akár babakocsival, és nem üvölt a vendégcsalogatónak szánt harsány, hamis élő zene, de ez most tényleg az utolsó (utáni) alkalom volt. Sajnálom, kár érte, tényleg.

Ezek után kellett valami kárpótlás, főleg, mivel a desszert elmaradt.

750 ml massza/ 1 liter fagyi

15 dkg aszalt szilva, 1 narancs leve, 1 púpos tk őrölt fahéj, 4 dl natúr joghurt, 1 dl tejszín, 2 ek nádcukor

2 marék dióbél, 3 ek cukor

A diót megpirítom, félreteszem. A cukorból vastag aljú serpenyőben karamellt készítek, beleszórom a diót, addig kavargatom, amíg a karamell ismét folyóssá válik, majd szilikonos sütőlapra szedem, és megpróbálom külön kapirgálni a gerezdeket egymástól, amíg még forró. A karamell mennyisége nem lesz kevés, éppen csak vékony bevonatot kell képeznie a dión.

Az aszalt szilvát megmosom, ha nagyon száraz, akkor érdemes előtte legalább fél órára beáztatni, hogy könnyebben darálja le a turmixgép. A szilvát a narancslével, fahéjjal, nádcukorral, joghurttal és tejszínnel együtt leturmixolom. A masszát fagyigépbe öntöm.

Ha már kezd szilárdulni, hozzáadom a durvára vágott karamellás diót is.

Most be kell fejeznem, mert Férj és Anyu itt kotyognak a hátam mögött, és sportot űznek abból, hogy zavarjanak gépelés közben! :)

 

Címkék: , , , ,