2009. április-i archívum

Mentás, citromos rizottó, zöld spárgával és körtével

2009. április 29., szerda | hús nélkül, rizottó | 2 hozzászólás

pa050028

Férj ma még nem evett spárgát, úgyhogy ezen változtatnom kellett. Én meg így rájöttem, hogy egy nap kétszer is meg tudom enni, anélkül, hogy megunnám. Persze, azért mire elfogy mind a másfél kiló, szerintem lesz egy egészséges fenntartásom az irányába, de hát egy teljes évem lesz majd rá, hogy ezt leküzdjem. Szóval rizottó, még egyszer.

Most a mentás-citromos alap változatba került a körte, hogy ellensúlyozza a savanyúságot, és a spárga, az meg csak úgy. Nagyon finom lett ez is. Férj persze végig azt kotyogta közben, hogy minek fényképezem, amikor ez pont úgy néz ki, mint a múltkori (ez sajnos igaz), és hogy finom-finom, de miért kell a rizottónak folyósnak lennie, aztán végül elcsendesedett, és hát most sem láttam maradékot a tányérján.

2 főre

2 dl rizottó rizs, 300 gr zöld spárga (tisztítva), 300 gr vilmoskörte (2 db), 0,7 l csirke alaplé, 1 citrom leve (0,5 dl) és reszelt héja, 2 szál újhagyma, 2 kis gerezd fokhagyma, 3 dkg parmezán, 0,5 dl száraz fehérbor (rizling), 3 dkg vaj, kb 25 mentalevél (4 nagyobb ág)

A vaj felén megpirítom kicsit a rizst, majd a vékonyra karikázott hagymát és a kés hátával megtört fokhagymagerezdet is. A borral felöntöm, nagy lángon elforralom az alkoholt, és elkezdem apránként felöntögetni az alaplével, időnként megkeverve. Végül hozzáadom a hámozott, lereszelt körtét, a citrom reszelt héját és levét is.

A spárgát elpattintom, ha kell, levagdosom a hibás, fás részeket, és centis darabokra vágom. Ha úgy ítélem meg, hogy a rizs lassan megfő, 2-3 percre hozzákeverem a spárgát is, meg még egy kis alaplevet, hogy kellően krémes legyen az állaga. Ha elkészült, lehúzom a tűzről, majd a  maradék vajat, a menta vékony csíkokra vágott leveleit  a reszelt sajttal együtt belekeverem. Az én kis csenevész mentám halványzöld, aprócska levelei nem túl erős ízűek, szóval a mentalevelek adagolása  történjen inkább ízlés szerint.

Címkék: , , , , ,

Aszalt szilva krémleves sült, édes polentával

2009. április 29., szerda | leves | 6 hozzászólás

pa050003

A mai nap nem volt jó. Az ilyen napok jellemzője, hogy kompenzálásként elkezdek valami finomat főzni. Például ezt a levest. Mivel Férj saját bevallása szerint úúútálja az aszalt szilvát és a narancsot, ezért abból. Csak azért, hogy büszkének érezhessem magam, amikor maradéktalanul belapátolja mindet a tányérjából, és repetát kér. Meg jó látni a kissé meggyötört arcán a kisimuló vonásokat. Hogy azért nincsen minden veszve…

Ez a leves persze szintén egy családi klasszikus, csak én kicsit újragondoltam, és polentát adok levesbetétnek.

4 adag

20 dkg aszalt szilva, 2 dl tejföl, 2-3 narancs leve (1,5 dl) és 1 narancs reszelt héja, 5 szem szegfűbors, cukor ízlés szerint, 1 ek étkezési keményítő (elhagyható)

1 dl kukoricadara, 1/3 rúd vanília, 3 dkg vaj, 1 ek cukor

A kukoricadarához 5 dl vizet forralok a vaníliával, beleszórom a darát, és kevergetve megfőzöm. Ha kész, megy hozzá a vaj és a cukor. Sütőpapírral kibélelek egy 20×20 cm tálat, belesimítom a masszát, és kihűtöm. Amikor már hideg, és megszilárdult (legalább 30 perc, de érdemes jóval korábban elkészíteni), akkor a papírral együtt kiemelem, felszeletelem. Én 8 kis háromszögre vágtam.

