2009. június 5-i archívum

Pirított mogyorós halmocskák

2009. június 5., péntek | desszert | 2 hozzászólás

pb110043

Köszönet érte a hangyáknak.

Ugyanis megtámadták a kamrám, és így kénytelen voltam átnézni az összes ott rejlő tartalék élelmiszert. Voltak meglepetések. Mondjuk jó hír, hogy nem kell aggódnunk semmilyen természeti katasztrófa esetén, ha esetleg majd hetekig nem jutunk ki a házból, akkor sem halunk éhen.

Viszont felfedeztem számos csomagot, amin a szavatosságnál feltüntetett határidő vészesen közeledett. Így hát mostanában a sütés-főzés ihletadója nem holmi szakácskönyv, vagy friss áru lesz a zöldségesnél, hanem a hangyák által megkímélt nyersanyagok, amiknek viszont az idő vasfoga nem kegyelmez.

Az ilyen kényszer szülte receptek sajátsága nálunk, hogy vagy nagyon jól, vagy nagyon rosszul sikerülnek. (ilyenkor esznek borjúcombot vargányával a kutyák vacsorára…)

Ez szerencsére az előbbi lett!

2 tepsihez

20 dkg mogyoró, 4 tojás fehérje, 3 dkg liszt, 6 (8) dkg cukor, 2 púpos tk őrölt fahéj

A mogyorót lassú tűzön, vastag aljú serpenyőben  megpirítom. Akkor jó, ha  a héja rázogatás közben magától leválik róla. Ha kész, kihűtöm, és ledörzsölgetem róla nagyjából a héjat.

Ez a lépés kihagyható, ha eleve pirított, darált mogyorót használunk.

A darált mogyorót elkeverem a liszttel, fahéjjal, cukorral. Nekünk 6 dkg cukor elég volt bele, de aki édesebben szereti a sütiket, az használjon 8 dkg-ot, simán elbír annyit is.

A tojások fehérjét habbá verem, hozzákeverem a mogyorós keveréket. A masszát habzsákba töltöm. Akinek nincs ilyen, az két teáskanállal szaggassa a halmokat.

Sütőpapírral bélelt tepsibe 1,5 cm gömböket nyomok a habzsákkal, ez amúgy egy teáskanálnyi adag. Nem fognak megnőni, lehet sűrűn elhelyezni a halmocskákat.

Én most 170°C fokon sütöttem 20 percig, mert nem volt türelmem  többet várni így, estefele a sütire, de 150-160°C fokon 30-35 perc alatt roppanósabb lesz a végeredmény. Mindenesetre addig sül, amíg az alján aranyszínű gyűrű, a tetején meg hasonló színű kis sipka nem jelenik meg.

Remek tea- vagyis nálunk inkább kávésütemény!

pb110008

Címkék: , ,

Fitness kenyér Férjnek graham lisztből, répával és napraforgómaggal

2009. június 5., péntek | kelt tészta | 5 hozzászólás

pb110059

Egy kenyér a nagyon elhivatottaknak.

Ugyanis ez tisztán Graham lisztből készült. Vagyis nem az a kis pihe-puha, csupaluk semmiség, inkább olyan tömör-gyönyör .

Viszont aki szereti az igazi, tartalmas ízes-magos cipókat, annak őszintén ajánlom. Mert nagyon finom.

Az egész amúgy azzal kezdődött, hogy Férj hazaállított egy vekni rozskenyérrel. Nagyon büszke volt magára, hogy milyen remek pékséget talált, ahol ilyesmit kapni, és hogy ez mennyire jó lehet. Mondta is az eladó hölgy, hogy ez a kenyér csak ma az igazi, holnap már nem jó, hát ilyen az igazi friss áru!

Ezután rövid beszélgetés következett arról, hogy nem az a jó kenyér, ami másnap már ehetetlen, a kenyereknél ez picit máshogy van. Majd következett a kóstoló. És valóban, a hölgynek igaza volt: ez a kenyér csak aznap(?) ehető (jónak semmiképpen nem mondanám), komlótól fekete, ízetlen, felfújt vacak, ami rozsot látott ugyan, de nem túl sokat.

Ezen a ponton Férj kifakadt: Hát ő akkor már soha nem fog finom, ropogós héjú cipókat enni?

