2009. május 13-i archívum

Gyömbéres körtekrém-most eperrel

2009. május 13., szerda | desszert | 4 hozzászólás

pa190012

Melynek a története pedig a következő: Férj újabb bolondériája, hogy bejelenti, mit szeretne enni. Például ma diétásat (meg még házias(?) is legyen persze), egész pontosan joghurtos csirkemell salátát. Annyi szerencséje volt életem párjának, hogy még nem egészen voltam ébren, plusz a bejelentéstől kisebb sokkot is kaptam, mivel ez talán egy fokkal rosszabbul érintett, mint a “házias konyha” mizéria. Ezzel az ételcsoporttal (ti. fitness jellegű, egészségesnek titulált, végtelenül unalmas, egyhangú, jellegtelen proteindús saláták (és akkor megint elnézést kérek mindazoktól, akik ezt szeretik, én nem, nem is vagyok erre büszke, stb, stb) ) a hátam mögött ugyanis tényleg egész komoly távok lefutására lehetne rábírni engem. Ennél már csak egy fok van lejjebb, a majonézes-kecsöpös salátaöntet konzerv kukoricán vagy az errefelé “őshonos” gyros majonézzel és körözöttel(!), ami itt kulináris élvezetnek számít.(szerintem erről írtam már valahol. Ezen egyszerűen nem tudom túltenni magam. Hogy ilyen egyáltalán létezik)

Na de azért azt csak nem, Férjnek hamarosan megjön a józan esze. (Ugye?)

A helyzetemet tovább könnyíti, hogy Ponty Úr újabban visítórohamot kap minden élelmiszer árusításával foglalkozó műintézményben (is), így mostanában csak az erdőben sétálunk, aminek nagyon örülök persze, csak ott viszonylag ritka a joghurtos csirkemell saláta elkészítéséhez szükséges alapanyag (bár vadsóskát már láttam. Meg egyszer egy félig megcsócsált őzet is, de az salátába nem jó)

Szóval nekiálltam elkészíteni a salátát, mert jó feleség vagyok persze. Aztán este írás közben kipuffogom magam, és reménykedem benne, hogy Férj majd elolvassa, és megszán. (ez eddig, jelzem csendesen, még nem történt meg!)

És hogy miként kerül ide a körtekrém: nagyon egyszerű, kompenzálásképpen kellett készítenem valami igazán finomat, vagyis olyat, amit én is szívesen megennék. És persze abból, ami itthon volt. És vilmoskörte, gyömbér, meg mascarpone az mindig van. És most akadt itthon csodaszép eper is, ami a közös pelenkavásárlás során lopott öt percnyi magánprogram keretein belül került beszerzésre.

Borzasztóan egyszerű, és borzasztóan finom. Ezt a krémet még számos gyümölcs tetején el tudom képzelni. Vagy gyümölcs nélkül.

4 adag

60 dkg ( 4 db) vilmoskörte (vagy más puha húsú, lédús, zamatos körte), 2,5 dl mascarpone, 2 ek nádcukor, 3 cm gyömbér, 1/2 citrom leve

50 dkg eper, 4 ek Cointreau/narancslé

A körtét meghámozom, és a lereszelt gyömbérrel, citromlével, cukorral és a mascarponeval együtt összeturmixolom. Sokáig kell turmixolni, akkor homogén és habos lesz.

Az epret megtisztítom, negyedelem, meglocsolom a Cointreauvel (magamnak ugye narancslével, Ponty Úrnak ez még kissé korai lenne), szétosztom 4 csinos tálba, és rárétegezem a krémet. És ennyi.

Címkék: , , , ,

Duplán ricottás erdeigyümölcsös béles

2009. május 13., szerda | desszert | 5 hozzászólás

pa190060

A házias konyha vitathatlan előnye számomra a sütemény. Nem vagyok túl édesszájú (mármint én. Férj, hát ő igencsak), sőt, a vajkrémes-habos-babos-zselés-piskótás tortákkal a világ végéig lehetne üldözni, de nagymamám túrós bélesénél finomabb süteményt még soha nem ettem. És én ezt nagyon bölcsen meg sem próbálom felülmúlni, mert szerintem nem is lehet. Helyette sütök mindenféle túrós sütit, ami elemeiben emlékeztet ugyan rá, de alapvetően más pályán játszik, hogy még véletlenül se lehessen összehasonlítani a kettőt. (igen, rosszul viselném a kudarcot)

Szóval az egyik jól bevált túrós töltelékemet készítettem, ezúttal ricottával. Szerencsére sütés során ugyan úgy viselkedett, remek lett az állaga így is a tölteléknek. De az íze és a textúrája, az egészen más volt! És hogy ne legyen annyira egyszerű ez az egész történet, kedvenc ricottás kelt tésztámból lett a burok köré. Hát ez sem okozott csalódást.