Az aszalt szilvát átöblítem, és 8 dl vízzel felteszem főni. Hozzáreszelem a narancs héját, és megy bele a szegfűbors is. Ha az aszalt szilva elkezd szétfőni (10 perc), hozzáadom a narancslevet (ha teszek bele keményítőt is, akkor ezzel előbb simára keverem, de ebből a levesből még én is gyakran elhagyom), kevergetve 1-2 percig főzöm, azután botmixerrel pürésítem. Ha ez kész, ízlés szerint cukrozom (bár én most nem tettem bele), megy bele a tejföl, vissza a tűzre, egyet forr, és kész. Közben teflon serpenyőben (grillserpenyő még jobb, csak én most lusta voltam elővenni) megsütöm a kis háromszögek mindkét oldalát. Tányér aljára szedem a polentát, rámerem a levest, tejföllel pöttyözöm a tetejét.

Címkék: , ,

Prosciuttoban sült spárga, avagy lélekemelés fél óra alatt

2009. április 29., szerda | előétel, reggeli | 6 hozzászólás

pa050037

Ismét egy zseniálprimitív recept, azaz hogyan kényeztessük magunkat királynői ebéddel fél óra alatt. Egy régi klasszikus, még az egyetemi évekből (igen, tényleg sok volt az ösztöndíjam…)

Szóval kell hozzá JÓ minőségű zöld spárga. Legnagyobb megdöbbenésemre ezt az Aldiban(!) kaptam tegnap. Pedig jobb szeretem a zöldségest, meg a piacot, de hát a szükség törvényt bont… Aztán kell hozzá némi felindultság, amire egyetlen gyógyírt ismerek ( ha a szokásos Ponty-puszifesztivál nem kivitelezhető a kisded és a cecelégy különös találkozásából született alvásmaraton miatt), ez pedig a nagyon finom, és nagyon gyorsan elkészülő étel.

A felindultság adott volt a ma hajnalig tartó járóka-összeszerelő project miatt, melynek végeredménye, hogy  a magyar kisipar eme félrefuratozott remeke továbbra is darabokban hever a nappaliban (és a boltba való visszaszállításra vár), illetve a ma reggeli kis akciója miatt a  Mozillának, melynek során egy nem létező számítógép szektorba költözött, frissítésestül, majdan helyhiány miatt megsemmisítette önmagát. Ezt követően törvényszerű volt, hogy remegő kezeimből a reggeli kávém nem a tervezett helyén, hanem  gusztusos barna tócsaként a konyhapulton végezte.

Szóval a felindultság megvolt. És ezért dühömben nekiláttam spárgát készíteni. Annyira dühös voltam, hogy friss kenyeret is sütöttem hozzá. Csak hogy megnyugodjak. És ez meg is történt.

Aztán Ponty felébredt, és derűs kis angyalként gurgulázni kezdett a nyálával (ez ugye gusztustalan is lehetne, de hát ő még csak egy csecsemő…), én lassan elfelejtem, hogy a bosszúságok megtörténtek, és csak a spárgára emlékezem…

pa050010

2 főre előétel / 1 főre reggeli vagy ebéd

12 szál zöld spárga (kb 200 gr), 6 szelet prosciutto crudo, 3 dkg reszelt pecorino, 2 ek olívaolaj, 0,3 dl száraz fehérbor (rizling), 1 gerezd fokhagyma, bors

A spárgát megmosom, elpattintom, és az így maradt szárakat  egyenként fél szelt prosciuttoba göngyölöm.  Sütőtálba rakom, majd megszórom a reszelt pecorinoval. A megtisztított, kés pengéjével megnyomott fokhagymát mellédobom, olívaolajjal meglocsolom, borsot őrölök rá, alálöttyintem a bort, és sütőben 220°C fokon 20 perc alatt megsütöm. Sózni nem kell, mert a sonka és sajt elég sós. Én most löttyintettem alá még 2-3 ek vizet, mert célom volt a szafttal.

Ha kész, tányérra szedem, és friss kenyérrel tálalom. Én most félbevágtam egy frissen sült stanglit, meglocsoltam a szafttal, belerakosgattam a spárgákat, rá a stangli tetejét, és jó étvággyal elfogyasztottam. Szerintem legalább annyira nagyszerű, mint amennyire egyszerű.

