2009. május 1-i archívum

Mázas báránycomb mazsolával, aszalt sárgabarackkal

2009. május 1., péntek | juh-bárány-birka, köret | 4 hozzászólás

pa070063

Az étel, amely hosszú idő óta először megosztott lelkesedésre talált Férjnél. Az igaz, hogy mostanában elég sokszor feszegettem a határokat nála, ami az édes-savanyú-sós kombinációt illeti, ugyanis Férj ezért nem lelkesedik annyira. De én meg igen. Férj alapvetően berzenkedik a gyümölcs-hús összeállításoktól, amit én meg imádok. Szóval ma felvetette, hogy nem lehetne e legközelebb a bárány sós étel, és nem desszert. Én vasvilla szemeket meresztettem rá, gondolatban konyharuhával csapkodtam bazsalyogó fejét, és dühödten ettem tovább a bárányt. Mert szerintem nagyon finom volt.

Legközelebb persze majd sós lesz, és akkor én fogok pikírt megjegyzéseket tenni, hiteltelenül, mert én a báránycombot úgy is szeretem…

2 főre

60 dkg csontos báránycomb (ez a mennyiség 2 embernek szűkösen elég), 3 ág rozmaring, 4 gerezd fokhagyma, 1 fej vöröshagyma (10 dkg)

1 dl almalé, 1 marék (2-3 dkg) mazsola, 1 marék (2-3 dkg) aszalt sárgabarack

12 szem szegfűbors, 1 ek méz, olívaolaj, só,

1,5 dl kuszkusz

A báránycombot lehártyázom, levagdosom az inas részeket, a  csontja mentén késsel felszúrom a húst, ide tömködöm be a rozmaringot és a kés pengéjével meglapított fokhagymát.  A szegfűborsot sóval mozsárban összetöröm, és alaposan a húsba dörzsölöm. Sütőtál aljára teszem a finomra vágott hagymát, az aszalt gyümölcsöket, ráfektetem a combot, meglocsolom az almalével ( nem sima ivólé. Vagy 100%, préselt, vagy ha ez nincs, akkor inkább 2-3 savanykás alma finomra reszelve, szűrőn átnyomkodva szükséges hozzá. Ha nem lenne elég savanykás, kevés citromlével lehet korrigálni.) Olívaolajjal meglocsolom, és sütőben, 160°C fokon sütöm 4 óráig (nagyobb hús=több sütési idő! ) Sülés közben 10-15 percenként a szaftjával locsolgatom, félóránként megfordítom. Ha úgy látom, hogy már leomlik a csontról a hús (Férj úgy szereti, legközelebb nem ügyelek majd ennyire a desszertjére), akkor megkenem vékonyan mézzel, és felcsavarom maximális hőfokra a sütőt. 5 perc múlva ismét lekenem mézzel, ezt még egyszer megismételem, mielőtt késznek nyilvánítom.

Ha sülés közben a szaft besűrűsödne, akkor vízzel pótolom, hogy az eredeti folyadékmennyiség megmaradjon, mert ez kell majd a kuszkuszhoz.

A kuszkuszt az előírt mennyiségnél  0,5 dl-el kevesebb  forró vízzel felöntöm, lefedve állni hagyom, szintén az előírt ideig. Azért kell kevesebb víz, mert a sült hús alatt maradt szaftot is hozzáadom 5 perc után, az aszalt gyümölcsökkel együtt. Villával átkeverem.

Akartam hozzá mentaszószt, mert Férj hónapok óta ezzel nyaggat, de amikor nekiálltam elkészíteni, kinyögte, hogy igazából nem is szereti. Néha olyan könnyű vele… :)

Megjegyzés: az almaleves sütés ötlete Nigellától származik. Az Expressz sorozatban ő pácolásra használta, talán sertéshez, nem nagyon emlékszem a többi részletre, az nem ragadott meg annyira.