Én itt kicsit meglepődtem, mert ezen kívánságát eddig nem jelezte. Mármint hogy igény van a ropogásra. A bolti kenyér ugyanis tényleg nagyon ropogott, ennyit legalább el lehetett mondani róla.

Szóval azóta ropogós kenyeret sütök itthon. Meg zsömlét. Mivel eddig a kísérleti stádium zajlott, nemigen lettek közölve a receptek. Mostanra azonban véglegessé vált a módszer, és csak a véletlen (meg a nemsokára lejáró szavatosság) műve, hogy pont egy ilyen csupa korpa csoda kerül először bejegyzésre. A fehérek, egyebek pedig ezután következnek majd szépen sorban.

Itt jegyezném meg, hogy számos recept, házi praktika átolvasása és kipróbálása után nekem ez a hibrid technológia vált be, nem azért, mert feltétlenül ez a legjobb, hanem mert ez illik legjobban az életmódunkhoz (reggeli dagasztás), a sütőmhöz (sima gáz), és az ízlésünkhöz.

1 közepes cipó/ 24 cm átmérőjű fedeles sütőtál

400 gr graham liszt (lehet vegyesen is fehérrel, de én most így készítettem), 25 gr friss élesztő, 1 ek almaecet, 2 tk cukor, 1 púpos tk só, 200 ml langyos víz, 45 gr napraforgó olaj, 1/4 csésze (60 ml) frissen pirított napraforgómag, 1/3 csésze (80 ml) finomra reszelt sárgarépa, 1 ek koriander

Az élesztőt elmorzsolom a liszttel, hozzáadom a cukrot, sót, olajat, ecetet és alaposan összegyúrom. Csaknem gyúrt tészta keménységű, rugalmas cipót kell kapnom. Olajjal lekenem, nedves konyharuhával letakarom a kelesztőtálat, és 6-8 órára félreteszem kelni. Ha 10 órát pihen, az sem baj. Nekem ez azért jó így, mert reggel összeállítom, és vacsorára kész a friss kenyér. Több élesztővel hamarabb kész, ha későn állok neki, akkor 25 dkg lisztre 1 dkg élesztőt számolok, így másfél óra alatt megkel.

Én nem tapasztaltam a kenyereimnél, hogy nem jön fel, nem kel meg, és az állagukkal sem volt soha semmi bajom, de tény, hogy nem olyan lesz, mint amit a pékségben kapni. Az ottani barna- vagy rozskenyerek színét ugyanis gyakran a komló, vagy más színező anyag adja, és a liszt benne inkább fehér. Szóval a levegős-lukacsos barna kenyér az alapvetően gyanús. (szintén egy megjegyzés kívánkozik ide: mifelénk nincsen jó pékség. Tudom, hogy sok helyen van, az ottani rozs- vagy graham kenyér nyilván más. Ha itt is lenne megfelelő műintézmény, nem sütném én a kenyeret! :) )

Szóval ha duplájára kelt, hozzáadom a répát, a szárazon megpirított, majd finomra őrölt koriandert, és a pirított napraforgómagot. Belegyúrom, majd a tésztát cipóvá formázom. Egy akkora sütőpapír-darabra teszem, hogy a széleinél fogva át tudjam majd emelni a kenyeret a sütőtálba, és a cipó tetején éles késsel két mély bevágást ejtek keresztben. Ismét kelesztés, amíg a duplájára kel.

Közben előmelegítem a sütőt 260°C fokra, úgy, hogy a sütéshez használt tál a tetővel együtt már benne legyen.(nekem egy nagy jénai tálam van, amúgy ebben sütöm a chili con carnet)

Ha a cipó a duplájára kelt, a sütőtálat kiveszem, a sütőpapírral együtt beleemelem a cipót, ecset segítségével vízzel jól lekenem, visszateszem a tál fedelét, és mehet a sütőbe. 260°C fok 15 perc, majd visszaveszem a hőfokot 180°C fokra, és még 25 percig sütöm fedél nélkül.

Igazi nagyon egészséges reggeli lett volna belőle sovány túróból készült zöldséges krémmel és egy pohár kefirrel, de Férj a fokozatosság híve az egészséges életmódra való átállásban, szóval a tegnapi oldalas sült zsírjával ette.

pb110060

És hogy miért fitness? Mert valami hasonló fantázianév alatt futó kenyér volt az, amit Férj hazahurcibált, és ami miatt az egész kenyér-project létrejött! :)

Címkék: , , ,