Ja, és ez hidegen is finom!

pa0500451

 

 

Címkék: , , ,

Rizottó zöld spárgával, zellerrel és kéksajttal

2009. április 28., kedd | hús nélkül, rizottó | 2 hozzászólás

pa030063

Ezt nem akartam posztolni, csak egy gyors vacsi volt, de amikor Férj megkóstolta, kezembe nyomta a fényképezőgépet. Az ötlet Gordon Ramsay The F word sorozatából származik. Mi havonta kb 1 alkalommal nézünk TV-t -a Dextert kivéve  -, és az akkor általában valami Gordon Ramsayvel. Szóval spárgás-mascarpones rizottót főzött, de én nem akartam beletenni mascarponet (valamilyen okból kifolyólag nem szeretem az ízét mártásokban), de zellerszárat meg igen.

És a múltkori spárgás kudarc után Férj elhatározta, hogy kerít nekem rendes spárgát, és hazaállított egy csomag zölddel, ami távol áll a tökéletestől( száraz, fekete spárgasípok, hogy csak ennyit mondjak róla), de a szára legalább finom, csak nagy a veszteség a tisztítás során. Szóval akadt itthon spárga is hozzá.

Eszméletlen finom lett. És fél óra alatt kész volt.

2 főre

2 dl rizs (rizottóhoz való), 300 gr zöld spárga, 2 szál zellerszár, 4 szál újhagyma, 2 gerezd fokhagyma, 0,7 l csirke alaplé, 1 dl száraz fehérbor (rizling), 4 dkg  késajt (Dorblu), 4 dkg reszelt Grana Padano, 3 dkg vaj, 1 kis csokor petrezselyem, só, bors

A spárgát megtisztítom, elpattintom a fás résznél, és a maradékot fél centis darabokra vágom. Az újhagymát és a zellert vékonyan felkarikázom.  A rizst a vaj felén megpirítom, hozzádobom a hámozott, kés pengéjével megtört fokhagymagerezdet, és felöntöm a  borral, elforralom az alkoholt. Folyamatosan adagolom hozzá az alaplevet. Amikor úgy látszik, hogy néhány perc múlva készre fő a rizs, 2-3 percre hozzáadom a zöldségeket is, hogy csak picit párolódjanak meg. Ha kész,  megy hozzá a Grana Padano, a maradék alapléből amennyi szükséges (maradjon krémes, de ne tocsogjon!), a maradék vaj, némi bors, és az elmorzsolt kék sajt. Összeforralom, átkeverem, tányérra szedem, és megszórom petrezselyemmel.

Címkék: , , , , , ,

Rozmaringos briós datolyával és aszalt sárgabarackkal

2009. április 28., kedd | kelt tészta, reggeli | Nincs hozzászólás

pa030053

Lassan fogynak a névnapoki receptek, de csak lassan.  Szóval ez volt a reggeli valamelyik nap. A briósról annyit, hogy nagy kedvencem, nagyon sok receptet kipróbáltam már, de ez a legegyszerűbb, és az egyik legfinomabb. Hiába no, Pierre Hermé receptje ez a Szakácsok könyvéből. Mondjuk, szerintem ő nem kifejezetten gondolta hozzá a datolyát, sárgabarackot, meg rozmaringot, de hát azok a bizonyos ízlések, meg a pofonok… Szerintem nagyon finom. Szerintem krémes kecskesajttal, kacsa- vagy libamájkrémmel, Férj szerint egy pohár tejjel… Mint mondtam, azok a bizonyos ízlések, meg a pofonok :)

A mennyiségeket 12 picike brióshoz igazítottam, ami 2 főnek elegendő

150 gr rétesliszt, 35 gr cukor, 1 csapott tk só, 2 tojás, 120 gr vaj, 3,75 gr friss élesztő (azaz 1/10 csomag), 5 db datolya, 6 db aszalt sárgabarack, 1 ágacska rozmaring

1 tojás

A lisztet elmorzsolom az élesztővel, és a tojással, cukorral, sóval alaposan kidolgozom. Robotgépet érdemes használni, mert nagyon lágy, ragadós a tészta. (mondjuk én lusta voltam a legalsó polcra lehajolni érte, szóval kézi habverővel(!), kézzel dolgoztam ki a tésztát. Ez is lehetséges, kiválóan erősíti a tricepszet kora reggel. És tudom, hogy tiszteletlenség a kelt tésztával szemben, és Pierre Hermé zokogna, ha hallaná, de végül is működik) Ha már elválik a tészta a kezünktől/habverőnktől/dagasztókartól, akkor mehet hozzá a vaj. Az eredeti recept szerint hidegen, én azért megolvasztottam, és langyosan adtam hozzá, meg ne hűljön a tészta.