A dolog tényleg jól működik ( Férj véleménye ellenére is ezt kell mondanom). Aki szereti a gyümölcs-hús összeállítást mindenképpen próbálja ki, érdemes!

Címkék: , , ,

Spárgakrémleves korianderrel, naranccsal, mentával

2009. május 1., péntek | leves | 2 hozzászólás

pa070020

Eredetileg Beatbull spárga krémlevese volt mára betervezve, de az ebéd a báránnyal és a kuszkusszal annyira kelet felé vette az irányt, hogy úgy gondoltam, ezt a levesnek is követnie kell. És nem bántuk meg. Mert nagyon finom. És a spárga is elfogyott végre.

(felteszem, holnap már új forrásokat fogok kajtatni ez ügyben, de nem baj, ma még úgy teszek, mintha ráuntam volna)

3-4 adag ( 1 liter leves)

500 gr zöld spárga, 2 szál újhagyma, 0,5 l csirke alaplé, 1-2 narancs leve (1dl), 1 ek koriander mag, 2 dl zsíros, natúr joghurt, 25 nagy levél menta, 1/4 csokor petrezselyem, 1 tk nádcukor, só, bors

A spárgák virágocskáit 1 cm szárral levágom, félreteszem. A szárat 2-3 cm darabokra vágom, felteszem főni az alaplével és még 2 dl vízzel. Hozzáadom az újhagymát ( melyen a halványzöld szárrészt is rajtahagyom), és a szárazon megpirított, mozsárban porrá őrölt koriandert. Sózom, hozzáadom a cukrot. Ha megfőtt a spárga, a tűzről lehúzom, a leveshez adom az átszűrt narancslevet, a menta és petrezselyem levélkéket.  Botmixerrel pürésítem. Visszateszem a tűzre, ha felforrt, beleteszem a spárgacsúcsokat, még 5 percig fő. A joghurtot kevés forró levessel kikeverem, majd az egészet a fazékban lévő leveshez adom. Borsot őrölök bele.

 

Címkék: , , , ,

Pecorinós diós keksz, rozmaringgal

2009. május 1., péntek | sós | 6 hozzászólás

pa070029

A fiúknak. Sör mellé. Hirtelen, mert minden előzetes figyelmeztetés nélkül kezdtek el sörözni. Férj, Apu, meg Öccs. Itthon meg egy félig sült báránycombon kívül semmi sör mellé való…

Szóval még egy bőr a kukoricás kekszről, ezúttal sósan. (nem állítom persze, hogy ne akartam volna már napok óta kipróbálni ezt a változatot is)

A sikerét leginkább a következő életképpel tudnám  szemléltetni: két (elvileg) felnőtt fiatalember áll a konyhapult mellett.  A tűzforró kekszecskéket a tepsiből szájukba gyömöszölik. Ordítanak, káromkodnak, égett ujjaikat rázogatják, égett nyelvüket sörrel hűtik. De a  tűzforró kekszet változatlan elánnal tömik magukba…

3 tepsi (NAGYON kevésnek bizonyult, duplázni érdemes)

200 gr simaliszt, 50 gr kukoricaliszt, 50 gr darált dió (nem baj, ha nem finomra), 150 gr vaj, 1 tojás, 20 gr nádcukor, 60 gr finomra reszelt pecorino, 1 ek apróra vágott rozmaring levélke, csipet sütőpor(elhagyható), 1 tk só

A hozzávalókat összegyúrjuk, 1 cm golyókat formálunk a tésztából, sütőpapírral bélelt tepsibe rakosgatjuk, villával lelapítjuk. 200°C fok, 10-12 perc. Azért érdemes megvárni, amíg kihűl…

Megjegyzés: túlsütni nem szabad! Akkor jó, amikor a keksz teteje még sápadt, csak az alja halványan narancssárga. Ez a szín a kekszek alsó szélénél látszik, nem is kell megfordítani hozzá.

pa070025

Címkék: , , , , ,