Barramundi filé narancsos sárgarépával édesburgonya chipsszel

Nem kell az elején eltántorodni, nem kell hozzá feltétlenül barramundi filé, csak most ez volt itthon (többek között)! Mondjuk édesburgonya az kell hozzá, ez kétségtelen. Szóval nem (feltétlenül) olyan mit-találok-a-hűtőben étel következik.(de)

Az édesburgonya története a következő: van ugye az ember lánya, meg az az ösztön benne, az a vásárlási. Hogy ha valami akciós, akkor hamarabb pakol, mint gondolkodik. Meg az az éppen-most-nem-kell-de-jó-lesz-ez-még-valamire. Csak mert most kapni lehet, mert eddig még nem is láttam itt, meg rémlik valamiféle süti, amibe ez kellett (amiről utólag kiderült, hogy cukorrépa a hiányzó misztikus hozzávaló, szóval gyorsan ki is kukáztam a receptet, mert ilyet azért mégse (nem tudom, miért pont ilyet nem, de szerintem hidegfront van, és ilyenkor a gondolkodás nem az erősségem))

Én elvesztettem a fonalat a zárójelek között, aki bír még követni, azt irigylem.

Szóval hazajött velem a két édesburgonya. Ezt követően perceken belül megszületett a “batáta-di-kóku” nevű műdal (mely arról szól, hogy a Kóku az voltaképpen egy nagyra nőtt édesburgonya, aki olyan gyerekeket visz magával a hűtőtáskájában, akik nem esznek rendesen), amivel Férj szórakoztatta Ponty Urat, ameddig én próbáltam kiókumlálni, hogy akkor ebből most mi legyen.

A sok leírás közül a chipsnek való elkészítés tűnt a legígéretesebbnek, innen kézenfekvő volt a folytatás: kedvenc műfajom, a meleg saláta következett. Naranccsal és répával. Nem feltétlenül gasztronómiai megfontolásból, hanem a színük miatt.

Mivel a köret elég hangsúlyosnak ígérkezett, úgy gondoltam, lecsúszik hozzá a hűtőmben árválkodó utolsó két barramundi filé. Ami egy sügérféle, és nagyon jó amúgy. Annak, aki odavan a kifejezetten hal ízű halacskákért. Merthogy ez az, rendesen (na jó, csak nekem). Szóval Férj imádja, és eddig csak sóval-borssal fűszerezve, vajjal meglocsolva, a maga naturális ízeiben tobzódva ettük (brrr…), de most megelégeltem, és jól agyonnyomtam a halízt. Sikeresen. Férj így is imádta, de most még én is.

Szóval nem kell hozzá feltétlenül barramundi filé, a célnak kiválóan megfelel mondjuk egy jobb minőségű pangasius is.

A recept (végre :) )

• 2 adag
• 2 bőrös barramundi filé (vagy más fehér húsú, és még jobb, ha tengeri hal) ( 2×15-20 dkg)
• 1 nagy narancs leve (1 dl),
• 2 ek fekete bors,
• 1 gerezd fokhagyma,
• napraforgóolaj
• 1 nagy édesburgonya (0,5 kg),
• 4 közepes répa,
• 3 narancs,
• 6 nagy levél bazsalikom,
• 1 ek koriander mag,
• 1 kk római kömény,
• 1 ek cukor,
• 1 gerezd fokhagyma,
• napraforgóolaj

A leghosszadalmasabb rész a batáta-chips, ezért ezzel érdemes kezdeni. A gumót meghámozom, és egyenletesen, 2 mm vastag szeletekre vágom. Sütőpapírral fedett sütőrácsra fektetem, egy rétegben, és ecsettel megkenem napraforgóolajjal a tetejüket. 180°C fok, 45 perc.

És itt ragadnám meg az alkalmat, hogy elbüszkélkedjek a sütőrácsos tepsimmel, amit hétvégén az IKEAban sikerült beszereznem, és azóta is mindent rácson sütök! Felemelő érzés a tortarácsos ügyeskedések után!

Ígérem, most már igyekszem a témánál maradni. Szóval, a megtisztított répát fél centis karikákra vágom, a narancsot meghámozom, kifilézem, a maradványokból kipréselem a levet. Egy serpenyőben a cukorból karamellt készítek, és ha már sárgulni kezd, rászórom a mozsárban porrá őrölt koriandert és római köményt. Ezután nem kevergetem, maximum rázom, különben kis kupacba állnak össze a fűszerek (én már csak tudom! ). Mire aranybarna lesz a karamell, megpirulnak a fűszerek is. Megy rá egy kis olaj (1 ek), a répa, némi só, a zúzott fokhagyma, még egy kis rázogatás, utána megy hozzá a narancslé is. Elvileg a karamell ilyenkor feloldódik. De ha nem, még egy kis narancslével lehet segíteni neki. Fedő alatt a kívánt állagúra párolom (én kicsit roppanósra hagytam). Rádobom a vékony metéltre vágott bazsalikomot, összeforgatom, és a legeslegvégén, ha már csak langyos, megy majd hozzá a narancsfilé is. Ezt a részt egy kicsit félreteszem, addig előkészítem a halat.

A halhoz a borsot mozsárban porrá zúzom/megőrlöm. A filék mindkét oldalát  egyenletesen bekenem olajjal (pl a kenőtollal), majd megszórom a borssal, sóval. Forró teflon serpenyőben nagy lángon először a bőrös oldalán sütöm 2-3 percig, majd spatula segítségével megfordítom (így nem törik), mellédobom a felezett, zúzott fokhagymát, meglocsolom a narancslével, és nagy lángon készre sütöm 3-4 perc alatt. A narancslé teljesen elpárolog a végére, karamellizálódni fog, belesül a hal húsába, és ez így nagyon finom!

Férj, aki állítólag nem szereti az édeset a sóssal, megpróbálta elkunyizni az én részemet (nem adtam), kikotorta az összes maradékot a serpenyőből, majd minden szöszmötnyi maradékot “feltakarított” az én tányéromról is. Mégiscsak azt kell gondoljam, ízlett neki!

Hasonló receptek:

1. Sült paprikás édesburgonya krémleves fetával Egy gyors krémleves, és elképesztő mennyiségű zöldséget juttathatunk az amúgy válogatós gyerekbe, a kis- és nagykorúakba egyaránt. Hatalmas előny, hogy nem lehet belőle egyenként kipiszkálni az egészséges alkatrészeket- bár ebbe...
2. Pangasius filé zöldségágyon parmezános morzsával, sütőtökös burgonyapürével Nincs túl nagy tapasztalatom a blogokkal, sőt a számítógéppel is hadilábon állok kissé , ezért az első próbálkozások miatt elnézést kérek. Amikor tegnap éjfél után úgy döntöttem, hogy gasztroblogot fogok...

Címkék: édesburgonya, hal, sárgarépa

2 hozzászólás a bejegyzéshez: Barramundi filé narancsos sárgarépával édesburgonya chipsszel

lúdanyó
2009. május 29., péntek

Ez nagyon jól hangzik :) A képed megint nagyon szép lett, az étel szineiről nem is beszélve!

killervidra
2009. május 29., péntek

Köszönöm Lúdanyó! Hát nagyon sokat számít, hogy megint nappali fénynél tudtam fényképezni, és nem az olvasólámpánknál! :)
Az édesburgonya tényleg nagyon finom, picit hasonló az íze a sütőtökhöz, ahogy több helyen írják, de sokkal kevésbé leveses a húsa, inkább finom, harapnivaló, mint az “igazi” krumpli, érdemes egy próbát tenni vele! :)

Szólj hozzá