Ezután letakarva 2-3 óra kelesztés következik.

Ha duplájára kelt, áthajtogatjuk (annyira lágy, hogy a gyúrás nem is lehetséges), beledolgozzuk a 2 mm kockákra vágott aszalt sárgabarackot és datolyát, és az apróra vágott rozmaring levélkéket is, és kb 50 gr darabokat szaggatunk ki belőle, azaz 12 részre osztjuk a tésztát. Itt az következne, hogy helyes kis gombócokat formázunk a darabokból. Na, ezt is próbáltam, az alsó kép ezt mutatja. A helyes kis gombócok helyes kis lepényekké folynak szét, szóval lapos briós lesz. De így is jó. Ez amúgy a következőképpen kivitelezhető: vagy két evőkanállal, vagy a két kezünkkel formázunk tésztagömböket, mintha galuskát szaggatnánk. Sütőpapírral bélelt tepsi, tetejére elhabart tojást kenni ecsettel, 220°C fok 12 perc.

De én inkább minimuffin sütőbe raktam a kigombócolt tésztát, tojással lekentem, pihentettem amíg a duplájukra nem nőttek, és 220°C fokon 16 percig sütöttem, és tökéletes lett.

pa030027

Címkék: , , ,

Az alvó Ponty, és a földimogyorógrillázsos őszibarackos rétes

2009. április 28., kedd | desszert | 2 hozzászólás

Azt hiszem, úgy illik, hogy először köszönetet mondjak Pontynak, aki miatt mostanában ez a sok bejegyzés megszülethetett. És itt pedig következzen egy kép arról, hogy egész pontosan hogyan járul hozzá konyhai tevékenykedésemhez:

pa020004

Igen, alszik. Napközben, éjszaka. Amikor ébren van, akkor pedig olyan, mint egy propaganda tevékenységet folytató vidám kis angyal. Mindezt három és fél hónap (szinte) folyamatos ébrenlét után alig tudom elhinni, szóval egyelőre csak a konyháig és a számítógépig merészkedem. ( az alvás oka pedig igen prózai: az utazóágyát kínunkban a konyhában(!) állítottuk fel (az összes többi szoba után), és az a gyermek, aki korábban csak humanoid formájú alkalmatosságokon fekve érezte jól magát, egyszerre itt elkezdett napközben szundikálni. A kiságyában, pihenőszékben, stb. persze továbbra sem. De a konyhában valahogy komfortosan érzi magát! )

Szóval ez az oka, hogy amikor kisdedünk este nyolc órakor megkezdi másnap reggel tízig tartó, étkezésekkel tarkított maratoni alvását, akkor én még simán ki tudok menni a konyhába valami gyors desszertet összedobni, ha Férjnek arra támad kedve. Így született a mostani recept is, ami furcsa házasítása a rétesnek és a baklavának, de férj 5 perc alatt 3 szeletet behabzsolt belőle, szóval azt gondolom, jól sikerült!

pa030083

  • 1 rúd réteshez
  • 1 csomag réteslap (ha lehet, Tante Fanny),
  • 7,5 dkg vaj
  • 10 dkg pirított sós földimogyoró,
  • 10 dkg cukor,
  • 1/2 mokkáskanál só
  • 500 gr őszibarack,
  • 2 narancs,
  • 2-3 ek nádcukor,
  • 1 púpos ek étkezési keményítő

A cukrot vastag aljú, széles serpenyőben karamellizálom. Ha borostyánsárga színű, hozzáadom a mogyorót, kevergetem, amíg a karamell ismét cseppfolyóssá válik. Szilikonos sütőpapírra öntöm (így könnyebb leszedni, ha megszilárdult, de leolajozott fém tepsi hátlapja is megteszi), ha kihűlt, blenderben finomabbra őrlöm.

