2009. június 4-i archívum

Sült oldalas, tökfőzelék

2009. június 4., csütörtök | főzelék, sertés | Nincs hozzászólás

pb100022

A félreértések elkerülése végett előre közlöm, hogy ez egy nagyon hagyományos, úgy is mondhatnám, korszerűtlen recept. Én nem szeretném a tökfőzeléket átértelmezni, újragondolni, mert úgy az nem az igazi. Márpedig ezt én csak így szeretem.

Mindenkinek megvan a saját receptje, ahogy a legfinomabb, és csak úgy, még a legegyszerűbb ételek esetében is. Vagy inkább csak azoknál.

Mert a tökfőzelék, akármennyire is hétköznapi, lássuk be, nem mindenki számára a legvonzóbb dolog. Én gyerekkoromban nem is voltam hajlandó megenni egyáltalán. Aztán elmentünk nyaralni Böbéhez, nagyi testvéréhez, aki nem engedte megnézni az esti mesét, csak ha megeszem a főzeléket. A tököt. Szegény anyám a fejét fogta, hogy nem tudja Böbe néni, mibe vágta a fejszéjét, de ő tántoríthatatlan volt. Egy ideig én is. Aztán a könnyeimen át lesve az óra mutatóját, amin a mese időpontja egyre közeledett, arra jutottam, hogy egy próbát megér. És sírva kezdtem el enni, de a végén már nevettem. Annyira finom volt. A mese meg azután már nem is érdekelt.

Soha többet nem ettem meg más tökfőzelékét, mert az nem volt olyan. Csak a Böbéét. Ő már csak mosolygott, amikor látogatóba érkeztünk, és én kértem a főzelékem. Böbe sajnos már nem él, és a recept vele együtt ment el örökre. Azóta volt számos próbálkozásom, de nem sikerült reprodukálni az ominózus ízeket.

Végül maradt ez a recept, ami ugyan nem pont olyan, de nagyon finom. Sült oldalassal.

  • 2 főre
  • 80 dkg gyalult tök,
  • 1 csokor kapor,
  • 1 közepes fej hagyma,
  • 2 dkg vaj,
  • 1 csapott ek pirospaprika,
  • 3 dl zsíros tej,
  • 1 csapott ek étkezési keményítő,
  • 2-3 ek fehér borecet,
  • 2 tk cukor, só
  • 50 dkg sertés oldalas,
  • 5 gerezd fokhagyma,
  • 1 nagy paradicsom,
  • 8-10 szem fekete bors,
  • 1 babérlevél,
  • 1 ek szárított majoranna,
  • 1 kk őrölt kömény,
  • 2-3 ek sertés zsír,
  • 1 dl száraz fehérbor

A vajon üvegesre párolom az apróra felkockázott hagymát, majd hozzáadom a nagyon finomra metélt kaprot is, és még egy kicsit együtt sütöm azzal is. Lehúzom a tűzről, megy hozzá a pirospaprika, megkeverem, és megy hozzá a tök. Sózom, és nagyon kevés vízzel öntöm fel, épphogy ellepje a tököt. Lassú tűzön, fedő alatt főzöm. Ha teljesen megpuhult, vékony sugárban, állandó kevergetés mellett hozzáöntöm a habverővel simára kevert tejes-keményítős keveréket, majd egyet forralok rajta. Végül az ecettel és a cukorral ízesítem.

Az oldalast méretes, fedővel rendelkező teflon edénybe teszem, csontokkal lefelé. Köré szórom a majorannát, a felezett, zúzott fokhagymagerezdeket, a köményt, a hámozott, felcikkezett paradicsomot, a babérlevelet, majd sózom, és felöntöm a borral, és még 1 dl vízzel (félig lepje el a húst). Hozzáadom a zsírt is (mivel nekem elég cubákos volt az oldalas, nem kellett több, de soványabb hús esetén lehet növelni a mennyiséget. Főleg, ha terveink vannak a “moszatos zsírral”)

Felforralom, és fedő alatt párolom.  Minél tovább, annál omlósabb lesz. Az enyém most 2 óráig szotyogott. Igazán nincs sok gond vele, néha meg kell nézni, nem főtt e el a folyadék, és szükség szerint pótolni kicsit . Itt figyelni kell arra, hogy ne essünk túlzásba,  mire kész a hús, főleg csak a zsír maradjon, lé nem, mert akkor nem lehet ropogósra lesütni.  Félidőben megfordítom a húst, csontokkal felfelé. Ha már puha, fedő nélkül, nagy lángon zsírjára sütöm, addig, amíg szép piros nem lesz. Megfordítom, a csontos felét is kicsit megkapatom. Ezzel kész is. Tálaláshoz a bordák között felvágom, és a darabokat a főzelék tetejére szedem. A zsírja meg frissen sült kenyérrel remek vacsora.

Ja, és az oldalas anyu receptje!

Címkék: ,