20 cm átmérőjű, 15 cm magas falú sütőforma (vagy egy hasonló méretű  fazék)

A tészta

25 dkg ricotta, 27 dkg rétesliszt, 2 tojás, 7,5 dkg olvasztott vaj, 5 dkg cukor, 2 dkg élesztő, 1 ek (házi) vaníliás cukor, csipet só

1 tojás és 1 ek cukor a kenéshez

A töltelék

25 dkg ricotta, 3 tojás, 7,5 dkg búzadara, 10 dkg cukor, 1 citrom leve és héja, 1 ek (házi) vaníliás cukor,

25 dkg bogyós gyümölcs

A lisztet elmorzsolom az élesztővel, hozzáadom a többi alapanyagot, és alaposan kidolgozom kézzel (vagy a robotgép dagasztókarjával). Lágyabb kelt tészta lesz az eredmény, de érdemes alaposan dagasztani, egy idő után ez is elválik a kéztől!

Másfél-két óráig meleg helyen, konyharuhával letakarva kelesztem. Azért ez nem az a háromszorosára-megnő tészta, kb másfélszeresére jön majd fel,  de az eredményen ez mit sem változtat. Ti. nagyon finom lesz.

A töltelékhez a gyümölcsöt, ha mirelit volt, előtte fel kell engedni. Ha friss, akkor csak tisztítani és egyforma darabokra vagdosni. Én eredetileg eperrel akartam, mert ugye annak van most szezonja, de az annyira szép volt, hogy nem akartam “elpocsékolni” egy töltelékbe. Szóval, a gyümölcstől függ a dara mennyisége. Én most zömmel nagy szemű áfonyát tartalmazó keveréket használtam, amiben a gyümölcs nem lett püré a kevergetés során, nem is volt túl leveses, szóval elég volt ennyi dara. De pl. málna esetén biztosan több kell mondjuk 1 evőkanálnyival. Ezt azért lehet látni, ha a mirelit gyümölcs túl sok levet engedne, növelni kell a dara mennyiségét, ha friss pl.a (nagy szemű, nem erdei) áfonya, vagyis szinte semmi leve nincs, akkor csökkenteni. A friss eper esetén én nagyjából ugyan ennyi darát használtam volna.

A tojásokat a cukorral, vaníliarúd belsejével habosra keverjük habverővel, megy hozzá a ricotta, dara, citrom leve, héja, és végül óvatosan beleforgatjuk a gyümölcsöt is. A töltelék annyira hamar kész van hogy elég a tészta nyújtása előtt 5 perccel nekiállni.

A tésztát átgyúrom, cipóvá formázom, majd erősen  lisztezett gyúródeszkán/pulton 0,5 cm vastagra, kör alakúra kinyújtom. Ha nem sikerülne a nyújtás, mert valamilyen megmagyarázhatatlan okból kifolyólag egy amorf tésztalap kerülne ki a kezünk alól szabályos kör helyett, akkor nem érdemes újra összegyúrni, és újra kinyújtani, mert így túl sok lisztet venne fel a tészta, amitől romlana az állaga. Szóval szerintem inkább legyen ronda, de finom.

A sütőformát sütőpapírral kibélelem, úgy, hogy bőven túllógjon a széleken, így könnyen ki lehet majd emelni az elkészült tésztát. A tésztával kibélelem a formát, úgy, hogy az is túllógjon a peremen. Beleöntöm a tölteléket, és óvatosan, apránként elkezdem ráhajtogatni a tésztát, úgy, hogy ne süllyedjen a töltelékbe. Az első ráhajtás után már csak egy irányba haladjunk a további hajtogatással, ne összevissza, így szép lesz a végeredmény. A tetejét az 1 ek cukorral felvert tojással lekenem (én kétszer szoktam. Nagyon óvatosan, hogy ne nyomjam a tésztát a töltelékbe).  250°C fokra előmelegített sütőbe teszem. Így 5 percig sütöm, majd a hőfokot 160°C fokra mérsékelem, hogy átsüljön a töltelék, de ne égjen meg a tészta.  Ezen a hőfokon még 60-70 percig sül. Ha szélesebb és alacsonyabb formát használunk, ez az idő persze csökken.

A megsült tésztát kiemelem a formából, és rácson kihűtöm.

A ricottás kelt tésztát érdemes kipróbálni, gyümölcsös lepényekhez is nagyszerű.

Én mindenesetre megígérem, hogy nem ez volt az utolsó recept ezzel a tésztával, ami a blogra felkerült!  :)

pa190041

Címkék: , , ,