Az őszibarack most mirelit. Hátrány az íze, előny, hogy fagyottan könnyebb meghámozni. Ha kicsit kienged, már neki is lehet esni, nem kell megvárni a teljes olvadást. Ezután centis kockákra vagdosom, megcukrozom, és szűrőbe teszem, hogy lecsepegjen a leve.

A vajat felolvasztom. A réteslapokat elkezdem kiteregetni: 1 réteslap, vajjal lekenni, grillázsporral megszórni, rá egy újabb réteslap, és addig ismételni mindezt, amíg minden hozzávaló el nem fogy (a grillázspor mennyisége igen bőséges szóráshoz elegendő, de lehet ennél kevesebbet is használni)

A kiolvadt, lecsepegtetett őszibarackot megkóstolom, hogy mennyire édes/ízetlen. Cukorral és narancslével korrigálom, majd összekeverem az étkezési keményítővel, és egyenletesen elosztom a rétegezett réteslap egyik hosszanti oldala mentén. Feltekerem. Vajjal megkenem. Sütőpapírral bélelt tepsiben 200°C fokon 25-30 percig sütöm, amíg aranyszínű lesz.

Az őszibarack felfogott levéből a maradék narancslével, és ízlés szerinti cukorral szirupot főzök (nem kell nagyon beforralni), ezzel fogom meglocsolni a kész rétest, és tálalásnál is öntök még belőle a szeletek köré. Hidegen a legfinomabb.

Címkék: , , ,

Meleg cukkini saláta grillezett kecskesajttal

2009. április 27., hétfő | előétel, hús nélkül, saláta | Nincs hozzászólás

pa020073

A kettes számú saláta. Szintén meleg, szintén lufiban tálalva, később szintén lelkes Férj által maradéktalanul elfogyasztva.

2 adag

4 kis cukkini ( 500 gr), 200 gr kecskesajt (kemény, sütésre alkalmas), 4 szál újhagyma, 1, 5 gerezd fokhagyma, 1 kisebb csokor petrezselyem, 1 nagy marék dióbél (50 gr), 1/2 narancs leve, 1 citrom leve, 1 tk méz, 1 ek koriandermag szárazon pirítva, durvára őrölve, 4 ek dióolaj, 1 kis ág oregánó levélkéi finomra aprítva, só, bors

Szintén a marináddal kezdem. 1 ek dióolajon kicsit megpárolom a vékonyra felkarikázott újhagymát, és az apróra kockázott fokhagymát. Megy hozzá a méz, citruslevek, koriander, oregánó, só, bors. A cukkinit fél centis karikákra vágom, és mindkét oldalát barna csíkosra sütöm száraz grillserpenyőben. Mennek a pácba. Ha ez 1-2 órával a tálalás előtt van, az egyáltalán nem baj, sőt, akkor tud igazán összeérni a saláta. Az 1,5 cm vastag kecskesajtszeleteket tálalás előtt megsütöm a grillserpenyőben, kevés páclevet lopok a cukkini alól, és ezzel alaposan meglocsolom. Kicsit összemelegítem a cukkinit a marináddal, megszórom az apróra vágott petrezselyemmel, száraz serpenyőben megpirított, durvára vágott dióval, és meglocsolom a maradék dióolajjal. Meglékelt kenyérlufiba töltöm a salátát.

A tányérra madárbegysalátát halmozok (csak ez volt friss, más is jó), és a közepébe állítom a kenyérlufit. Ellenőrzöm, hogy biztosan nem gurul majd le.  A kecskesajtot az építmény mellé szedem, meglocsolom a cukkini páclevével még egyszer, megszórom petrezselyemlevélkékkel. Kb 15 percen át hallgatom, hogy mennyire ügyes vagyok.

Megjegyzés: A kísérlet konyhán látható kanállal szétpattintós mutatványhoz sajnos ez a saláta-töltelék nem nagyon alkalmas, mert túlságosan nedves, és megáztatja a tésztát. Annyira, hogy az nem roppan szét, csak beszakad a teteje…

pa020079

Címkék: , , , , ,

Meleg ráksaláta grillezett mangóval

2009. április 27., hétfő | előétel, herkentyű, saláta | 2 hozzászólás

pa020058

Amikor a kísérleti konyhán megláttam a kenyérlufikat, tudtam, hogy ezt a névnapok keretein belül el kell készítenem, mert ez olyasmi, amire Férj harap. És így is volt. Csak a “belevalót” kellett hát kitalálnom. Kétféle készült, mivel én kis fenntartással viseltetek a garnéla iránt, az ünnepelt viszont odavan érte, ezért ez csak neki. Szóval a recept 1 személyre szól.

200 gr garnéla, 1 mangó, másfél gerezd fokhagyma, 3 szál újhagyma, 1/4 cső csili, 1,5 cm gyömbér reszelve, 1/2 narancs és 1/2 citrom leve, 1 tk nádcukor, 1 marék (4 dkg) kesudió, 2 ek szezámolaj

A marinádot készítem el először. A fokhagymát apróra vágom, az újhagymát 3 mm karikákra vágom, úgy, hogy a zöld szár eleje is kerüljön bele. A csilit felkarikázom.  Egy nagyobb serpenyőben a szezámolajban 1-2 perc alatt kissé megfonnyasztom a hagymákat, csak hogy ne legyen annyira agresszív az ízük, és melléjük dobom a csilit és a reszelt gyömbért is 1 percre. Hozzáfacsarom a citrusok levét, megy bele a nádcukor.

A mangót meghámozom, félbevágom, majd 1 cm szeletekre vágom. Száraz grillserpenyőben csíkosra sütöm mindkét oldalát, ha kész, megy a pácba. A garnélákat szintén megpirítom a grillserpenyőben, és megy a mangó után. 1-2 percig összeforralom az egészet, és hozzáadom a száraz serpenyőben aranyszínűre pirított kesudiót. A meglékelt kenyérlufiba töltöm, és madárbegysalátából meg is ágyaztam neki a tányéron, hogy ne billegjen.

Megjegyzés: A kísérlet konyhán látható kanállal szétpattintós mutatványhoz sajnos ez a saláta-töltelék nem nagyon alkalmas, mert túlságosan nedves, és megáztatja a tésztát. Annyira, hogy az nem roppan szét, csak beszakad a teteje…

pa020062

Címkék: , , , ,

Kis színes: mákos keksz az áfonyahabhoz

2009. április 27., hétfő | desszert | 4 hozzászólás

pa020010

Vagyis hogyan húzzunk le még egy bőrt a kukoricalisztes kekszről :) De komolyan, a kukoricaliszt a kekszben annyira jól bevált, olyan elképesztően omlós, roppanós lesz tőle, hogy én most ezzel teljesen szerelembe estem. Amúgy is a házi omlós keksz a gyengém, szóval azt hiszem, addig fognak készülni nálam ennek a keksznek a variációi, amíg a férjem el nem kobozza tőlem a kukoricalisztem (már ha tudja…) A mostani keksz azért készült, hogy lássam, kisebb mennyiségben is működik e, és igen! Annyira ropogós még másnap is, hogy nem is találok szavakat!

És persze nagyon viccesen néz ki a pöttyös keksz. És annyiféle habot lehet hozzá készíteni, amik szintén színesek. Szóval látványos, nemcsak finom!

2 tepsi kekszhez

50 gr darált mák (nem baj, ha nem egyenletesen finom porrá), 50 gr kukoricaliszt, 50 gr rétesliszt, 100 gr olvasztott, kihűtött vaj, 30 gr tejszín, 50 gr cukor, 1 ek házi vaníliás cukor (1/2 rúd vanília belsejének felel meg), kevés reszelt citromhéj (elhagyható), csipet sütőpor

A tészta hozzávalóit összegyúrom. Mogyorónyi ( 1 cm átmérő) golyókat formázok belőle,villával lelapítom, és hideg helyre teszem, amíg kissé megszilárdul. 180°C fok, 12 perc.

Most áfonyahabot készítettem hozzá, amihez 10 dkg mélyhűtött áfonyát még hidegen elkevertem 10 dkg mascarponeval. 1 dl tejszínt 2 ek cukorral kemény habbá verek, és összeforgatom a mascarpones krémmel, poharakba szétosztom, és kekszeket szurkálok a habba. Ez így elég tömény az én ízlésemnek (Férjnek persze nem!), bár kétségtelenül finom. Szóval szerintem a mascarpone azért túlzás, natúr joghurt jobb lett volna. Ja, és persze a tejszínt felverés előtt mélyhűtőbe rakom 10 percre, hogy igazán kemény legyen a tejszínhab.

pa030011

Címkék: , , , , , , , ,

Diós-karamellás mini csokoládé muffinok

2009. április 26., vasárnap | desszert | Nincs hozzászólás

pa010011Tegnap nem nekem kellett főzni. Az Uram ugyanis kecsegepörköltet kívánt inkább az én eszement kis konyhai kreatív unaloműzéseim helyett (az álnok dög!). Szóval kecsegepörkölt (fujj). Azt én sem meg nem eszem, de főleg nem főzöm meg. Próbáltam már pörköltet főzni többször is, de valahogy mindig egész más lett belőle a végén. Annyira utálom, hogy egyszerűen nem visz rá a lélek. Szegény Férj meg azért normális ember, néha enne borjú bécsit, meg paprikás krumplit is. És mire jó az após (többek között)? (azért zárójelben megjegyzem, hogy nősülni tudni kell: ha már az asszony nem főzi meg amit szeretsz, akkor célszerű ha egy világbajnok főzőzseni az apósod, aki nem akarja állandóan nyakatekerni a magyar konyhát, “csak” szenzációsan megfőzni a hagyományos recepteket)

Lényeg a lényeg: nem én főztem. Ezen annyira megsértődtem, hogy elkezdtem sütni. (most aztán jól kibabráltam mindenkivel!) Szóval lett ez a muffin. A kihívás pedig az volt benne, hogy én is megegyem, annak ellenére, hogy muffin. Mert-bármilyen meglepő-, azt is úútálom. Sütni, meg elajándékozni szeretem persze, helyes kis forma, díszítés, miegymás, de az olajos, jellegtelen tészta nem a kedvencem. És akkor kínomban összekevertem a kedvenc sütireceptjeimet, és amikor kész lett, akkor meg három perc alatt elfogyott (már a maradék, amit addig még anyu nem lopkodott ki a formából)

Persze ez most nem az a gyerekcsábító édes-csokis, sokkal inkább kávé mellé való (milyen meglepő fordulat ez tőlem), decensen édes,  selymesen puha, lágy tésztájú

12 darab mini muffinhoz

5 dkg vaj, 5 dkg cukor, 5 dkg rétesliszt, 2,5 dkg darált dió (vagy mogyoró, vagy mandula, amelyik éppen van otthon), 2,5 dkg étcsoki (jó minőség, 60 %), 2 ek tejszín, 1 ek ristretto (vagy erős presszókávé), 1 csapott mokkáskanál sütőpor, 1 ek házi vaníliás cukor, 2 tojás, 12 db felezett dióbél

A felezett dióbeleket megpirítom kicsit, ledörzsölöm a barna héjukat, és a muffinsütő minden mélyedésébe teszek egyet.

A cukorból karamellt készítek, állandó kevergetés mellett kis lángon. Ha már borostyánsárga, hozzáadom a vajat (vigyázat, fröcsög), és kevergetve feloldom vele a karamellt. Lehúzom a tűzről, hozzáadom a darabokra tördelt csokit folyamatos kavargatás mellett szintén, a kávét, tejszínt, és kanalanként a lisztet, és a darált diót. Homogén állagúnak kell lennie. Ha kihűlt, mehet hozzá a tojások sárgája (ami így nem fő meg) és a sütőpor is (ami így nem pezseg), és addig keverem habverővel, amíg árnyalatnyit kivilágosodik, és selymes kinézetűvé válik a tészta. A tojások fehérjéből csipet sóval kemény habot verek, és óvatosan beleforgatom a csokis masszába. Szétosztom a muffin-sütő mélyedéseibe a tésztát. Mivel szilikonos formám van, nem használok papírkapszlit, de sima forma esetén marad a vajazás vagy a papírszoknyácskák. 180°C fok, 20 perc, vagy az enyémnél jobb sütő esetén kevesebb idő, és tűpróba.

A formákból 5 perc után kiszedem, rácson kihűtöm.

Címkék: , , , , ,